Fred Ebb – Bob Fosse – John Kander: Chicago / Katona József Színház /

…nemcsak, hogy bírják hanggal és tánccal, de ehhez olyan színészi teljesítményeket párosítanak, amilyeneket musicalszínpadokon nem gyakran láthatunk.

Valószínűleg a Katona József Színház összes füstgépe működésben volt december második hétvégéjén, mert a nagyszínházban a Mester és Margarita, a Kamrában pedig a Chicago úszott a füstködben. Minket, nézőket pedig mindkét estén már jóval a kezdés előtt bevontak a játékba. A Kamrából egy betűcserével, no meg a sejtelmes-békazöld megvilágítással és sok-sok köddel Karma Klub lett, és valahogy azt is megoldották, hogy sokkal nagyobbnak tűnjön a megszokottnál. Mi, nézők pedig a klub műsorát végignézve ismerkedhettünk meg Velma Kelly és Roxie Hart történetével, innen, a karból léptek ki és ide léptek vissza az egyes szereplők.

Fotók: Wertán Botond

A musical műfaja nem tartozik a Katona profiljába, nem beszélve arról, hogy jóval nagyobb terekben szokták játszani, Pesten mostanság meg különösen, gondoljunk csak az Erkel monumentális színpadára és nézőterére, ahol minden látványos trükk ellenére is könnyen kívül marad az ember, ha távolabb ül a színpadtól. Na, ilyesmi a Kamrában nem fenyeget, a játék karnyújtásnyira, sokszor a sorok között zajlik, itt lehetetlen kívül maradni. És hát mi illene jobban a húszas évek dzsesszel teli, fülledt világához, mint ez a klubhangulat? És hogy melyik húszas évek? Ha arra számítottunk, hogy Székely Kriszta rendező áthelyezi a történetet a mai Magyarországra, akkor (nagyobb részt legalábbis) tévedtünk. Mert alapvetően megtartotta eredeti idejében és közegében, csak néhány utalás van a mára. Persze ettől még vannak áthallások, hiszen a bulvársajtó vagy az igazságszolgáltatás működése mindenhol és mindenkor hordoz hasonlóságokat, nem beszélve az emberi természet állandóságáról. Ami viszont igazán mai, az a szöveg: Závada Péter fordítása tele van mai szlenggel, roncsolt mondatait, kiszólásait Kalocsán, a női börtönben is pontosan értenék.

A néző tehát az általa (filmből, színházból) ismert történetet látja, pontosabban annak nagyrészt dalokra csupaszított, kis térbe sűrített, és azt energiájával majd szétvető, pazar kiadását. A színészek ugyanis nemcsak, hogy bírják hanggal és tánccal, de ehhez olyan színészi teljesítményeket párosítanak, amilyeneket musicalszínpadokon nem gyakran láthatunk.

Az előadás mozgatója, a szálak összefogója a konferanszié szerep mellett még vagy féltucatnyi kisebb szerepet eljátszó Pásztor Dániel. Démonikus, szemtelen, polgárpukkasztó alakja mindenhol ott van, imponáló magabiztossággal tölti be a teret. Mentes Júlia Roxie Hartja nevéhez illően kemény és kíméletlen, angyalarca mögött egy rafinált nő teljes eszköztárával. A külvilágnak mutatott arcok mögött a színészi játék apró részletei pontosan kirajzolják Roxie világot megenni vágyó ambícióját. Hozzá képest Rezes Judit Velmája szinte szelídnek tűnhet a maga old school törtetésével és már-már szánni való igyekezetével, hogy megtartsa korábban kivívott pozícióját és ne adja meg magát azonnal a fiatalabb generáció győzelmének. Roxie férjét, Amost Béres Bence játssza. Ő az egyetlen ebben a pénzre, külsőségekre, a másik letiprására épülő világban, aki a maga szerencsétlen téblábolásával, naivságával egy másik értékrendet, életfelfogást képvisel. Béres Bence úgy áll ennek a csillogó, fele sem igaz forgatagnak a közepén, mint aki egy másik bolygóról érkezett. A folyton mozgásban lévő és változó közegben a legyökerezett lábú, tehetetlen, jóravaló szerencsétlenség, akin mindenki átnéz, mintha ott sem lenne. Pálmai Anna Mary Sunshine szerepét még azelőtt megalapozza, hogy egyáltalán megszólalna, azzal, ahogy egy különleges járásmóddal, fontoskodva többször végigtipeg a színpadon, folyton szenzációt hajhászó vércse arckifejezésével. Billy Flynn szerepében Tasnádi Bence szépen hozza azt a neki igen jól álló laza, ironikus, dörzsölt karaktert, amit mindig szívesen látunk tőle. Morton mamát Jordán Adél játssza, a szerephagyománynál fiatalabb, egyáltalán nem mamás kiadásban, nem annyira a hierarchiát, mint a börtönlakókkal való egy húron pendülést érzékeltetve. A hazai szálat Hay Anna Hunyákja képviseli, aki Szoboszlai feliratú, nemzeti színekben játszó felsőben töri az angolt. Rajta kívül Borovics Anna is vendégként jól illeszkedik az összeszokott katonás társulatba.

A koreográfia Gergye Krisztián munkája, és két kortárs táncos, Egyed Bea és Dányi Viktória is táncol az előadásban. A rendkívül dinamikus, látványos koreográfia a kis térben sem hagy hiányérzetet, az előtér egy részét is a színpadhoz csatoló térkialakítás lehetővé teszi a látványos belépőket és kivonulásokat (szegény Amosnak persze ebből se jut). A díszlet (Izsák Lili munkája) is a térkialakításra, valamint arra koncentrál, hogy színekkel és füstköddel teremtse meg a mulató hangulatát. Pattantyus Dóra jelmezeinek színe, formája fontos része a karakterteremtésnek, legyen szó Mary Sunshine kiskosztüméről vagy Amos festékesnek tűnő munkásruhájáról.  

A zenekar Dinyés Dániel vezetésével nemcsak a kiváló zenével, de a színpadon helyet foglalva, egyes jelenetekben maga is az előadás fontos részévé válik.

A premieren nagy siker volt a Chicago, és nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy a további előadásokon is az lesz. A katonások bizonyították, hogy számukra ez a műfaj sem akadály.

Fred Ebb / Bob Fosse / John Kander: Chicago

Fordította: Závada Péter. Koreográfia: Gergye Krisztián. Zenei vezető: Dinyés Dániel. Korrepetitor: Nagy Szabolcs, Termes Rita, Nádasi Veronika. Látvány: Izsák Lili. Látványtervező-asszisztens: Toldi Flóra. Jelmez: Pattantyus Dóra. Lelmez-asszisztens: Kovács Ildikó. Dramaturg: Szabó-Székely Ármin. Fény: Baumgartner Sándor. Súgó: Boncza Anita. Asszisztens: Fejes Vera. Rendező: Székely Kriszta.

Játsszák: Mentes Júlia, Rezes Judit, Tasnádi Bence, Jordán Adél, Béres Bence, Pálmai Anna, Pásztor Dániel, Borovics Anna m.v., Hay Anna m.v., Dányi Viktória, Egyed Bea.

Katona József Színház, Kamra, 2025. december 12.