Lili show, avagy az érzések láthatatlan élete / Jurányi Ház

… a legnagyobb varázslat a rongyból készült tízéves Lili élőként ható jelenléte.

Kedves, jó hangulatú, családias együttléttel és igen szimpatikus előadók játékával szolgál a Lili show. Alkotókként hárman jegyzik a produkciót (Danny Bain, Bain Melinda, Soltész Bözse), amelynek én a létrejöttét kedvelem a leginkább. Gondolom, mindhárman osztoznak az alapötletben, hogy úgy csinálnak előadást egy könyv alapján, hogy a végeredmény alig emlékeztet magára a könyvre. Legalábbis tartalmában nem – ám lelkiségében igen.

Tina Oziewicz Az öröm trambulinon ugrál című könyvében nincs is mese, nem mese az, gyermek, hanem „érzések láthatatlan élő tárháza”, ahol lapozgatás közben születik meg a varázslat. Az előadáson is van varázslat, még Anyu-eltüntető, Apu-visszavarázsoló ládás illuzionista trükk is, de a legnagyobb varázslat a rongyból készült tízéves Lili élőként ható jelenléte. Látjuk, hogy ki (a legtöbbször Bain Melinda egyedül) vagy kik (néhányszor Bain Melinda Danny Bainnel együtt) mozgatják éppen, nincs eltitkolva, hogy ki kölcsönöz neki hangot (Melinda-Anyu egyedül), de mindezek ellenére Lili, amint megjelenik, önálló életre kel. Egy valódi gyerek. Ráadásul igen hasonlít bármelyikünk gyerekére, unokájára, pedig a rongybaba, amelynek segítségével a Jurányi Laborjába varázsolják, külsőségeiben egyáltalán nem egy hiperrealista alkotás – de mint tudjuk, főleg gyerekkérdésekben a belső tartalom a lényeg (kívülről úgyis mindenkinek a sajátja a legszebb).

Soltész Bözse, Bain Melinda és Danny Bain / A fotó forrása a Jurányi fb-oldala

Mi történik esténként a háromtagú családban? Például a szülők igyekeznek kivárni, hogy Lili, a valódi gyerek végre megmossa a fogát, majd mindenféle ügyeskedéssel megpróbálják elérni, hogy hamar ágyba bújjon, és ha már ott van, minél előbb elaludjon. Lili általában az utolsó fázisig kitéreget, másról beszél, ellenáll, hogy végül meglepetésszerűen, de örömöt okozva, szinte mondat közben hirtelen elaludjon. Aztán már nincs akadálya, hogy a család életében elterüljön a nyugalom, Lili álmában pedig: elkezdődjék az álom-show. Amiben a szülők gyakorlatilag és szimbolikusan is kinyitják a varázsládát, amelyből először Anyu és Apu számára egy-egy mikrofon kerül elő (mely eszközök álommentes szürke hétköznapokon falon lógó nyeles konyhai, ilyen-olyan étel-kiadagoló kanalak). De jól „szólnak”, mert Anyu-Melinda igen szép hangon énekel (is), az eredetileg zenész Danny-Apu pedig kicsike gitárjával minden helyzetben ügyesen kíséri.

Az álomban létrejövő helyzetek, rövid történetek persze rendre jóra fordulnak, ha meg esetleg nem, mert Lili éppen rosszat álmodik, tulajdonképpen akkor is, mert persze Anyu és Apu rögtön ott terem nála, és megvigasztalja. Így hát legalább álomban és gyermekkorban az érzéseket teljesen szabadon lehet engedni, hadd legyenek benne furcsa alakok és tárgyak, extra sztorik. A legjobb, ha álomban engedjük ki a félelmeinket, szomorúságunkat, a haragunkat, a szégyenünket, megismerjük a reményt és a bizalmat, de el is lazulhatunk a végtelen nyugalomban, és az első szerelembe is ott érdemes belekóstolni.

A különböző álomtörténeteket és -szereplőket megismerve, rögtön kíváncsi lettem a könyvre: vajon mi hogyan van megírva benne? Igen elcsodálkoztam: nincsen megírva benne semmilyen történet. Csak az érzelmek megnevezése, és mellettük a bűbájos, érzékeny rajzos illusztrációik lapulnak az oldalakon (a rajzokat Aleksandra Zając készítette). Ritkaság, hogy nem mesekönyv történeteiből, hanem képzőművészeti kiadvány alapján készül cselekményes, színházi meseelőadás. Amely ráadásul formájában és tartalmában egyszerre közönségbarátian hagyományőrző és jópofán újszerű. A szó konkrét és legnemesebb értelmében: vásári. Vonzó, tanulságos és szórakoztató.     

Lili show, avagy az érzések láthatatlan élete

Tina Oziewicz: Az öröm trambulinon ugrál című könyve alapján készült. A darab alapjául szolgáló könyvet Körner Gábor fordította. Alkotók:
Danny Bain, Bain Melinda, Soltész Bözse.

Hab a tortán! mesesorozat

Jurányi Ház, 2025.november 9.