Vass Szandi: Saját (?) szoba / Katona József Színház /

Vajon mi történt volna Shakespeare húgával, ha ő is tehetséges drámaíró lett volna?

A Katona József Színház Sufni-projektjében fiatal, 30 év alatti színházi alkotók jutnak lehetőséghez. A pályázat kiírása szerint azt várják, hogy a jelentkezők „a színház jelenlegi repertoárjához képest újat, más elveket, módszert kereső produkciót” hozzanak létre.

Fodor Orsolya (a bemutató időpontjában már éppen túl a harmincon) rendező egy jó és működő ötletre építette fel az előadást. Nem vállalta túl magát, de (nézői szemszögből legalábbis így látszik) amit vállalt, azt teljesítette. Virginia Woolf 1928-ban született esszéjéből, a Saját szobából kiindulva az előadás arról beszél, hogy vajon hogy állnak a mai fiatal nők a Woolf által megfogalmazott ideálhoz képest. Woolf annak idején évi 500 fontban és egy saját szobában látta az alkotáshoz és az egzisztenciális függetlenséghez szükséges minimális feltételeket.

Tóth Zsófia, Hay Anna / Fotók: Horváth Judit

Ebben az előadásban S. Judit 29 éves, Budapesten élő fiatal nő élettere egy bérelt lakás sivár hangulatú szobája, amelynek közepén egy franciaágy terpeszkedik. Más bútor híján ez a dolgozószoba és az étkező is, az ágy körül rendetlenség, az ideiglenesség érzetét keltő tárgy- és szeméthalmok. És hogy miért éppen S. Judit? Mert Woolf esszéjében az is szóba kerül, vajon mi történt volna Shakespeare húgával, ha ő is tehetséges drámaíró lett volna. Ez a 21. századi S. Judit Tóth Zsófia megformálásában szenved a helyzetétől, a kilátástalanságtól, a sajátnak a legkevésbé sem mondható tértől, a harminc körül sokaknál beköszöntő lekésettség-érzettől. Dühös és bizonytalan. A darab alaphelyzete szerint, amelyet Vass Szandi és Fodor Orsolya az eredeti szöveg felhasználásával írtak, S. Judit előadást tartana nekünk, nézőknek, ahogy Woolf műve is egy előadás nyomán született. Azonban megjelenik a megidézett író, és ettől kezdve S. Judit és Virginia Woolf dialógusává alakul a monológ. Hay Anna stílusában, habitusában nagyon jó választás Woolf megjelenítésére, és játékmódja, nyugodtsága, figyelme, megértő derűje jól ellenpontozza Tóth Zsófia játékát.

Hay Anna, Tóth Zsófia

Ahogy Woolf műve, az előadás sem szűkíthető le az író vagy más művészeti ágban alkotó nők helyzetére. Egy „nőkérdésekkel nem foglalkozó” társadalomban élünk, ahol a politika a helyüket a családi fészek megteremtésében és a gyereknevelésben jelöli ki, a genderkérdések pedig szitokszónak számítanak. Az előadás közvetlenül nem reflektál minderre, a lakhatási válság, a fiatalok életkezdési nehézségei, bizonytalan jövőjük azonban egyértelműen benne van.

És kapunk alkalmat egy meditációra is, amelynek során ki-ki, nő és férfi néző egyaránt magába nézhet egy kicsit: vajon neki személy szerint megvan-e az a bizonyos saját szobája, és ha még nincs, vajon milyennek képzeli.

(Zárójelben: A Sufni-projekt idei két bemutatóját rendező nők jegyzik, és jelenlétük ezen a hagyományosan férfi pályán egyébként is egyre erőteljesebbnek tűnik.)  

 

Saját (?) szoba

Virginia Woolf azonos című műve, személye és szövegei nyomán írta: Vass Szandi.

Játssza: Hay Anna m.v., Tóth Zsófia.

Mentor: Zsámbéki Gábor. Fordító / irodalmi konzulens: Réder Ferenc. Díszlet, látvány: Vermes Nóra. Jelmez: Bárány Judit. Író, dramaturg: Vass Szandi. Zeneszerző: Szászi Petra. Asszisztens: Tóth Judit. Rendező: Fodor Orsolya.

Katona József Színház, Sufni, 2025. május 3.