Kárpáti Pál: Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak / Trafó Kortárs Művészetek Háza -

Az univerzális téma adott, hiszen az életközépi eltévedéssel, a függőséggel bárki azonosulni tud.

Az utóbbi években megszaporodtak az „alanyi” monodrámák, értve ezen azokat az előadásokat, amelyek nem egy klasszikus darabból indulnak ki, hanem az előadó (és/vagy családtagjai, barátai) életéből építkeznek. Csak két példa az elmúlt évadból: Márfi Márk Telik – egy óra az életedből és Göndör László Nagymamával álmodtam című munkái. Utóbbi ugyanúgy a Staféta pályázatnak köszönhetően születhetett meg, ahogy Kárpáti Pál előadása. Az alkotókkal készült interjúkat olvasgatva kitűnik, hogy mindkettőben szerepet játszott a karanténidőszak kényszerű lelassulása, befelé fordulása is, amikor könnyebb volt az egyetlen, élőben rendelkezésre álló „alapanyagból”, saját magukból színházat csinálni.

A Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak ugyanakkor mégsem egyszemélyes, hanem, ahogy a színlap írja, „társas monodráma”, hiszen Kárpáti Pál barátai is szerepet vállaltak benne, végig ott vannak a színpadon, időnként párbeszédbe elegyednek a főszereplővel, vagy teljesen átveszik tőle a szót, máskor – a nézőkhöz hasonlóan – néma szemlélők.

Kárpáti Pál / Fotó: Simon Iringó

Az alaphelyzet is önéletrajzi: Kárpáti Pál tavaly ősszel egy tíznapos, magányos túrára ment a Balaton-felvidékre. Harmincöt évesen, a dantei „emberélet útjának felén” az éjszakai erdőben szeretett volna szembesülni saját félelmeivel, függőségeivel, különösen felvállalt alkoholfüggőségével, családi és baráti kapcsolataival, apaságával. Mindezt közönség elé vinni valóban bátor vállalás. Igaz, a Trafóklub nézőterén végigtekintve, a közönség túlnyomó része kollégákból, barátokból, szakmabeliekből áll. Nehéz lenne úgy nézni az előadást, hogy egy fél pillantással vagy csak gondolatban nem vesszük figyelembe, hogy például a többször emlegetett apa ott ül a nézőtéren.

Az előadással kapcsolatban feltehető egyik alapkérdés éppen az, hogy „csak” a barátoknak, szakmabelieknek szól-e, elég, ha ők végighallgatják, ahogy a cím jelzi, vagy szélesebb, a személyes kontextusokat, színházi viszonyokat nem ismerő nézőre is számít. Az univerzális téma adott, hiszen az életközépi eltévedéssel, a függőséggel bárki azonosulni tud. Ha azonban ez a képzeletbeli és szakmán kívüli néző hagyományos értelemben vett színházra vágyik, azt nem kapja meg. Helyette személyes vallomást, a fellépő barátoknál nem színészi, hanem magánemberi jelenlétet (hiszen nem is színészek), a főszereplő esetében is saját, elbukó és újra felálló, esendő önmaga megmutatását. Az már valószínűleg az adott néző habitusától, színházzal szembeni elvárásaitól függ, hogy ezt hogy fogadja: csalódottnak érzi magát, vagy éppen eltalálja, saját magával is szembesíti ez a személyes megközelítés.

Téri Gáspár, Fekete Ádám és Kárpáti Pál / Fotó: Simon Iringó

Vannak persze színházi eszközök: zenés, énekes betétek, piknikhangulatot árasztó díszlet, a sötét erdő és a védelmet ígérő tábortűz megidézése. A Trafóklub intim légkörében, többnyire barátok és kollégák között mégis a személyes, kockázatot is vállaló pszichoszínház felé billen a mérleg. Amitől – ismerősök és ismeretlenek – legközelebb kicsit másként fogunk nézni a színészre is.  

Kárpáti Pál: Hogy a barátaim egyszer végighallgassanak / Trafó

Alkotók: Kárpáti Pál, Fekete Ádám, Téri Gáspár, Szabó Sipos Ágoston, Beke Anna, Veronika Kerestesová, Zsigó Anna.

Trafóklub, 2022. szeptember 7.