Harold Pinter: Az üvegház / Katona József Színház /

A trió szimbolizálhatná az autokrata vezetői kört, melyben a hatalom tulajdonosának segítői egyben a kihívó felek is.

Harold Pinter 1958-ban írta A melegház (The Hothouse) című darabját, melyet aztán csak 1979-ben vett elő újra az asztalfiókjából. Mivel az író úgy gondolta, hogy a téma semmit sem veszített az aktualitásából, némi húzással egy évvel később meg is tartották a tragikomédia londoni premierjét, majd 1982-ben már New Yorkban is látható volt az újonnan felfedezett színdarab.

Pinter egyes elemzői szerint jót tett a pihentetés A melegház fogadtatásának, mivel az 1957-es A születésnap viharos visszhangja után egy évvel valószínűleg ezt a művét is Ionesco- és Kafka-utánzással vádolták volna meg, túl azon, hogy az akkori nézők többsége eleve nehezen tudta értelmezni Pinter abszurd színpadi helyzeteit. A melegház azonban később sem kerülte el, hogy a fent említett két író látásmódjával rokonítsák. S bár a kritika üdvözölte a bemutatókat, hangsúlyozták, hogy érezhetően Pinter korai darabjáról van szó. A kaposvári ősbemutató után – amely 1981-ben megelőzte a New York-i premiert – most a Katona József Színház Ascher Tamás rendezésében tűzte a Kamra műsorára a darabot – Az üvegház címmel.

Kocsis Gergely és Vizi Dávid / Fotók: Hirling Bálint

Hatalomvágy, elnyomás, paranoia, szadizmus, abúzus, gyilkosság, kínzás, szexfüggés a Pinter-mű abszurd humorba rejtett témái. A zárt intézetben játszódó történet első jeleneteiben kiderül – bár a cellalakókkal nem találkozunk –, hogy a személyzet elmeállapota bizonyosan megkérdőjelezhető. A jól ismert toposz, hogy „vajon a fogvatartottak vagy a fogva-tartók a torzult személyiségek?”, mára már kissé elnyűtt társadalmi szimbólumnak tűnik, így a nézőtéri ráhangolódáshoz szükséges egyfajta retrospektív hangulat. Az elnyomás különböző formáiból adódó kegyetlenséget már kevésbé kapcsoljuk össze a pinteri zárt intézetek fenyegetően homályos folyosóival. Jelenünkben ugyanis a napi brutalitást már több kameraállásból, mobiltelefonos felvételekről egyenes adásban lehet követni, mindennapi rutinná téve ezzel az abszurditást.

A Kamra színpadképének (díszlet- és jelmeztervező: Giliga Ilka) eltolt arányai találóan érzékeltetik az aszimmetrikus erőviszonyokon élősködő intézeti viszonyokat. A díszlet nemcsak a nézőtérrel szemben helyezkedik el, hanem a rendezői balon egészen bekerít bennünket. Ennek következtében a nézők is a rendellenes működés részévé válnak, hiszen többnyire balra fordulva töltik a kétórányi játékidőt. Mindemellett a Kamra terének sajátosságai miatt is a díszlet autentikus atombunkerszerű berendezése valóban kelt egyfajta labirintusszerű folyosóélményt, ami jól példázza Pinter világának fojtogató bürokráciavízióját.

Kocsis Gergely és Béres Bence

A melegfronttól latyakos karácsonyt a darab felütéseként két merőben szokatlan anomália zavarja meg: egy haláleset és egy szülés. Roots (Kocsis Gergely) az intézet vezetőjeként azzal indítja útjára az abszurdig fokozott krimi-cselekményt, hogy a látványos elhülyülés jeleit mutatva, a legnagyobb meglepetéssel fogadja a két esetet. Hogy ez egy kitervelt önvédelem álcája-e, nem derül ki, de az igazgató egyre szembeötlőbb alkalmatlansága ösztönzően hat az intézet két alkalmazottjára: Gibbs (Mészáros Béla) és Lush (Vizi Dávid) az egykori ezredes pozíciójára pályázik. Az előbbi agyafúrt háttérjátékos, míg az utóbbi primitív, konfrontatív típus. A trió szimbolizálhatná az autokrata vezetői kört, melyben a hatalom tulajdonosának segítői egyben a kihívó felek is.

Mészáros Béla és Vizi Dávid alakjai plasztikusan túl szervilisek. Kocsis Gergely azonban kissé életlenül formálja meg azt az egyébként még most sem veszélytelen figurát, aki erőt vesztett állapotában is érezhető pofonokat tud kiosztani, ha a torkára akarnak lépni. A hatalmi tercett pontatlanabb összjátéka így kisebb feszültséget generál az abszurd helyzetek humora és a gyors megtorlások pengeéle között lavírozva. Ennek következtében a cselekmény rémálomszerű fejlődése is veszít a dinamikájából, és a jelenetek egyre hosszabbaknak tűnnek. Kocsis Gergely máskülönben az intézet vezetőjeként szakavatottan poentíroz, sőt kiválóan tömi Lush szájába a karácsonyi tortáját, hogy az majdnem megfullad. Ez az akció egy pillanatra végre megvillantja a bürokrácia szabályainak rejtekéből kirobbanó szadistát. Vizi Dávid Lushja telitalálat parókájában őszinte belső tébollyal jár-kel az intézetben. Ha támad, mélyen ülő, sötét tekintete metsző (hiszen mindenkiről mindent tud), de egy pillantás alatt bekapcsolja magán a doromboló funkciót, ha úgy kívánja a helyzet. Mészáros Béla fegyelemmel szélsőségesre megmunkált, rejtőzködő Gibbsje mindenkit elkerül, s ha valaki mégis meglátja a valódi énjét, például amikor Miss Cutts óvatlanul gyilkosnak nevezi, rögtön megtorolja a leleplezést.

Mészáros Béla és Pálos Hanna

A zárt intézet egyetlen látható női szereplője – mivel arról, akit a cellájában abuzáltak, csak hallomásból tudunk – nem véletlenül aggódik, hogy esetleg nem túl férfias-e, hiszen túlélésének egyetlen eszköze: a nőisége. Míg a többi „szakápoló” hierarchikus „kényszerűségből” kegyetlenkedik, ő élvezetből teszi. Miss Cutts a nimfomán indáival többnyire a férfiak nyaka körül matat. Saját kiszolgáltatottságát nem akarja megélni, testi vágyakkal csalogatja a férfiakat, hogy hatalmat gyakoroljon felettük. Pálos Hanna legérzékibb jelenete rádiójátékban hallható, perverz jutalomjátéka a színen inkább csak megcsillan, többnyire a csábító nő megszokott tárházából épül a karaktere. Beszédes a neve az intézet legfiatalabb szereplőjének, ám Lamb nem is sejti, hogy áldozati bárányként feláldozzák mások bűneinek oltárán. Pásztor Dániel álmodozó karaktere csordultig tele van megfelelésvággyal. A szerep együgyűsége, tompasága, szelídsége, tisztasága ugyanakkor többféle dinamikát is megélhetne, miközben önszántából a vesztőhelyre gyalogol. A Tubbot játszó Béres Bence epizódja üdítően balga, míg Elek Ferenc (Lobb) egyébként hiteles miniszterének a rendezés nagyobb hangsúlyt kíván adni, mint amennyit a cselekmény frappáns befejezése igényelne.

Ascher Tamás rendezése következetes logikával mutat rá Pinter szövegén keresztül a hatalom visszaélési technikáira, ugyanakkor ahhoz, hogy mindennapi iszonyainkat visszatükrözze, több terhet is helyezhetne a nézőre, aki ma már a világot terepasztalnak tekintő „intézetvezetők” real-time-ban közvetített (karakter)gyilkosságain nevelődik.  

Harold Pinter: Az üvegház

Fordította: Hamvai Kornél. Dramaturg: Enyedi Éva. Díszlet- és jelmeztervező: Giliga Ilka. Sound designer: Ujvári Bors. Hang: Wirth Tamás. Világítástervező: Bányai Tamás. Színpadmester: Tóth László. Súgó: Schaefer Andrea. Asszisztens: Tóth Judit. Rendező: Ascher Tamás.

Szereplők: Kocsis Gergely, Mészáros Béla, Pásztor Dániel, Pálos Hanna, Vizi Dávid, Béres Bence, Elek Ferenc.

Katona József Színház, Kamra, 2026. április 25.