Pass Andrea: Itt, ott és mindenhol / Jurányi Ház /

 …az alapötlet világos: huszonéves fiatalok keresik a helyüket ebben a városban, akik ráadásul színházcsinálók (színészek, rendezők, dramaturgok).

Pass Andrea drámája a 150 éves Budapest ünnepére kiírt drámapályázatra született, és ott második helyezést ért el (első díjat nem adtak ki). Eredeti címe Polaroid volt, miután azonban kiderült, hogy a kőszínházi körülményekre, és sok, különböző korú szereplőre írt művet a szerényebb mérettel és lehetőségekkel bíró Jurányiban fogják játszani, a szerző átdolgozta, és a címét is megváltoztatta, majd ő maga rendezte meg.

Az alapötlet azonban maradt: zenés körúti road movie született „fiatal felnőtteknek és az ő ügyeikre nyitott egyéb korú érdeklődőknek”. Mivel jómagam az utóbbi kategóriába tartozom, biztos vagyok benne, hogy a generációs különbség okán sok mindent máshogy dekódolok (vagy egyszerűen nem értek), mint az elsődleges célközönség, így írásom mellé oda kellene tenni egy huszonéves néző véleményét is, hogy az olvasó teljesebb képet kapjon. Csak egy példa: bár a sárga tengeri szivacs figuráját ismerem, soha nem néztem a SpongyaBob-sorozatot, így fogalmam sincs, hőseink miért éppen őt keresik Budapest körúti rengetegében. (Pontosabban utánaolvasva már érteni vélem a párhuzamot a filmbeli tenger alatti város és Budapest; a halbáb és a többször előkerülő akvárium mint metafora között.) Ahogy az ELEFÁNT és az ANALOG BALATON zenekart sem ismerem, így szintén csak utólag azonosítottam be az előbbi énekesét, Szendrői Csabát, aki szintén fellépett az előadásban. Ez legfeljebb önkritika és nem kritika, és csupán a tények rögzítése: ilyen alapállásból tudtam nézni az előadást. De erre korrekt módon előre figyelmeztettek.

Fotók: Gulyás Dóra

No, de az alapötlet világos: huszonéves fiatalok keresik a helyüket ebben a városban, akik ráadásul színházcsinálók (színészek, rendezők, dramaturgok). A keret egy filmforgatás. A trash muppet-bábokkal készülő filmet (ahogy ez a fiatal filmeseknél lenni szokott) gerillamódszerekkel forgatják utcán, villamoson. Közben agresszív utastársakkal és hivatalnokokkal (Tenki Dalmának jutottak ezek a szerepek, karakterei egyetlen pillanat alatt váltva bárki fejét leordítják), pénzéhes főbérlővel, szerencsésebb pályatárssal, boltosokkal, egykori tanárnőjükkel találkoznak. Ott lüktet körülöttük a város, amelynek néhány kiragadott, szimultán történéseket rögzítő pillanatát lírai monológokban hallhatjuk. A drámaszöveg egyébként egyáltalán nem lírai, inkább nagyon is köznapi, tele kötőszóként használt baszdmegekkel. (Bár tegnap a vonaton egy tini társaságtól jóval sűrűbb és változatosabb kötőszóhasználatot hallottam.)

A látványvilág meghatározó eleme a színpad hátsó részén egy kék mozivászonszerűség, amelyről azt gondolnánk, hogy vetítésre használják majd, és az előadás elején Martinkovics Máté úgy is fogad bennünket, mint ennek a filmnek a rendezője. De a vásznat végül egy árnyjátékos jelenetre használják, valamint állóképszerű árnyak tűnnek fel mögötte.

Podlovics Laura

A mozaikszerűen összerakott előadás életérzéseket közvetít. Például a főbérlőnek és a castingoknak kiszolgáltatott fiatal színészét (Georgita Máté Dezső játssza), az elvált szülők gyermekeként apjával kapcsolatot kereső, de nem találó, kerekes székes dramaturglányét (Podlovics Laura), vagy az elhívatott, de 47 évesen nagyon magányos énektanárnőét (Bartsch Kata). Szalay Bence több szerepben is éles kontúrokkal rajzolt, energikus alakítást nyújt, a legviccesebb egy bennfentes, erősen egy rendezőre hajazó (nem bántó) karikatúra.

Kérdés lehet, hogy mennyit tesz hozzá az egészhez a bábhasználat. Praktikus szerepe mindenképpen van, tudjuk, hogy éppen a készülő filmben vagy a készítők életében járunk. Az alkotók szándéka nyilvánvalóan ennél több volt, sejtésem szerint a már említett spongyabobos világ és a mai Budapest összeúsztatása.

A rövid jeleneteket összekötő téblábolás, az utalásokat értők számára biztosan jelentéses tárgyhasználat (apró emberfigurák az ANALOG BALATON feliratú ládán, csokimikulások stb.) megint csak egy generáció életérzéseinek jelzőtáblái lehetnek.

Pass Andrea évek óta dolgozik a Dante Casino fiatal csapatával. Olyan, mára már-már legendássá vált előadás fűződik a nevükhöz, mint a Hangosan lépek és visszhangzik az Octogon, amellyel valóban meg tudták szólítani a fiatal nézőket. Nagyon kíváncsi lennék egy olyan beszélgetésre, amelyen fiatalabb és idősebb nézők osztják meg értéseiket és nem-értéseiket, az előadás indukálta gondolataikat egymással és az alkotókkal. Mert ez egy rejtvényfejtésre és párbeszédre ösztönző színház.

Pass Andrea: Itt, ott és mindenhol

Játsszák: Georgita Máté Dezső, Martinkovics Máté, Podlovics Laura, Szalay Bence, Rákos Olivér, Papdi Dániel, Isépy Andor, Tenki Dalma / Tóth Zsófia, Bartsch Kata, Papp Mátyás / Bartha Bendegúz, Szirtes Lili Lujza, Szendrői Csaba.

Díszlet: Fekete Anna. Jelmez: Osgyányi Zsófia. Fény: Langó Ádám. Asszisztens: Szirtes Lili Lujza. Rendező: Pass Andrea.

Jurányi Ház, 2025. október 29.