Turbuly Lilla: Nagyváradi napló

A IX. HolnapUtán Fesztivál kapcsán -

Tegnapelőtt volt, most van, de hogy holnapután lesz-e, azt csak a jóisten, meg Bihar megye tanácselnöke tudja. Mi az?

A keserű találós kérdésre a válasz: HolnapUtán Fesztivál. Két év után idén újra sikerült megtartani, de most a járvány helyett a politika fenyegeti a jövőjét. Ahogy a nagyváradi Szigligeti Színházét is. És ez a tény rányomta bélyegét az idei találkozóra. Pedig ünnep volt mindenkinek, aki a hosszú bezártság után akár a színpadon, akár a nézőtéren újraélhette a színházi találkozások örömét.

várad1Fotók: Vigh László Miklós / A fotók forrása a Szigligeti Színház fb-oldala

A megyei tanács vezetői azonban „racionalizálni” szeretnének. Összevonni az egy épületben, de önállóan működő magyar és román társulatot, valamint a filharmóniát. Projektalapú működést, a határozatlan idejű munkaviszony helyett határozott idejű szerződéseket terveznek, és a szempontjaik között nem szerepelnek olyan „hívságok”, mint minőségi kultúra, hosszú távú építkezés, művészi önállóság. A színház pedig mit tehet? Tiltakozik, petíciót kezdeményez, kiáltványokat fogalmaz, flashmobokkal és koncerttel küzd az önállóságáért. És reménykedik, hogy számít valamit az a következetes művészi munka, amit évek óta végeznek. Mennyire hogy számít! Az odajáró nézőknek. De annak a politikusnak, aki a felvetésre, hogy nem nagyon látják a színházban, azt feleli, hogy ő szerény ember, nem szeret szerepelni meg beszédeket mondani? Az eszébe sem jut, hogy nem a színpadról, a nézőtérről hiányolják.

Ezek után nem csoda, hogy a négy nap alatt háromszor is meghallgathattuk a Bella Ciao című forradalmi örökzöldet, és kétszer a Ceausescu nem halt meg refrénű dalt. A június 4-i Help!-koncerten elhangzott dalok egy részét ugyanis a színház egyik előadásából, A tigrisből válogatták. Ezen a koncerten a magyar és a román társulat művészei együtt léptek fel, amire nem volt példa az elmúlt 60 évben. A dalok között megidézték a fent emlegetett megyei tanácselnököt, elhangzott önállóságot, művészi szabadságot és biztos munkaviszonyt követelő proklamációjuk, és összeállítást hallhattunk az ügyben született hivatalos levelezésekből és internetes kommentekből.

várad3Help! koncert

A színház előtt a térkövezésből maradt kőkocka gúlák egyaránt emlékeztettek erre a forradalmi hevületre, és arra a Magyarországról nagyon is ismerős gyakorlatra, hogy a térkövezések arányával egyenesen csökken a zöld felület és a kultúrának szabadon hagyott tér. Utóbbi sajnos a Körös-parton is megfigyelhető. Egy gyökerestől kifordult, a folyóba zuhant ősfa az egyik oldalon, beton mélygarázs és épülő, homokos áltengerpart a másikon. De a váradiak nem hagyják magukat: a beszántott Várad folyóirat helyett lett Újvárad, a fesztivált pedig megtartották.

Idén olyan előadásokat hívtak meg, amelyekben a zene és a tánc fontos szerephez jut. Első este a miskolciak Feketeszárú cseresznyéje (r.: Szőcs Artur) kapott teljesen megérdemelt állótapsot. Az előadást Miskolcon láttam először, írtam már róla (itt), de azért jöttem a kollégáimnál egy nappal korábban Váradra, mert még egyszer látni akartam. És azt is, hogy hat az itteni nézőkre, hiszen éppen a kisebbségi létet és Trianont tematizálja. A miskolcinál szűkebb színpaddal ugyan meggyűlhetett a bajuk a díszletépítőknek, az előadás azonban a maga elementáris hömpölygésével megszólította a közönséget. Most csak két nevet emelek ki. Először is Lajos Andrásét. Hadd legyek profán! Van egy kávéreklám, amelyben a szövege szerint biztosít bennünket, hogy „szenvedéllyel” főzi. Elhiszem, mert amilyen szenvedéllyel játssza Dusánt, olyat ritkán látni színpadon. Czvikker Lilla pedig hazai pályára érkezett, és valószínűleg a nézőtér jelentős része külön is drukkolt a „mi lányunknak”. Büszkék lehettek rá.

várad2Miskolci Nemzeti Színház: Feketeszárú cseresznye

A temesváriak Kilenc című előadásától (r.: Györfi Csaba) ellenben zavarban vagyok. Korábban nem láttam sem a musical-, sem a filmváltozatot, de most, ahogy utánaolvastam, magával az alaptörténettel is bajom van. Hiába, hogy Fellini 8 és fél című klasszikusa az alapja, és hiába, hogy életkorom és hivatásom alapján akár át is érezhetném az élet-közepi és alkotói válsággal küszködő főhős helyzetét, ebben meggátol, hogy ez a főhős egy egocentrikus, magát folyamatosan vonagló nőkoszorúval körbevevő pozőr. A musical zenei anyaga sincs tele emlékezetes dalokkal, a tologatható díszlet pedig kissé nehézkes. Mind Györfi Csabától, mind a temesvári társulattól láttam már sokkal meggyőzőbb előadásokat. Most marad néhány szépen elénekelt dal, jól megoldott jelenet és a hiányérzet.

várad5Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: Kilenc

A hazaiak A tigris (r.: Tóth Tünde) című kamara-előadása az alcíme szerint mockumentary play. Írója, Gianina Cărbunariu egy valós eseményt, a nagyszebeni állatkert szibériai tigrisének szökését gondolta tovább, különböző (emberi és állati) szemszögekből mutatva meg nem a tigris, hanem az őt körülvevő „emberállatkert” színét, de inkább fonákját. Az öt színész (Balogh Attila, Dimény Levente, Szotyori József, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília) elrajzolt, időnként burleszkbe hajló figurák sorát állítják elénk, energiáikat nem kímélve, és sok színt megmutatva magukból. Közben a társadalmi szatírába bele-beleszövik saját helyzetüket is.

várad4Szigligeti Színház Nagyvárad: A tigris

Programon kívül, de megnézhettünk egy gyerekelőadást is a Lilliput Társulattól. A négyballábas kisegér (írta és rendezte: Németi Emese és Lélek Sándor Tibor) premierje, amit a hosszú leállás után annyira vártak az alkotók, áramszünettel kezdődött, de a közönségnek nem szegte kedvét az egyórás csúszás. A mese egy elárvult kisegér és egy magányos szobafestő, de festőművésznek készülő férfi barátságáról szól. Alapvetően narratív mese: a kisegér úgy meséli el az erősen átköltött kalandjait újdonsült barátjának, és ettől az előadás első fele kissé statikus, ez azonban később, a mozgalmasabb kalandoknál oldódik. Kedves történet szerethető szereplőkkel, a gyerekek nagyon jól fogadták.

Pintér Béláról nem a népszínművek jutnak eszünkbe, ám a szegediek és az újvidékiek közös produkcióját, a Parasztoperát (r.: Keresztes Attila) nézve mégis adja magát ez a meghatározás. Legalábbis, ha közérthető, bármilyen közönségnek nevetésre és sírásra alkalmat adó darabot értünk rajta. Ez az előadás pedig kiaknázta a darab minden erényét. Lepusztult, (a betlehemi és egy magyar falusi) istállót és templomot egyaránt idéző, szakrális térbe helyezték. Az újvidéki szereposztást láthattuk, egy nagyon jó kondícióban lévő társulatot erőteljes, a végleteket bátran kijátszó rendezésben és játékkal. Ez a Parasztopera tényleg felzengett, és lelkesítő zárlata volt a fesztiválnak.

várad6Újvidéki Színház - Szegedi Nemzeti Színház: Parasztopera

De volt még egy ráadás is. A HolnapUtán Fesztivál fókuszában mindig is a fiatal alkotók álltak. Idén őket Tárnoki Márk zenés-táncos workshopja várta. A kolozsvári és a vásárhelyi egyetemen tanuló színészek és teatrológusok a háromnapos közös munkából adtak ízelítőt a Léda-házban. Miután az oly sokáig építgetett-szépítgetett Szigligeti Stúdió most átépítés miatt (ki tudja, hogy a színház számára örökre vagy csak átmenetileg) bezárt, itt lesz az új próbaterem. Friss festék- és padlópác-szagban néztük a bemutatót a házban, ahol Léda élt, és ahol Adyval közös gyermekük született – sajnos nem az életre. De a Szigligeti Színház életre született, ahogy az is mutatja, hogy megkezdték belakni ezt az új teret, ahová lakásszínházat is terveznek. Lenni kell újabb HolnapUtánnak, hogy azt is láthassuk.

várad7Zenés workshop a Léda-házban

U.i.: Hazafelé írom a beszámolót, a most éppen kerülőutakon járó vonaton. A magyar határőr épp az imént kérdezte, van-e védettségi igazolványom. Mondtam, hogy van, de tudok mutatni egy román oltási igazolást is. Mert egy oltással mentem Romániába, de kettővel jövök haza. Itthon nem volt lehetséges, hogy az első mellékhatásai miatt egy másik fajtát kaphassak másodiknak. Nincs rá protokoll. De néha félre kell tenni a protokollt, hogy legyen megoldás. Oltásra, életre, színházra.

  1. HolnapUtán Fesztivál, Nagyvárad, 2021. június 3-6.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu