Kutszegi Csaba: Hungary 1956 – Ukraine 2022

Ivan Viripajev: Delhi tánc / Nemzeti Színház, MITEM -

A vilniusi OKT/Városi Színház Delhi tánc-előadásának végén a Kaszás Attila Teremben a litván társulat üzent a magyar miniszterelnöknek…

…méghozzá világosan, keményen, de artisztikusan, az értelmetlen pusztítás zord esztétikumával. A hat szereplő úgy állt fel a végső tapsrendhez, mint az áldozatok a kivégzőosztag elé…

Ez bennem csak akkor tudatosult, amikor először egyenként, majd párosával, később spontán szervezettségben elkezdtek holtan összerogyni, aztán felkelni és újra összerogyni. Végül mindannyian mozdulatlanul fekve maradtak odalent a sötétben, míg fölöttük, a teljes horizonton megrázó fotók montázsa jelent meg: a baloldalon a szétlőtt Budapest képei „Hungary 1956” felirattal, a jobbon napjaink ukrajnai háborújának borzalmai „Ukraine 2022” címmel. Mindezek felett nagybetűkkel az üzenet: „ORBÁN, ARE YOU SURE?” (Biztos vagy benne, Orbán?) A rockzenével kísért, újabb és újabb felvételeket beúsztató fotóvetítés kb. 15 percig tartott. A közönség egyik fele néhány perc után elhagyta a termet, a másik döbbent együttérzéssel és egyetértéssel nézte végig a stúdiószínházi performanszt. A végén a publikum (kitartó) részéről volt egy (újabb) kísérlet a tapsra, de a színészek a sötét színpadon felálltak, és némán távoztak.

net delhi tanc by dmitrijus matvejevas 001Fotók: Dmitrijus Matvejevas / A fotók forrása: mitem.hu

Mindeközben a Nagyszínpadon a szintén litván Klaipèda Drámai Színház a Léna lábai közt, avagy „a szűz halála” című, Caravaggióról szóló előadást játszotta, amelynek végén, a tapsrendben a színészek maguk elé tartottak egy nagyabrosznyi textilanyagot, amelyen az alábbi felirat volt olvasható: „Magyarok, ne legyetek közömbösek!”

Ivan Viripajev Delhi táncának (egyik) főmotívuma az, hogy a(z egyik) főszereplő, a táncosnő az indiai főváros egy szegény bazárjában járván, az ott tapasztalt nyomorúság, szenvedés és borzalom hatására alkotott egy gyógyító táncot, amelytől mindenki, aki csak látta vagy kapcsolatba került vele, a léte értelmének megtalálását, élete megváltását várja. A megmerítkezés a borzalomban, pusztulásban, halálban, az együttérzés a szenvedőkkel teremt az életben lehetőséget az értelmes, tartalmas és erkölcsös cselekvésre, „a fájdalomból születhet csak szépség” – olvasható ki a tanulság Viripajev tűpontos, könyörtelen logikával mozgatott, variált szövegéből, melynek végső, tömör és igen abszurd következtetése az, hogy az élet gyógyírja a halál.

A litván színészek nem egyszerűen demonstráltak az előadás végén, hanem tartalomhoz és formához illő, aktuális befejezést alkottak, és a tettükben ez számomra különösen szimpatikus. Maradtak a kaptafánál, azt csinálták, ami a dolguk, színházat alkotva szólaltak fel a borzalomban szenvedőkért, ezáltal hatásuk is erősebb, maradandóbb, mint bármely politikusi nyilatkozat vagy tömegesen aláírt tiltakozás.

net delhi tanc by dmitrijus matvejevas 002

A vilniusiak demonstrációjában találtam egy számunkra fontos, szakmai üzenetet is: a litvánok rávilágítottak arra, hogy a színház feladata – a maga művészi eszközeivel – az állásfoglalás a közösséget érintő aktuális kérdésekben. Nálunk az elmúlt kb. két és fél évtizedben a színház nem a maga sajátos eszközeivel, hanem a maga sajátos módján, és nem közösséget érintő, lényeges aktuális kérdésekben, hanem pártpolitikai hovatartozás ügyében kifejtett – persze közvetett – demonstrációval foglal állást (tisztelet a kivételnek!). Ez egyaránt jellemző a kormány és az ellenzék ideológiai-politika táborához tartozó két nagy csoportosulás jelentős „alkotóműhelyeire”, mindkét oldal szélsőségesei pedig ugyanúgy tevékenykednek, mint a világnézeti-ideológiai-politikai szócső szerepét betöltő lakájmédia – csak művészi köntösbe bújva.

Nálunk különösen érdekes, ha a kormányhű Nemzeti Színházban a regnáló miniszterelnöknek fogalmaznak meg kellemetlen kérdést (még ha vendégművészek teszik is), mert ilyesmi nálunk nem szokott előfordulni. Pedig a színháztörténetben, a magyarban is nem egy példa akad a színház nyelvén megfogalmazott, művészi üzenet-feladásra. Gyönyörű történet például (még ha kérdéses is a valóságalapja) a19. század elején éppen Vilniusban lejátszódott színházi esemény, ahogy az Spiró György Az Ikszek című regényében olvasható: a nagy Bogusławski orosz egyenruhába öltöztette a díszletmunkásokat, akik – az utasítására – már az előadás közben elkezdték lebontani (értsd: szétverni) a várost jelképező díszleteket. Ezt az üzenetet (is) mindenki értette. Szép magyar példa az 1981-es kaposvári Marat/Sade-előadás, amelynek végén az emblematikus Corvin köz képe jelent meg nagyban, madártávlatból. Azt akkor kevesen ismerték fel, de aki felismerte, tudta, mit jelent, terjedt is az üzenet, csak csendben, nehogy a kaposvári színházcsinálók lebukjanak. Akkor még volt értelmiségi összefogás…

net delhi tanc by dmitrijus matvejevas 003

Oskaras Koršunovas rendező nyilatkozatában az író humorérzékét dicséri, a darabot egzisztencialista komédiának nevezi. Ki is hozza belőle rendesen az abszurditást. A hat szereplő élete csupa felszínesség, tragikus, őket közelről, mélyen érintő gyászhír hallatán sem képesek még ideiglenesen sem megszabadulni önző gyarlóságaiktól, a halálhír, úgy érzik, megrázza őket, csak hirtelen nem tudnak mit kezdeni vele, akármi van, titkolt kapcsolatukra vagy kicsinyes vágyaikra, szokásaikra tudnak csak folyamatosan gondolni. Mindannyian, az öt nő és az egy férfi tragikusan egyformák. Szóról szóra ugyanazokat a szövegrészleteket mondják fel („cserélgetik” egymás között), mindenkivel ugyanaz történik meg, az alapszituációk nem változnak, csak kicsit módosulnak, és a „szereposztás” lesz más. Az idősíkok is állandóan változnak, vagy nem is halt meg, aki meghalt (majd később meghal), vagy éppen vissza vagy előre ugrottunk a történetekben. Kiderül, hogy sok minden máshogy volt, mint ahogy gondolnánk, mégis minden ugyanolyan, az üresség, a halál az értelem és a megváltás keresése ellenére elkerülhetetlen. Olyan az élet (és az előadás) így, mint a játék kaleidoszkóp: az alapminták ugyanazok, egy-egy kis mozdítással csak átrendeződnek, nem változik senki és semmi, csak egymásra rakódnak az újabb és újabb alakzatok. Amikor a színészek eljutnak oda, hogy kimondják, „az élet gyógyírja a halál”, ezen szinte halálra röhögik magukat.

net delhi tanc by dmitrijus matvejevas 007

A 21. században kitört 20. századi háború ugyanilyen felfoghatatlan, értelmetlen és abszurd. És a fájdalmából nem fog szépség születni, csak még messzebb kerül a lehetősége annak, hogy az emberek megértsék a delhi tánc üzenetét.

Ivan Viripajev: Delhi tánc (az OKT/Vilnius City Theatre és a Lithuanian Academy of Music and Theatre kooprodukciója)

Szereplők: Kamilė Petruškevičiūtė, Ugnė Šiaučiūnaitė, Inga Šepetkaitė, Augustė Pociūtė, Paulina Taujanskaitė, Kęstutis Cicėnas.

Díszlet: random heroes (sic!). Zeneszerző: Gintaras Sodeika. Technikai igazgató: Mindaugas Repšys. Kellék és jelmez: Bartė Liagaitė. Angol felirat: Aurimas Minsevičius. Ügyelő: Malvina Matickienė. Turnémenedzser: Audra Žukaitytė. Litvánra fordította: Rolandas Rastauskas. Rendező: Oskaras Koršunovas.

Nemzeti Színház, Kaszás Attila Terem, 2022. április 26.

VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

 

A cikk publikálása után érkezett a Nemzeti Színház közleménye, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közlünk:

 

KÖZLEMÉNY

A Nemzeti Színház tudomásul vette a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó) programjában 2022. április 26-án szereplő két litván előadás („Léna lábai közt…” és „Delhi tánc”) utáni provokatív hangvételű politikai performanszok üzenetét. A Nemzeti Színház és a MITEM szervezői – bár tudomásuk volt a készülő akcióról – nem gördítettek akadályt a litván művészek szabad véleménynyilvánítása elé. Továbbra is hiszünk a kölcsönös tiszteleten alapuló és egymás iránti megértésre törekvő párbeszéd fontosságában. Reméljük, hogy a litván kollégák, megtapasztalva Magyarország, illetve a Nemzeti Színház vendégszeretét és toleranciáját, ezt hasonló nyitottsággal és barátsággal lesznek képesek viszonozni. Fontos hangsúlyozni, hogy Magyarország kormánya és a magyar lakosság igen jelentős pénzügyi, logisztikai és humanitárius segítséget nyújt az ukrajnai háború több százezer menekültjének. Emellett a Nemzeti Színház a MITEM keretén belül külön Ukrán Szolidaritási napot szervezett ukrán művészek részvételével. Sajnáljuk, hogy erről a litván társulatok nem vettek tudomást és egyoldalúan állítják be a magyarok viszonyulását ebben a kérdésben. További alkotói sikereket kívánva nekik, bízunk benne, hogy kiváló művészi kvalitásaik a tisztánlátás képességével is párosulnak.

COMMUNIQUÉ

The National Theatre has noted the message conveyed by the provocative political performances following the two Lithuanian stage productions ("Between Lena's Legs..." and "Delhi Dance") at MITEM (Madách International Theatre Meeting) on 26 April 2022. Though aware of the plans, the National Theatre and MITEM's organisers respected the Lithuanian artists' freedom of expression. We continue to believe in the importance of dialogue based on mutual respect and understanding. We hope that our Lithuanian colleagues, having experienced the hospitality and tolerance of Hungary and the National Theatre, will be able to reciprocate with similar openness and friendship. It should be underlined that the Hungarian government and the Hungarian people are providing very significant financial, logistical and humanitarian assistance to hundreds of thousands of refugees of the war in Ukraine. In addition, the National Theatre organised a special Solidarity Day for Ukraine as part of MITEM, with the participation of Ukrainian artists. We regret that the Lithuanian companies have ignored this and presented a one-sided view of the attitude of Hungarians to this issue. Wishing them further creative success, we trust that their excellent artistic qualities will be combined with a clarity of vision.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu