Szerb Antal: Utas és holdvilág – Újraolvasó -

A TÁP Színház szeptember 14-én a Trafóban mutatja be az Utas és holdvilágból készült, ötórás playback-színházát. A premier előtt újraolvastuk a regényt.

Az Utas és holdvilág azok közé a könyvek közé tartozik, amelyekhez személyes köze lesz az olvasónak. Mintha egy élettérképet kapna a kezébe, amelyen keresgetheti, hol is jár éppen Mihályhoz, Erzsihez, Évához, Jánoshoz vagy Ervinhez képest. Lehet, hogy úgy érzi, nem most kellett volna olvasnia, elkésett vele, és lehet, hogy úgy, a lehető legjobb pillanatban került a kezébe. Ez az érzés újraolvasásonként változhat, és még az is előfordulhat, hogy másodszorra nem érti, miért találta annyira fontosnak, vagy éppen ellenkezőleg: hogyan hagyhatta félbe először, amikor letehetetlen?

A moly.hu bejegyzéseit olvasgatva látom, hogy sokan gondolják hasonlóképpen, és azt is, hogy egyáltalán nem szorult ki az olvasói köztudatból. Többen leírták, mikor, hogyan találkoztak a regénnyel, és ennek a késztetésnek magam sem tudok ellenállni.

Szerb Antal

Hosszabb németországi tanulmányutamra vittem magammal, aztán mégis ott maradt a bőrönd alján, egészen addig, míg egy stuttgarti könyvesboltban meg nem láttam a német fordítását, rajta kis, kézzel írott cetlivel: „Mi ezt ajánljuk. A bolt dolgozói”. Akkor kezdtem el olvasni: persze, hogy eltalált. Hetek óta idegen nyelvi közegben éltem, valamiféle senkiföldjén, pár hónapnyi időt kiszakítva arra, hogy eldöntsem: maradok-e a biztos, polgári egzisztencia számomra idegen, keservesen szűkös, ám anyagilag gondtalan világában, vagy elindulok a gyerekkori álmaim után, és a keretekből kilépve, élethivatásszerűen írni kezdek. Még ott, Stuttgartban elkezdtem az első regényemet.

Nem mondom, hogy csak Szerb Antal hatására, de az biztos, hogy amikor befejeztem az Utas és holdvilágot, és elolvastam azt a bizonyos utolsó mondatot – „És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami” – visszamentem a könyvesboltba, és megnéztem, hogy szól németül. „Und solange man lebt, weiss man nicht, was noch geschehen kann.” Nem ugyanaz. Nem lehet ugyanaz. Aztán beleírtam a saját regényembe, hogy a főszereplőnő az Utas és holdvilágot adja búcsúajándéknak a szerelmének. És arra csak most jövök rá, tizenegy év elteltével, hogy a címadásban is követtem Szerb Antalt, az enyémben is lett hold. (Turbuly Lilla: Eltévedt hold, Révai, 2006 – a szerk. megj.)

Szerb Antalnál a cím különben Mihály egyik álmából származik: „A tájnak baljóslatú és veszendő hangulata volt, és veszendő volt az a kis figura is, az utas, aki botjára támaszkodva ment át a tájon, feje fölött a hold világa. Tudta, hogy az utas nagyon régóta megy egyre elhagyatottabb tájakon, izgatott fák és stilizált romok alatt, viharok és farkasok rettegtetik, és talán nincs más senki sem, aki olyan éjszakában vándorolna és olyan egyedül.”

Mint egy Caspar David Friedrich-festmény, olyan ez az álom. És tágas, mint az egész regény: beleférnek eltévedések és útra lelések a kamaszkorból, az éppen megtalált felnőttség harminc körüli időszakából, a negyvenes-ötvenes élet közepi válság idejéből. Ott találjuk az emberélet útjának felén kísértő sötét erdőt, az elvegyülés vagy kiválás örök dilemmáját, a Tonio Kröger-félék örök kívülállását, a saját magunk felé tett örök és befejezhetetlen utazást. Beleolvassuk a kamaszkori és későbbi barátságainkat, persze már akkor, amikor végérvényesen elmúltak, megromlottak. Irodalomtörténet, pszichológia, miszticizmus, élet- és halálperspektívák – olyan sok irányból kínálja fel a hozzá kapcsolódás lehetőségét, hogy olvasó legyen a talpán, aki azt tudja mondani: nincs közöm hozzá. Akad persze, akit bosszantanak a női karakterek, vagy nem tud kapcsolódni Mihály sorskereséséhez, de szereti például az útleírásokat benne.

A TÁP Színház előadásának plakátja

Útleírások: Mihályék – még közösen – elutaznak Cortona mellett, Mihály szívesen kiszállna, de Erzsi Capriba vágyik, mert az divatos úti cél. Erről Frances Mayes jutott eszembe, az amerikai költő, író, akit Cortonáról és Toszkánáról szóló könyvei tettek világhíressé (az egyikből egy sziruposított filmváltozat is készült), és aki furcsa paradoxonnal, a tömegturizmus ellenségeként zúdította tömegturisták millióit Toszkánára. Pedig Mayes könyvek és versek mentén fedezi fel a világot, és biztos vagyok benne, hogy szeretné az Utas és holdvilágot is. Nekünk pedig itt van a magunk kalauza Szerb Antal személyében, ha Olaszországban járunk, Velence és Firenze mellett talán kedvünk támad kiszállni Folignóban vagy Gubbióban, megnézni, valóban ott vannak-e a holtak kapui az élőké mellett, és hogy Sienában tényleg rózsaszínűek-e az utcák.

Balfi Nemzeti Emlékhely, Kutas László szobrászművész és Winkler Barnabás építész alkotása

Szerb Antalról azonban mindig eszembe jut két magyar falu neve is. Balf és Hidegség. Amikor Sopronban éltem, többször jártam a balfi temetőben. Akkoriban még egy szégyenletesen lepusztult, málladozó emlékmű állt ott. Mindig hideg volt, amikor ott jártunk, és mindig fújt a szél. Hidegség – ez egy Balffal majdnem szomszédos falu neve, valahogy ez a szó kapcsolódott össze a fejemben az emlékhellyel és Szerb Antal életének tragikus végjátékával. Az Utas és holdvilág 1937-ben jelent meg. Az utolsó oldalán Éva azt írja az életet választó, de pontosabb, ha úgy írom, az élet felé sodródó Mihálynak: „Te nem fogsz meghalni. Te nem vagy Tamás. Tamás halála csak Tamást illeti meg, mindenki keresse a saját halálát.”

A megrongált emlékhely / a fotó forrása: kisalfold.hu

Szerb Antalt nyolc évvel később, 1945 januárjában verték agyon a balfi tábor őrei. Ezt a halált bizonyosan nem kereste, ahogy sorstársai, Sárközi György, Halász Gábor és a többi munkaszolgálatos sem. 2008-ban végre méltó emléket állítottak nekik. Két hete jött a hír, hogy az emlékhelyet megrongálták. Mert sajnos az ember halála után is történhetnek dolgok. A bíróság nemrégiben arra ítélt két állatkínzó fiatalt, hogy olvassák el Csáth Géza novelláit, nézzék meg Szász János Wittman fiúk című filmjét, és írjanak olvasónaplót. Nem tudom, lenne-e hatása, ha az emlékhely rongálókat arra ítélnék, hogy olvassák el az Utas és holdvilágot. De abban biztos vagyok, hogyha többet tennénk azért, hogy olvasó emberek éljenek ebben az országban, annak lenne.

2017. szeptember 11.