Van a nagymama történetének egy meghatározó momentuma, amelyet színházilag (is) nehéz megfogalmazni: holokauszt-túlélő, megjárta Auschwitzot, találkozott Mengelével.
Hogy a mában járunk, azt azonnal jelzi a steril környezet akkurátus továbbsterilizálása…
Az előadás központi kérdése az, hogyan viszonyul az anyaghoz a rendező a koncepciójával, és legfőbbképpen a színészek a játékukkal.
…az áldozat azt szeretné, hogy legyen rá magyarázat, az elkövető pedig azt, hogy legyen rá mentség… De egyik sincs.
Sokáig az kattog az ember fejében, hogy mire fut ki ez az egész?
Nagy Henrik munkája útkereső, lehetőségeket kipróbáló, saját nyelv felé törekvő vizsgarendezés.
A komoly témák és a vígjátéki forma találkozása azt a veszélyt rejti magában, hogy az előadás valahol a kettő között marad…
Irigyli is az ember Jánost, a szerencsés férfit, aki a színpadon zakóban, fekete kalapban ölelgeti-csókolgatja-tapogatja Böskét, és még jól össze is gabalyodnak egymással…
Nem az antiszemitizmus működési mechanizmusa a központi téma, hanem a polgári rend, amely végül megálljt parancsol az elszabadult indulatoknak.
…énekelnek, zenélnek, különböző atmoszférát, hangulatot teremtenek, melyekben a drámaiság mellett az abszurd humor is markáns hangsúlyt kap.