Beszélgetés Bánky Sárával és Urszinyi Ádámmal -

Újra és újra rádöbbenünk, hogy a bábozás mennyire komplex műfaj.

A győri Vaskakas Bábszínház új bemutatója, a Gyigyimóka története Mészöly Miklós és Tandori Dezső művei, valamint magyar népmesék alapján készült. Szövegkönyvét Markó Róbert írta, tervezője és rendezője Bartal Kiss Rita, zenéjét Rab Viki szerezte. Az előadásról a címszerepet játszó Urszinyi Ádámmal és a több szerepben is feltűnő Bánky Sárával beszélgettünk, de szóba került pályakezdésük, a bábszínházhoz való kapcsolódásuk és az is, milyen a vidéki bábszínészek élete.

Egy közös pont biztosan van az indulásotokban: mindketten a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolába jártatok.

Urszinyi ÁdámUrszinyi Ádám: Ráadásul én részben Sárának köszönhetem, hogy oda kerültem. Akkoriban a KB35-ben játszottam, és egy szerbiai fesztiválon ismerkedtem meg Sáráékkal. Tőlük hallottam az iskoláról, és ennek hatására jelentkeztem oda. Tóth Miklós volt az osztályfőnököm, sokat köszönhetek neki. Aztán felvettek a kaposvári egyetemre, ahol most vagyok ötödéves Kéri Kitty és Uray Péter osztályában.

Sára, a te utad hogy vezetett a bábozáshoz?  

Bánky Sára: Én beleszülettem egy bábos családba. A nagymamám Blasek Gyöngyi és édesanyám, Bánky Eszter is a Budapest Bábszínházban dolgozik, így én tulajdonképpen ott nőttem fel. Ilyen háttérrel az ember vagy nagyon nem akar (báb)színész lenni, vagy nagyon az akar lenni. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Miután elvégeztem a szakközépiskolát, jelentkeztem az egyetemre, de elsőre nem vettek fel, így egy ideig a Nemes Nagy Ágnes színészképzésére jártam. Közben szerepeltem a KÁVÁ-ban, az Átriumban, a Vörösmarty Színházban. Aztán bekerültem az egyetemre, ahol tavaly végeztem bábszínész szakirányon Meczner János és Ellinger Edina osztályában.

Ádám, te nem bábszakra jársz, mégis itt, egy bábszínházban töltöd az ötödévet.

Urszinyi Ádám: A bábszakmáról is Sára mesélt nekem, akkor azonban még a színészet jobban érdekelt. Az egyetemen Kuthy Ági tartott nekünk egy nagyon jó bábkurzust, és ott azt éltem meg, hogy remek dolog egy bábetűdöt közösen összerakni. Innen jött, hogy jó lenne egy bábszínházban tölteni a gyakorlatomat. Több bábszínháznál is jelentkeztem, és itt, Győrben, olyan meggyőző volt az elbeszélgetés, hogy azonnal igent mondtam.

Sára, te miért Győrt választottad?

Bánky Sára: El akartam kerülni Budapestről, hogy a színházban ne az legyen, hogy én vagyok a Blasek-unoka. Mindenképpen vidékre szerettem volna szerződni, és a Vaskakast már elég jól ismertem, mert jóban voltam az előző bábos osztállyal, Nagy Petráékkal, akik itt dolgoztak, sokat jártam ide, tetszett az itteni közeg. Írtam Kocsis Rozinak, hogy szívesen jönnék, és kaptam egy bemutatkozási lehetőséget a Széttáncolt cipellőkben. Úgy látszik, megfeleltem, mert utána szerződtettek (nevet).

Volt már egy közös bemutatótok az idén, egy csecsemőszínházi előadás, a Ki lakik az asztal alatt? Az még – szemben a Gyigyimókával – nem egy kifejezetten bábos előadás.

Urszinyi Ádám: Így van, de azért már ott is sokat tanultam arról, hogyan kell bábos módon megfogni egy plüssállatkát. És arról is, hogy a csecsemőszínház mennyire érzékeny műfaj. Bármikor felsírhat egy kisgyerek például egy számára ijesztő hanghatástól. Teljesen más, mint nagyobbaknak játszani.

 

Bánky Sára

Bánky Sára: Az is kiderült, hogy a mi bábos gondolkodásunk más, mint amit a színészosztályokban tanítanak. Más a ritmusunk, máshogy figyelünk egymásra.

Sára, neked már ismerős terep volt a csecsemőszínház, hiszen rendeztél is egy ilyen előadást, a Borkát a KÁVÁ-ban.

Bánky Sára: Korábban dolgoztam a KÁVÁ-ban, és tudták, hogy játszottam már a Budapest Bábszínházban ilyen előadásban, ezért hívtak rendezni. Jó nagy falat volt ez nekem így elsőre, de nagyon szerettem.

Ádám, úgy tudom, te is megpróbálkoztál már a rendezéssel.  

Urszinyi Ádám: Az osztály egy részének rendeztük meg Madácsi István osztálytársammal a Bányavirágot. Friss élmény, hogy a napokban a színművészeti egyetemek kecskeméti SZÍN-TÁR találkozóján is eljátszhattuk. Van bennem ambíció a rendezésre, de egyelőre a szakdolgozatomat kellene befejeznem. Igaz, az is a rendezéssel kapcsolatos: a rendezői színház kialakulásával foglalkozom, színháztörténeti szempontból, a 19. század közepétől áttekintve, hogyan változott, alakult a rendezők feladatköre.

Térjünk rá a Gyigyimókára! Az előadás keretes szerkezetű, egy elvarázsolt tűzoltózenekar zenéje idézi meg a meséket. És ti, öten valóban zenekarként játsszátok együtt Rab Viki zenéjét. Sára hegedűn, Ádám gitáron. Ez egy szerencsés véletlen, hogy valamennyien zenéltek, vagy eleve így válogattak össze benneteket?

Dunai Júlia, Rab Viki, Vitányi-Juhász István, Bánky Sára és Urszinyi Ádám / A fotók forrása a Vaskakas Bábszínház

Bánky Sára: Még az előző előadást, a Volt egyszer egy kertet próbáltuk, amikor Bartal Kiss Rita megkérdezte tőlem, játszom-e valamilyen hangszeren. Nagy sóhajjal vallottam be, hogy hegedűn. A sóhaj oka, hogy sokkal nehezebb nekem a színpadon hegedülni, mint játszani. Aztán kiderült, hogy valamennyien játszunk valamilyen hangszeren. Vitányi-Juhász István dobol, Dunai Júlia ukulelézik, Rab Viki meg mindenféle hangszeren játszik. Ő egyébként csodálatos tanár.

Urszinyi Ádám: Az együtt zenéléshez kell egy kis rutin, ezért sokat gyakoroltunk. Például mindenki hozott egy dalt, azt közösen feldolgoztuk, megtanultuk. Így álltunk össze végül zenekarrá.

Ádám, itt már igazi bábos feladat várt rád: különleges kesztyűbábokkal dolgoztok. Mi volt benne a legnehezebb?

Urszinyi Ádám: A legnehezebb az volt, hogy fájt. Eddig is tiszteltem a bábosokat, de sosem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre kell figyelni, hogy élő legyen a báb. Nagyon nehéz volt megtanulni az irányokat, a ritmust, testemnek, lelkemnek ez volt eddigi pályám legnagyobb kihívása. Sára nekem és Dunai Julcsinak is sokat segített, gyakorolt velünk. A végére már el tudtam magam engedni, biztonságban éreztem magam.

Bánky Sára: Jó élmény volt nekem is. Fel kellett idéznem, hogy is tanultuk annak idején, milyen feladataink is voltak? Hogy tudom elmagyarázni, ami nekem már rutinná vált?

Dunai Júlia, Bánky Sára, Urszinyi Ádám és Vitányi-Juhász István

Az előadás koreográfusa Góbi Rita volt. Ádám jó alapokat kapott Uray Pétertől az egyetemen. Erről magam is meggyőződhettem, amikor a Pál utcai fiúkban láttalak Zalaegerszegen. Sára, neked mi a viszonyod a mozgáshoz?

Bánky Sára: Nem tartozik az erősségeim közé. A Széttáncolt cipellők néptánc alapú koreográfiájával nagyon meg kellett küzdenem. A Gyigyimóka ebből a szempontból könnyebb volt. De újra és újra rá kell jönnöm, hogy a bábozás mennyire komplex szakma.

Ádám, hozzád mennyire áll közel a főszereplő fiú, Gyigyimóka karaktere?

Urszinyi Ádám: Egy kicsit én is ilyen vagyok: elvagyok a saját világomban. Ugyanakkor, ahogy neki, nekem is fontos a világra való nyitottság, a szeretet és az elfogadás. A kedves, folyton játszani vágyó énjét igyekeztem megfogni.

Bánky Sára: Gyermekien tiszta lélek.

Sára, neked melyik a kedvenc karaktered azok közül, amelyeket játszol?

Bánky Sára: Elsőre a szamár jutott eszembe az idétlen röhögésével. Ez a hülye nevetés egyébként kísér engem, az Animában és a Széttáncolt cipellőkben is volt ilyen jelenetem. De igazából a Légy karaktere az, amiben igazán szabadnak érzem magam.

Urszinyi Ádám és Vitányi-Juhász István

Most már túl vagytok több előadáson, bérletben napi kétszer játsszátok. Hogy tetszik a gyerekeknek?

Bánky Sára: Az óvodások nagyon szeretik. Veszik a humorát, jönnek velünk, vicces beszólásaik vannak, érezzük az energiájukat. A kisiskolásokat már nem annyira köti le. De ez szinte minden előadásnál így van: ki kell próbálni, hogy melyik korosztály érzi igazán a magáénak.

Hosszú szériákat játszatok, napi két előadással. Hogy lehet megőrizni ilyenkor az előadás frissességét?

Bánky Sára: Nehéz műfaj ez a dupla bérletjátszás. Próbáljuk egymást trenírozni, egy-egy fricskával meglepni, persze úgy, hogy az ne vegyen el az előadás értékéből.

Urszinyi Ádám: Ilyenkor már pontosan érezzük a játékidőt, szinte zsigerből jönnek a dolgok.

Lesz még egy bemutatótok az évadban.

Bánky Sára: Ördögök leszünk a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfiban, és mellette lesz még egy-egy szerepünk benne.

Urszinyi Ádám: Markó Róbert rendezi, nagyszínpadi előadás lesz, nagyon várjuk.

Bánky Sára, Urszinyi Ádám és Vitányi-Juhász István

Jövőre is a Vaskakasban láthatunk benneteket?

Bánky Sára: Igen, mindketten maradunk.

Sára, neked most volt bemutatód Budapesten is, Kovács Domokos és Szenteczki zita rendezésében, a Ki ölte meg az apámat?-ban játszol. Megy ez Győrből ingázva?

Bánky Sára: Egy fiatal színésznek nagyon fontos, hogy néha ki tudjon mozdulni egy-egy vendégszerepre. Ebből később talán az anyaszínházába is vissza tud forgatni valamit.

Urszinyi Ádám: Ha belefér ilyen repertoár mellett, akkor szerintem is szinte „kötelező” megpróbálni. Nem könnyű, mert szerencsére nagy az érdeklődés a színházunk iránt, sokat játszunk Győrben, kevesen is vagyunk, napi két előadás, a hétvégi matinék és a próbák mellett energiával is bírni kell. De ez nem panasz, örülünk, hogy foglalkoztatva vagyunk és szükség van ránk.

És van még egy nagy feladatotok, a júliusi Győrkőc Fesztivál.

Bánky Sára: Én már többször részt vettem benne, így idén nagy feladatot kaptam, a Versjátszótér megszervezését.

Urszinyi Ádám: Én most leszek ott először, nekem ez kisebb feladatok mellett a tanulás és a tájékozódás időszaka lesz.

2023. március 30.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.