Beszélgetés Szukenyik Tamással /

…ahogy egy ponton végignéztem a társaimon, azt éreztem, hogy mennyire szeretem ezeket az embereket, és mennyire szeretek velük dolgozni.

A győri Vaskakas Bábszínház művésze közel harminc éve tagja a társulatnak. Rendhagyó indulásáról, mesterekről, kedves szerepeiről és a Vaskakas megtartó erejéről beszélgettünk.

Az asztalos szakmához és a bábművészethez is ügyes kéz és lehetőleg tíz ujj kell, de ezen kívül nem sok közös van bennük. Hogyan jutottál el az egyiktől a másikig?

Szukenyik Tamás / A fotók forrása a Vaskakas BábszínházA nagyapámnak ugyan nem ez volt a szakmája, de volt egy jól felszerelt műhelye, és a két kezével építette fel a házát. Talán tőle örököltem a bütykölés szeretetét, ami a mai napig megvan bennem. Így az általános iskola után asztalosnak jelentkeztem. A középiskolában működött egy színjátszó szakkör. Én ugyan eredetileg az újságíró szakkörre jelentkeztem, mert nagyon szerettem olvasni, és verseket is írtam, de mivel a színjátszóknál nem volt nagy tolongás, Mazsi néni (Hani Jánosné) megkérdezte, hogy nem maradnék-e ott a színjátszó csoportban. Ott maradtam, bár fogalmam sem volt a színházról, addig nem is nagyon jártam. Jó csapat állt össze, sokat jártunk diákszínjátszó fesztiválokra. Mazsi néni férje világosító volt a színházban, egyszer elvitt minket egy előadásra, és felajánlotta, hogy menjünk máskor is, ha kedvünk tartja. Egy barátommal éltünk a lehetőséggel, bolyongtunk az épületben, a büfében fiatal színészekkel ismerkedtünk, és persze előadásokat néztünk. Akkoriban játszották Kiss Csaba darabját, a De mi lett a nővel?-t a Padlásszínházban. Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó, Honti György játszott benne. Vagy tízszer megnéztem, olyan nagy hatással volt rám, ahogy a semmiből színházat teremtettek.

Az utad azonban nem a Győri Nemzeti Színházba, hanem a bábszínházba vezetett.

Amikor befejeztem az iskolát, éppen színészeket kerestek a Vaskakasba. A mosonmagyaróvári diákszínjátszó fesztiválon Popper Ferenc, a bábszínház egyik akkori vezetője mondta, hogy akit érdekel, jelentkezzen meghallgatásra. Jelentkeztem, és felvettek színészgyakornoknak. 17 éves voltam, kellett hozzá a szüleim engedélye is. Igaz, jobb szerették volna, ha Pannonhalmára megyek egy orgonaépítő mester mellé, ahol nagyságrendekkel többet kerestem volna, de beleegyeztek, hiszen, mint minden szülő, elégedettnek és boldognak akarták látni a gyereküket. Éppen hogy odakerültem a bábszínházba, jött a váltás, Kocsis Rozi lett az új igazgató, aki hozta magával a saját színészeit. De felvett a műhelybe, így egy-két évig díszleteket és bábokat készítettem, aztán lassacskán beszivárogtam az előadásokba. Látták, hogy van szemem, kézügyességem a bábozáshoz, megkedveltük egymást a csapattal. Letettem a színész II., majd a színész I. vizsgát. Ehhez folyamatos képzést, remek tanárokat kaptunk. A színpadi beszédet Fort Krisztina, a színészmesterséget Lengyel Pál tanította.

Frakk, a macskák réme / Szukenyik Tamás és Rab Viki

Ez a tanulási mód, hogy a színházat munka közben, a mesterektől tanulhattam, nekem nagyon jó volt, jobban illett a habitusomhoz, mint az iskolarendszerű tanulás. A díszletkészítő műhelyben is így tanultam meg nagyon sok mindent Arató Attilától, egy fiatal képzőművésztől, akivel sokat dolgoztunk együtt.

Egykori díszletkészítőként biztosan más szemmel nézed a díszletet, mint a színésztársaid. Szólsz, ha valamivel nem értesz egyet?

Most már nem, úgy gondolom, mindenkinek megvan a maga feladata. De olyan előfordult már, hogy a bábtervező még nem volt kész minden bábbal, és mondtam neki, hogy én majd az enyémet befejezem: kötöm, ragasztom, befejezem.

Azért az iskolarendszerű képzés sem maradt ki a pályádból, 2023-ban elvégezted az SZFE-n a drámainstruktor szakot. Mit adott ez a három év?

Jó néha kiszakadni és kicsit távolabbról ránézni a munkánkra. Már csak azért is, hogy rájöjjek, milyen jó helyem van ebben a társulatban. Nehéz időszakra esett ez a három év különben, a Covid és az egyetemi modellváltás idejére. Sok online óránk volt. Emlékezetesek Karsai György tanár úr órái. Én addig nem különösebben szerettem a görög drámákat, de az ő elemzései teljesen beszippantottak. Nagyon szerettem Győrei Zsolt drámaelemzéseit is. Nagy lendülettel ugrottam neki az ajánlott olvasmányoknak, és jó volt megismerni az ország más részén dolgozó bábos és nem bábos kollégákat.

Mi volt a vizsgaelőadásod?

A Toldiból és a Toldi estéjéből állítottam össze egy előadást, tárgyanimációval dolgoztam. Terveztem, hogy még dolgozom rajta, hogy tovább tudjam vinni, de eddig erre nem tudtam sort keríteni.

A pecsenyehattyú és más mesék / Szukenyik Tamás, Varga Anita, Szikszai Rémusz és Pallai Mara

17 éves korod óta a Vaskakasban dolgozol. Egyszínházas ember vagy?

Monogám típus vagyok, igen. Mi itt Kocsis Rozi vezetésével együtt kerestük az utunkat, együtt formáltuk azt a színházi ízlést, szemléletet, amit a magaménak vallok, ami érdekel. Ez a színház biztonságot és barátokat is ad nekem. Soha nem éreztem, hogy el kellene mennem. Kocsis Rozi olyan rendezőket, mestereket hívott, akiktől lehetett tanulni, akikkel olyan előadásokat is létrehoztunk, amelyekkel bejártuk Európát. Ilyen volt a byalistoki egyetem rektora, Krzystof Rau vagy Bulgáriából a Pesov házaspár. Hogy hazai rendezőket is említsek, sokat tanultunk Novák Eszter zenés színházi workshopjából, vagy Tengely Gábortól. Nagyon szerettem Ladányi Andreával dolgozni, kikopóban van már az az alázat, tisztelet, amit ő a másik munkája iránt tanúsít. Olyan művész, aki tudja a képességeidet és megbecsüli a munkádat.

A port.hu szerint 1998 óta 71 előadásban szerepeltél. Kiemelnél néhány számodra fontos előadást ezek közül?

A Fige Attila rendezte Hapci király volt az első olyan előadás, amelynél azt éreztem, hogy megérkeztem. Olyan élmény volt, mint annak idején a De mi lett a nővel? esetén – hogy a semmiből teremtünk színházat. Nagyon sokat hozzátett az előadáshoz Kiss Erzsi zenéje is. Meggyőződésem egyébként, hogy nekem mint színésznek akkor jó egy előadás, ha a próbafolyamat is jó. Ha sikeres az előadás, de nem jó a próbafolyamat, az rossz élményként marad meg bennem.

Nem, nem, hanem / Szukenyik Tamás és Ragán Edit

Fontos előadás volt A világ teremtésének nyolc napja, még 2002-ben, Krzystof Rau rendezésében. Formabontó előadás volt, bicikli- és autóbelsőkből készült tárgyakkal. Nagyon szerettük, sok nemzetközi fesztiválra eljutottunk vele. Aztán a Pecsenyehattyú és más mesék, amit Pelsőczy Réka rendezett. Ő úgy tud az anyaghoz és a színészhez nyúlni, mintha simogatná az embert, de minden cukormáz nélkül. Tisztán, érthetően elmondja, mit szeretne, ebből tudok dolgozni, hozzátenni a saját világomat. Ebben az előadásban mindenkinek volt egy meséje, amelyeket Réka összefűzött, tele volt az egész egymás iránti kíváncsisággal és szeretettel. Ma délelőtt, amikor hosszú idő után újra a Pass Andrea rendezte Dömdödömöt játszottuk, valami hasonlót éreztem. Kivételesen jó hangulatúra sikerült az előadás, és ahogy egy ponton végignéztem a társaimon, azt éreztem, hogy mennyire szeretem ezeket az embereket, és mennyire szeretek velük dolgozni.

A kedvenceim közé tartozik a Bob és Bobek is, amit 20 éve játszom egyedül. Ebben én fogadom a nézőket, és végig szoros a kapcsolatunk, és ezt változatlanul nagyon élvezem.

Dömdödöm

Volt néhány felnőtteknek szóló előadás is a repertoárotokon. Például a szintén Pelsőczy Réka rendezte A hullaégető. Ha az ember évtizedekig gyerekeknek játszik, mennyiben más egy ilyen munka?

Én is nagyon kíváncsi voltam rá. De aztán azt éreztem, hogy egyáltalán nem más. A téma lehet életkorhoz kötött, de a játék őszinteségében nincs különbség. Csak jó színház van meg rossz színház van, függetlenül a közönség életkorától.

Ennyi idő után biztosan mindenhol megismernek a győri gyerekek vagy a mára már felnőtt gyerekek.

Éppen most, mindenszentekkor hallottam, hogy egy apuka mondta a gyerekének: „Látod, a Károly bácsi is kijött a temetőbe.” Mert őt játszom a Frakkban. Tényleg nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy ne lássam egy kisgyerek szemén, hogy megismer. A színházunknak nagy népszerűséget hozott a Győrkőc Fesztivál, de sok más városi rendezvényen is ott vagyunk.

Az idei évad bemutatói közül melyekben láthatunk majd?

Már bemutattuk a Tücsök Panziót Pass Andrea rendezésében, leszek a Hess mesében, amit Móczár Bence rendez, és a Bambiban. Utóbbit Kovács Domokos állítja színpadra, és alapvetően mozgásszínház lesz, ami új kihívás a nem éppen balettos alkatomnak. Hiába, a Vaskakasban nem lehet unatkozni.

2025. november 11.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.