A transzgenerációs traumák és a múltbéli választások, „bűnök” olyan súllyal nehezednek a női karakterekre, mint az ókori drámákban a jósda „kinyilatkoztatásai” vagy az utódokra is érvényes családi átkok.
…tulajdonképpen Csehov szelleme kísért a színpadon, kallódó, boldogságot kereső, egymás mellett élő, kapcsolódni mégsem tudó emberekkel.
…mivel sem a tizenéveseket, sem a halált nem értjük, egyet fizetve akár kettőt is kaphatunk/kaphatnánk a produkciótól.
…mindegy, milyen szerepet kapunk, a győzelemért, a hatalomért folytatott ádáz harcban bármilyet motiváltan, meggyőződéssel, belülről fakadón, magunkévá tett, felturbózott gyűlölettel, hitelesen el tudunk játszani.
Itt az ember, akit nem a próféciák határoznak meg, aki nem enged utat a félelemnek, hanem – szemben a görög világrenddel – maga dönt. […] Angelica „párosodni kész” nőstény, de Cléante sem a „hősszerelmes” arcát mutatja felénk.
A trió szimbolizálhatná az autokrata vezetői kört, melyben a hatalom tulajdonosának segítői egyben a kihívó felek is.
…itt mindent hófehérre festettek, mintha gazdáikkal együtt a tárgyak is megőszültek volna.
Az állatok testén, a mintákat kirajzoló áttöréseken keresztül szó szerint világít az állat „lelke” – különböző színű lámpácskák adják a fényt, amely kialszik, amikor valaki meghal, hogy fénye az animáció segítségével csillagként éljen tovább.
Tárnok Marica előadásainak ereje abban a hitelességben van, ahogy egyszerre képes önmaga maradni és az általa játszott mesehőssé átlényegülni.
…aktuális, abban biztos vagyok. Sőt! A fogyasztói vágyak kielégítése egyre inkább az emberiség fő tevékenységévé válik, miközben a paradicsom elvesztését csak az veszi észre, aki már elvesztette.