…a jelenünkben még nehezebb elhinni, hogy az a létező legjobb világ, amelyikben éppen élünk (pedig az, mert másmilyen nem létezik).
Udvaros Dorottya egyenesen sziporkázik. Hosszú sörényes, rendkívül energikus karaktere gőzhengerként tör előre, és játékának köszönhetően majdnem el is hisszük, hogy léteznek csodák…
A játékukon keresztül válik megérthetővé és átérezhetővé, hogy mekkora rombolást visz végig az ember életében a hétköznapi hadviselés, az intézményesülni képes iskolai, munkahelyi elnyomórendszer, a verbális és testi erőszak.
Ez a művészi látásmód valamikor nagyon modern volt. Most is az, mert nem jár el felette az idő, még akkor sem, ha nem veszi át az aktuális kortárs művészetek felszínes, trendi kliséit.
Egyébként a@LL3t4rgIAfőszeplői, a napjainkban érettségiző, tehát 2007 körül született mai 18 éves Z-sek már generációjuk utolsó hajtásai, sőt, lehet, hogy már tkp. a 2010 után született alfások előhírnökei.
„Színházat szeretnénk csinálni, ezt is és itt is.”
Ez esetben Arthur király nemcsak magyarokat keres, hogy az egyik próbát kiállhassa, de egyenesen Göcsejbe látogat, és nem maradhat ki a (jelen pillanatban az NB I. hatodik helyén álló) ZTE biztatása-ünneplése sem.
„Szerintem a nyári színház legyen szórakoztató, zenés, vidám, adjon alkalmat a kikapcsolódásra, feltöltődésre. Itt ezt nyújtjuk a nézőknek, ezért jönnek hozzánk szívesen.”
Az előadás ötvözi a monodrámát a többszereplős színművel: rövid jeleneteket látunk a két múltbeli idősíkból, Eszter gyermek- és felnőttkorából.
16 évig volt az Örkény Színház tagja, és több tévésorozatban szerepelt, majd éppen ezt tette…
Új, saját bemutatójuk a Spamalot lesz.
…küzdelemről szól, amelyben egy nő lezárja a mély megbántással, csalódással végződő válságos életszakaszát, és új lapot húz elő.
…legtöbb munkájának alapkaraktere az ismeretlen világban vélt vagy valós igazát és helyét kereső ember, aki korlátok közé van szorulva, akinek kilátástalan, reménytelen a helyzete.
Ez a darab nem a magyar vagy éppen az amerikai kórházi viszonyokról, hanem általános, helytől és időtől független emberi kérdésekről szól.
Vendégként Hegymegi Máté, Göttinger Pál és Ujj Mészáros Károly, a társulatból Crespo Rodrigo és Guelmino Sándor rendez.
A miliő mocsárként húzza le a szereplőket. A tétova menekülési kísérletek kudarcra ítéltetnek. Bodó rendezése elsősorban nem drámai folyamatot, hanem állapotot ábrázol.
A tea után kínált mindenmentes muffint talán egy kicsit tovább kellene sütni, de aki jót akar magának, ne hagyja ki ezt az előadást az örkényes menüből.
Ha mindez a gyötrelem jó minőségű anyagokból volna megkomponálva, zavarba jönnék. De sajnos nem jövök.
„…a partnerem, Dévai Balázs mozdulataiból észrevettem, hogy ahogy felemeli a kezét, én ösztönösen hátra húzódom. Vagy megriadok. Ezek apró, pici jelek. Nagyon sok nő riad meg egy-egy kézmozdulattól, és ez mellesleg fel is vázol egy párkapcsolatot.”
Vajon mi történt volna Shakespeare húgával, ha ő is tehetséges drámaíró lett volna?