Akit veszedelmes rengetegbe csaltak

Bemutatunk egy költőt

...sokakat rabolt már el így a mindig félhomályban járó Lény, akit másképp Szó néven is ismerhetünk.

Rohácsi Dávid (30) fiatal, szárnyait próbálgató író, költő. Valaha talán filozófusnak készült, ám történt pár éve, hogy egyik esti mulatozása alkalmával – akkor még Pécsett lakott, és az egyetemre járt, emlékszem – a pultnál mögé lépett egy titokzatos valaki, kezét a vállára tette, és a fülébe súgott valamit. Hogy mit, Dávid azóta sem árulta el nekem, mindenesetre az aprót tárcájából az asztalra szórta, és aranyos korsóját félig sörben hagyva felállt, elment. Követte az ismeretlent, aki – azt beszélik – veszedelmes rengetegbe csalta őt, és magára hagyta. Csak hónapokkal később mesélte egyik távoli ismerősöm: sokakat rabolt már el így a mindig félhomályban járó Lény, akit másképp Szó néven is ismerhetünk. Hogy kitalál-e a rengetegből (és hogy akar-e), Dávidon múlik. Segítségére útján Vladimir Holan, Tolnai Ottó és Weöres Sándor kíséri, ami engem illet, bennük én is bízom. Rossz tanáccsal eddig még nem láttak el senkit.

(Komjáthy Zsuzsanna)

És íme, az első vers, amely kerek erdő egyik szögletéből egy kút kávájáig futott, gondolt egyet, beleugrott:

Rohácsi Dávid
Ecseri

Zörögnek a meghalt levelek,
a nehéz, áttört betonon
kutya bolházza magát.

Ősz van, ezt rakta halomba:
túl drága a körte, meg
a nénék törte dió.

Fut a Zsuk, lerepül a láda!
Borul a rubinszemű szőlő,
Fortuna tartja.

2013. december 8.