Turbuly Lilla: Nem költöznek
A ZA-KO Fesztivál színházi előadásairól /
A ZA-KO az eltelt évek alatt megteremtette a maga törzsközönségét.
A ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál, a ZA-KO a 12. évadához érkezett. Mostanra egyre kevesebben vannak, akik emlékeznek a rövidített név ihletőjére, a valamikori ruhagyárra. Egerszegen azért más a helyzet, ott a hajdani gyárépület évtizedekig omló-romló varjútanyájából mára elegáns loftlakóház lett, homlokzatára mementóként kikerültek Brád András divettervező ruhatervei. A belvárosi Kvártélyházban pedig a most már hagyományos ZA-KO hét keretében három színházi estére, Kalmus Felicián csellókoncertjére és egy zenés talk showra is sor került, utóbbin Salamon Attila gitáros volt Tompagábor Kornél vendége.
Cukorbaba/ Fodor Annamária / Fotók: Köves Eszter
Az első estén Fodor Annamária önálló estjét, ahogy a színlap mondja, „zenés színházi kitárulkozását” láthattuk Cukorbaba címmel. 40 fokban a Kvártélyház zárt udvara este csak úgy ontja a falakból a meleget, mi, nézők nehezen viseltük a puszta létezést. Az előadáshoz használt vetítés sem úgy működött a még éppen csak félhomályos estében, ahogy kellett volna, és a nézőtér – színpad távolság sem volt ideális. Pedig egy monodrámában másfél órán át fenntartani a játék intenzitását és a nézők figyelmét ideális körülmények között sem egyszerű feladat, ezen az estén azonban ez még sokkal nehezebb volt. Fodor Annamária játékán azonban nyoma sem érződött ennek a hendikepnek, egy kifejezetten jó színészi kondícióban lévő, érett művészt láttunk a színpadon, aki bátran, őszintén, időnként megrázóan, máskor humorral és (ön)iróniával beszélt a színésznőlétről. Blaha Lujzától Karády Katalinon, Psota Irénen, Gobbi Hildán és másokon keresztül eljutva önmagáig. A kivetített képeken arcok követték egymást, mosódtak össze, az egyes életutak mellett a színésznőről, a pálya belső megéléséről és külső megítéléséről is elmondva valami lényegeset. Kicsit hasonlóan, mint Fodor Annamária egy régebbi rendezésében, a Babákban. Szerepek a színpadon és a való életben, választások, szerelmek, megszületett és elvetélt vágyak, gyerekek. Élet és színház összemosódva és egymásból kiválva.
Cukorbaba / Fodor Annamária A szövegeket Fodor Annamária színésznők visszaemlékezéseiből, interjúiból szerkesztette össze, a keretet Blaha Lujza naplója adta. Ő az egyetlen, aki sokáig árnyalakban van jelen, a nagy előd, az „ősanya”. (Az eredetileg bábszínész szakon végzett Fodor Annamária árnyjátékot, homokanimációt használ ezeknél a részeknél.) A híres elődök megjelenítését a jelmezeken kívül néhány ismert gesztussal segíti, de nem játszik rá a külsőségekre, nem akar mindenáron hasonlítani, belülről építi fel a karaktert, megkeresve magában az adott színésznővel közös pontokat, így lesz a játéka végig önazonos és hiteles. Külön rendezőt nem tüntet fel a színlap, Fodor Annamária önmagát rendezte, ami persze veszélyes vállalkozás. Lehetett volna hajszálnyival feszesebbre húzni az anyagot, de a színészi intenzitása így is, végig, maximálisan kitöltötte a magának adott keretet.
Hol van már az a rohadt mentő? / Kathy Zsolt
Kathy Zsoltról a Hol van már az a rohadt mentő? című stand up estjén megtudtuk, hogy volt már a Bëlga zenekar menedzsere, történelemtanár, és hogy hosszú évek óta valóban mentőápolóként dolgozik, így volt honnan anyagot gyűjtenie ehhez az esthez. Azt azonban nem mondta, hogy emellett színész is. Erős emlékem róla az RS9 Színházban talán még most is műsoron lévő, A 11-es kórterem című előadásban nyújtott alakítása. Ott beteget, nem egészségügyi dolgozót játszott egy elmegyógyintézetben. Vissszakerestem, akkor ezt írtam róla: „Kathy Zsolt César szerepében – nevéhez illően – hangerőben és szövegmennyiségben is uralja a kórtermet. Túl sokat beszél, túl sokat mozog, egy két lábon járó dumagép a médiavilágból. Morcos, mérges kiskakas, de minden felületessége és nárcizmusa ellenére sem rosszindulatú vagy ellenszenves szereplő. Megnyilvánulásai adják az előadás humorának jelentős részét. A színész sok energiával és ötlettel jeleníti meg a karaktert.” Humorban, energiában és ötletekben ezen a kvártélyházi estén sem volt hiány. Az előadó és a közönség részéről is kicsit óvatosan, puhatolózva indult az előadás, aztán felpörgött, sorjáztak a poénok és a vicces, máskor nem is annyira vicces történetek, kevert némi edukációt is a mondandójába, a közönség pedig örömmel ment vele.
Hitted volna? / Garai Benedek, Szijártó Ildikó, Komlóczi Zoltán
A pécsi Escargo Szobaszínház – ahogy a neve is mutatja – egy kis, intim térben működik, ahol a színpad és a nézőtér nem különül el egymástól. Innen átvinni egy előadást a Kvártélyházba szükségszerűen veszteséggel jár, hiszen itt nagyobbak a távolságok, nagyon is elkülönül a színpad és a nézőtér. A Hitted volna? című darab pedig tényleg egy szobában játszódik, egy költözés előtt. (A szobaszínházi hangerő a Kvártélyház hátsó soraiban néha kicsit kevésnek bizonyult.) Christine egy éve özvegy, most jutott el oda, hogy máshol szeretne új életet kezdeni. Azonban Herman, a szintén megözvegyült barát egyáltalán nem szeretné, hogy elköltözzön. Két, egymást régóta és jól ismerő ember indul el a másik felé. Kettősük mellett a két költöztetőnek jut még némi szerep. A főszerepeket Bagossy László és Szijártó Ildikó játssza. Bagossy László, az idősebb, fiához (és most már unokájához, Bagossy Júliához) hasonlóan rendező és pedagógus, aki nagyon ritkán lép színpadra, ahogy egy interjúban elmondta, legfeljebb a saját rendezéseibe szokott beugrani. Ez a színészi „civilség” valamelyest érződik is a játékán, azonban ezt könnyű elfogadni, mert egy plasztikus, kicsit bumfordi, kicsit egoista, mégis nagyon szerethető Hermant formál. Szijártó Ildikó Christine-je egy kedves, talpraesett nő, éppen annyi bizonytalansággal és tudatossággal, amely életszagúvá teszi. Komlóczi Zoltán és Garai Benedek időnkénti feltűnése mindig humorforrás. Fajcsi Ferenc rendezése a színészvezetésre, a két ember közötti kapcsolat stációinak megmutatására koncentrál. Egy másféle, szelídebb, kicsit komótosabb játékot, mint amit ugyanennek a darabnak a budapesti, Orlai produkciós változatából, Hernádi Judit és Kern András főszereplésével megismerhettünk.
Hitted volna? / Bagossy László senior A ZA-KO az eltelt évek alatt megteremtette a maga törzsközönségét. Kétségtelen, hogy a helyi közönség által nem annyira ismert előadók és címek az ismert musicalek teltházaival szemben sokszor félházzal mennek. Fontos és jó, hogy ennek ellenére folytatják a sorozatot, hiszen van egy olyan réteg a városban, amely szeretne a helyi kőszínházi repertoártól eltérő, másféle színházat, több kortárs előadást is látni. Bizonyítja ezt az őszi és a tavaszi szezonban a Kazamata Színház sikere (akik független, sokszor kísérletező előadásokat hívnak meg), nyaranta pedig a ZA-KO közönsége.
ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivál, Kvártélyház, 2026. június 30 – július 3.