Turbuly Lilla: Színház az Öntödében

Figura FESZT 1. rész /
Egészen szürreális élmény a lepusztult gyárépület középső részén kialakított kis ékszerdoboz színház.
Egészen szürreális élmény a lepusztult gyárépület középső részén kialakított kis ékszerdoboz színház.
Pechemre én az előadás előtt megnéztem a filmet, és a nem kevés ordító különbség engem elgondolkodtat…
Látunk egykedvű, fenékcsapkodós kúrást, érzékiségmentes férficsókokat, kicsi a rakást, kibuggyanó mellet, sok-sok ide-oda lézengést a térben…
…a látszat ellenére jelenlegi kulturálatlan bulvárbunkó korunkban is még él és működőképes a színház 19. századi világjobbító szándékú szelleme.
… a darab alapkonfliktusa, hogy a főszereplő egy nála tizenöt évvel fiatalabb férfival esik szerelembe, és ezzel megmérettetik a társadalom szemében. Ő a Mother I'd Like to Fuck.
…a sulykolt normáknak mindig vannak alternatívái, és ezeknek minden privát vagy hatalmi sulykolás dacára teljes szabadság jár.
Nevessünk azon, amin sírni kéne: O. Horváth Sári és Lakos Fanni Nobody Fucks With Madonna című előadásának bemutatója.
… az emberek szeretik az idiotizmust. Szeretnek idiótán viselkedni, és szeretnek más idiotizmusán röhögni.
A rejtélyes cím A. Tóth Sándor festőművész monogramja, az alcím pedig arra utal, hogy egy sorozat első részét láthattuk.
A folyamatosan fél- vagy teljes részeg muzsikus banda szabályosan sziporkázza kifelé magából a gegeket, mindegyik színész tehetséggel alakítja magára az átható, abszurd hülyeség manifesztumait…
…az igazán időtlenül kortárs színházi stílus: egy mai igények szerint jól megrendezett Csehov-előadás.
…a „függetlenség” egyre inkább nem korhoz, műfajhoz, stílushoz, színházfelfogáshoz kötődő fogalom lesz, hanem pénzügyi kérdés (már ma is eléggé az).
Hat felnőtt és nyolc gyermekelőadással készülnek az ünnepi évadra.
„A szerepről nekem rögtön Bence ugrott be, aki egyébként most éppen abban a korban van, mint a darabbeli Allan Felix.”
Még megnézhető utolsó előadások: Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak; Pelléas és Mélisande. Újra látható az Eltűnő ingerek.
A két jól megírt szerepet úgy játsszák a színészek, hogy azzal továbbgondolásra késztetik a nézőt.
Izgalmas, ahogy újraszíneződnek a kötelékek, ahogy a Keresztes Tamás játszotta csetlő-botló, szánalmat keltő „Te” és a bölcsnek, segítő szándékúnak mutatkozó Kocsis Gergely hol lent, hol fent ül a morális libikókán…
Biztosan lesznek, akiknek túl sok és túl direkt lesz ez a karikírozott, mégis nagyon ismerős panoptikum, amelyhez nem árt a színházi világ valamelyes ismerete sem.
…az alábbi rövid, hátborzongató üzenetdekódolás szerintem abszolút a realitás talaján áll: akár gyilkoltak a hatalmon levők, akárcsak az ellenzékük véli úgy, elkerülhetetlen a végén a mészárlás.
Az is kiderül az előadáson, hogy a Z generáció hangja, stílusa akkor is alkalmas hiteles színjátszásra, ha előzetesen műgonddal megírják a nem-autobiográfikus színdarabot.