Turbuly Lilla: Aranyra váltva

Jegyzet az Ady/Petőfi előadásáról

Nagy vonalakban végigkövetjük Ady és Petőfi életútját, csak itt szívbe markoló és húsba vágó lesz az, ami a tankönyvben száraz adat, legyen szó Petőfi Zoltánka születéséről vagy a segesvári ütközetről.

Sok (és szinte csak jó) emléket őrzök boldogult tanárkoromból, abból a hat évből, amíg egy vidéki gimnáziumban magyart tanítottam. Ezek az emlékek persze többnyire nem materiálisak, de van köztük ilyen is. Mint például Kaczor Jácint II.b osztályos tanuló pauszpapírra rajzolt, gyöngybetűkkel írt, szépen antikolt térképe, amin Petőfi Sándor vándorlását követte nyomon. Ez a térkép jutott eszembe, amikor Kovács Krisztián szédítő tempóban rótta a talán tízlépésnyi távot ide-oda a Thália Színház Arizóna Stúdiójában, majd egy távgyalogló szövetség közgyűlésén számolt be Petőfi-emléktúrája állomásairól. De még az is eszembe jutott, hogyha még tanítanék, minden tanítványomat elvinném erre az előadásra, sőt, a kollégáimat is, hogy ők is vigyék el a saját tanítványaikat. Egyébként meg nem is kéne elvinni őket, mert a Scherer Péter rendezte előadás éppen arra készült, hogy a helyükbe menjen.

Kovács Krisztián és Katona László

És most engedtessék meg nekem, hogy kivételesen kritikushoz nem illő módon kritikátlan rajongást tanúsítsak. Igaz, elfogult vagyok, mert az előadásban többször emlegetett DJ Lackfi (v.ö.: klasszikusok rapritmusban) nem DJ kollégájaként szeretem, ha a költőt emberszámba veszik. Ha a verseit nem matematikai egyenletként kezelik, aminek egyetlen megoldása lehetséges. Ha lerántják a közhelyekből és féligazságokból emelt szobortalapzatokról. Ha komolyan veszik, de nevetni is mernek rajta. Ha a költészetet a mindennapok részeként kezelik, nem pedig valamiféle holt nyelvként, aminek a tananyag rezervátumában a helye. Itt mindez megtörténik. Nagy vonalakban végigkövetjük Ady és Petőfi életútját, csak itt szívbe markoló és húsba vágó lesz az, ami a tankönyvben száraz adat, legyen szó Petőfi Zoltánka születéséről vagy a segesvári ütközetről. De nevethetünk is, azon, hogy udvarolnak egymás szavába vágva, versekkel, hogyan (nem) látja őket az utókor, mit hámoz ki a horoszkópjukból az asztrológus, milyen trükkökkel próbálja megúszni a feleletet belőlük a rossz tanuló, hogyan választaná a híres költő helyett inkább a híres pálinkát a zilahi földi, és mi lesz abból, ha a Petőfi-sorok Aranyra váltanak, vagy a Befordultam a konyhára A fekete zongorával keveredik.
A legeleje indul egy kicsit döcögősen, de talán csak azért, mert tantermi közegbe készült, az Arizona Stúdióban viszont nem egyosztálynyi gyereket kellett megszólítania Katona Lászlónak, hanem jóval többet, és nem iskolai, hanem színházi körülmények között. De kb. az ötödik perctől az előadás teljes sebességre kapcsol, a jelenetek jó ritmusban váltják egymást, a figyelem egy percre sem lankad.
Azoknak, akik a független színházi szférával szemben kizárólag a kőszínházakban, azon belül is a Magyar Teátrumi Társaság színházaiban vélik megtalálni nemzeti értékeink őrzőit és reménysugarait, szívesen megmutatnám azt a két Petőfit, akik éppen ebből a független szférából keltek életre: Pintér Béláét a Kaisers TV, Ungarnból és Kovács Krisztiánét ebből az előadásból. Bizonyos vagyok benne, hogy ő maga, aki talán még a költőségnél is jobban vágyott arra, hogy nagy színész legyen, mindkettőért lelkesedne. Kovács Krisztián nem alakítja Petőfit, hanem – csak le merem írni – karizmatikusan megéli, de kidüllesztett hasú, tétova tekintetű diákként, acélos öklű, vadmagyar távgyaloglóként, ködösítő asztrológusnőként is ujja köré csavarja a jobbára középiskolás közönséget, sőt, annak nem középiskolás részét is. Katona László melankolikusabb Adyjának ebben a leosztásban az untermann szerepe jut, ahogy ezt egy önironikus dalban el is énekli. Az alkotók az előadásban felhasználták Ady Petőfiről írt szövegeit is, ezért sokszor még akkor is Petőfi áll a középpontban, ha Ady beszél. De ez az egy óra ezzel a Petőfi felé billenő mérleggel és a két színész egymást kiegészítő jelenlétével lesz mégis egyensúlyban.
Általában bajban vagyok, ha pontozni kell egy előadást, éppen úgy, ahogy tanárként osztályozni sem szerettem, mert szívem szerint mindig eggyel több pontot adnék, mint amennyit az eszem diktál. Most nem kell pontozni, se osztályozni, mégis leírom: az Ady/Petőfi nekem tízből tíz pont, vagy ha úgy jobban tetszik, csillagos ötös.

Ady/Petőfi

Alkotók: Gyulay Eszter, Katona László, Kovács Krisztián, Scherer Péter.
Rendező: Scherer Péter.
Játsszák: Katona László és Kovács Krisztián.

A Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület közös előadása

Thália Színház, Arizona Stúdió, 2013. január 29.