Perczel Enikő – Mihály Péter: eSZeMKá / Hevesi Sándor Színház /

A jellegzetes karakterekkel feltöltött és a humort sem nélkülöző játék inkább a felnőtteket látszik megszólítani, egészen addig, amíg olyan témák is előkerülnek, amelyek a gyerekek mindennapjaihoz tartoznak.

Szülőként előbb-utóbb mindenki szembesül a szülői és szülői munkaközösségi értekezletek sajátos hangulatával, ahol az iskolapadba beülve egy kicsit mindenki újra gyerek lesz, miközben felnőtt énje is karakteresen megmutatkozik. A helyszínt és a témát színházilag is többen feldolgozták, ilyen Szabó Borbála Szülői értekezlet című darabja, amelyből sok éve fut sikeres előadás a Jurányiban, vagy a Soltis Lajos Színház SZMK című előadása. Ezek azonban elsősorban felnőtteknek szólnak. A Hevesi Sándor Színház „zenés iskoladrámája” azonban a gyerekeket, közelebbről a felső tagozatosokat célozza meg, egy olyan helyre engedve bepillantást, ahol róluk, de nélkülük folyik a szó.

D. Varga Ádám, Nagy Lídia Flóra és Kovács Martin / A fotók forrása a Hevesi Sándor Színház fb-oldala

Igaz, az elején nem úgy néz ki, mintha nekik szólna. Az iskola alagsorában (éppen teltház van a termekben) a frissen végzett, új ötletekkel, tervekkel készülő tanárnő készül az SZMK-gyűlésre, miközben szót vált a gondnokkal is. Majd sorban érkeznek a szülők: néhány jellemvonással felskiccelt típusok. Perczel Enikő és Mihály Péter szövegkönyve a szituációkat és a hangulatot tekintve is pontos rajza a hasonló értekezleteknek, későkkel, hiányzókkal, fontoskodókkal és csendben meghúzódókkal.  Van köztük – ahogy a színlap is megjelöli – befolyásos apuka, beküldött nagymama, műkörmös-műszempillás anya. A jellegzetes karakterekkel feltöltött és a humort sem nélkülöző játék inkább a felnőtteket látszik megszólítani, egészen addig, amíg olyan témák is előkerülnek, amelyek a gyerekek mindennapjaihoz tartoznak. Ilyenek a középiskolai felvételi izgalmai, a ki hova jelentkezett kérdése, helyi iskolanevekkel, amelyekből az itt lakók pontosan tudják, ki dicsekszik a Zrínyivel és mit jelent, ha a gyerek egy kisebb presztízsű középiskolába felvételizik. Vagy ott van a ki mennyit használhat vagy nem használhat telefont, nézhet tévét dilemma. A pragmatikus igazgatónő és a még álmokat dédelgető kezdő tanár párbeszédjei újra inkább a felnőttekhez szólnak.

Magyar Cecília, Nagy Lídia Flóra, Támadi Anita, Kovács Martin és Bot Gábor

Ám amikor azt hisszük, hogy Mihály Péter rendezése most már végig megmarad az „ülésteremben” és ebben a regiszterben, jön egy éles váltás, ugyanis a tanárok és a szülők végre közös nevezőre jutnak, és elhatározzák, hogy az iskolai bálra, annak vonzerejét és bevételét növelendő, egy Stranger Things paródiával készülnek, mert azt „úgyis mindenki ismeri a gyerekek közül”. És igen, a nézőközönség reakcióiból (a többség ötödikesnek-hatodikosnak látszik) úgy tűnik, hogy – a recenzenst leszámítva, aki legfeljebb a Strangers in the Nightot tudja elzongorázni – a nézőtéren nagyjából mindenki ismeri ezt a filmsorozatot, felismerik a karaktereket, és igen jól szórakoznak az előadásnak ezen a látványos, zenés, kicsit szürreális részén.

Hogy a két, jellegében nagyon különböző rész hogyan illeszkedik egymáshoz, egységgé szervesülnek-e, azt nem könnyű megválaszolni. Mivel az első rész nem sejtet, nem előlegez meg semmit a másodikból, inkább mintha két előadást látnánk egymás után. Nagyon jó lenne a célközönségtől megtudakolni, ők mennyire érzékelik ezt a kettősséget, tudnak-e kapcsolódni az első részhez, és mit visznek magukkal az egész előadásból, mert az a tapsrend utáni lelkes kitódulásból világosan érzékelhető, hogy a második részt nagyon is vették.

A színházi (és pedagógiai) cél világos: egy olyan előadást létrehozni, amely a gyerekek problémáiról, az iskola „itt és most”-járól beszél, olyan formában, ami jól fogyaszthatóvá teszi a látottakat, miközben azt is láttatja, hogy mi zajlik a színfalak mögött, milyen dilemmákkal küzdenek a szülők, amíg eljutnak a tiltásig vagy engedésig.

Ami biztosan elmondható, a színház az ifjúsági bérletes előadások terén határozottan váltott a korábbi évek gyakorlatához képest, amikor egy kötelező olvasmányból készült előadás mellé azt tettek a bérletbe, ami a felnőtt repertoárból éppen aktuális volt. Így fordulhatott elő például, hogy – igaz, nem általános iskolás, hanem középiskolás bérletben – A feleség negyvennél kezdődik című bohózatot játszották. Ehelyett idén két, kifejezetten az iskolás korosztálynak szóló ősbemutató található a bérletekben, az eSZeMKá mellett Szemenyei János Bolyongók című darabja, a szerző rendezésében. Ezt az irányváltást csak üdvözölni lehet.

Perczel Enikő – Mihály Péter: eSZeMKá

Játsszák: Pap Lujza, Magyar Cecília, Nagy Lídia Flóra e.h., Debrei Zsuzsanna, Támadi Anita, Bot Gábor, Kovács Martin, D. Varga Ádám, Dura Veronika, Ecsedi Erzsébet, Baj László.

Díszlet, jelmez: Kiss Borbála. Zene: Szemenyei János. Koreográfia: Cseh Richárd. Ügyelő: Szilasi Attila. Súgó: Lugosi Krisztina. Rendezőasszisztens: Lengyel Noémi. Rendező: Mihály Péter.

Hevesi Sándor Színház, 2026. október 13.