Varga Kinga: Játsszunk együtt!

AlkalMáté Trupp: Dömötör András

Erős, karikírozó stílus jellemzi az előadást, az alkotók nem kímélnek senkit a színházi életből. Jól sikerültek azok a részek is, amelyekben fontos szakmai, valamint magánéletet is érintő információcsere zajlik Dömötör és Máté Gábor, illetve Mácsai Pál között.

Mielőtt bárki megszólalna, a jelmez és a díszlet vonja magára a figyelmet. A hetvenes-nyolcvanas évek deréktól lefelé táguló szoknyái, szolidan tupírozott hajak és nagy klipszek, mintás nyakkendők a rendezői balon mozdulatlanul ülő szereplőkön. Mindez a gigantikussá növelt Lego játszóházban, a színtéren. Színes kiegészítők és építőkockák, a bal hátsó sarokban a márkás játék újdonsült kollekciójából egy nagyra nőtt kislány makett, mely a barátok gyűjtőnév alatt fut a piacon, és akinek néma, megfigyelő pozíciója groteszk hatást kelt.

Jelenet az előadásból / fotók: Dömölky Dániel

Aztán elkezdődik a játék – frappáns keretbe foglaltan: a családállítás procedúrája köré. Dömötör András, a kilencedik éve nyaranta megrendezett, nyilvánossá szélesített „legendás" Máté Gábor-osztály találkozójának idei címszereplője, akinek életéről az előadás készült (játszótársai az osztálytársak; rendező az osztályfőnök, Máté Gábor), a pszichológus (Járó Zsuzsa) segítségével felkéri a többieket a képviseletre, hogy a neki fontos embereket, a hozzájuk fűződő kapcsolatrendszert megtestesült alakokban látva megérthesse, feltérképezhesse, hogy később, adott ponton, a kialakuló kötődések erőterébe be tudjon lépni. A felkérés gesztusával kezdődik el, és a többiek civil nevét kimondó megköszönéssel záródik az előadás, amivel sikerül a játszóknak saját magukat és a közönséget is egyértelmű szituációba vonni, ugyanis a belépés és a kilépés határának felrajzolásával lépnek be/lépnek ki ők maguk, és léptetik be/léptetik ki a közönséget ennek a sajátos játéksorozatnak a határai közé/közül.

Dömötör András

Tavaly és tavalyelőtt – ha csak két évet nézünk hátra – a Száraz Dénes- és a Gál Kristóf-előadásokon a tekintetben maradt egy kis bizonytalanság, hogy a civil én és a szerep én merre billen el, hiába sikerült is mindkétszer központi téma és egységes formai nyelv fonalára fűzni fel az egymást követő jeleneteket. (A Száraz Dénesben a meg nem jelenő címszereplő és az osztály ehhez való viszonyulása adta a központi témát, a Gál Kristófban a pályaelhagyó, rendőrré lett színész. A formai elemeket korábban a falmászás és a sporttevékenység, később a bábszínházban használt fekete ruházat illetve rendőri kellékek adták.) Idén ez a bizonytalanság teljes mértékben elmaradt, a családállítás párhuzamát felhasználva sikerült kellő távolságra eltartani a civil/színész kettősséget.

Jordán Adél ás Mészáros Máté

Azzal együtt, hogy közben Dömötör András magánéletéről sok mindent megtudhatott a néző. Így az apahiányt, ami a mai napig kíséri az életét, a nagymama betegségét és máig fel nem dolgozott elvesztését, a párkapcsolati nehézségeket, az „igazi" megtalálását, de ugyanakkor a távkapcsolat kihívását... És szakmai kérdéseket is: a fájó távozást az Örkény Színházból, az egyetemi tanárságot, a külföld csábítását. Mindezzel együtt, elsősorban a távolságtartás miatt az előadás több a profin teljesített műhelygyakorlatnál, ráadásul a néző minden egyes jelenetben megkapja ezt a fricskát: „Azt hitted, kitárulkozom, mi? Vedd már észre, hogy ez csak színház!"
A formai jellemzők, mint az építőkockákkal díszített színpad és a kizárólag legóból összeállított kellékhalmaz némi túlzásként hat, de ez a hagyományok miatt is velejárója az AlkalMáté Trupp előadásainak, amelyekben általában a képi világot és az eszközhasználatot egy vagy két meghatározott téma köré szervezik.

Mészáros Béla és Czukor Balázs

Az alaphangot megadó első jelenet kijelöli az akkor Dömötör András által játszott Dömötör András központi, de korántsem irányító szerepét (hiába a rendezői státus), sőt, a színészektől lehetetlent igénylő, végre sem hajtott instrukciók és az emiatt szenvedő rendező állandó gúny tárgya is. Dömötör együtt van az osztállyal, közös, nagy játékkedv uralkodik a színpadon, mindenki ügye, hogy jól sikerüljön az előadás. Mi, nézők pedig lubickolunk az örömben, hogy láthatjuk az ismerős arcokat, egytől egyig mindenkit, akiket ismerünk és szeretünk, és külön örülünk Gál Kristófnak is, akivel csak nyaranta találkozhatunk színészként.

Vajda Milán és Péter Kata

Dömötör András – szintén a hagyományokhoz híven – nem alakítja mindig magát, hanem többször valamelyik fiú osztálytársa bújik a bőrébe. Például Czukor Balázs gyerekkorában, egy emlékezetes palacsintaevés felidézésekor, amikor az anya (Járó Zsuzsa) és nagymama (Jordán Adél) nevelési elvei összeütköznek, vagy Mészáros Béla egy casting­-jelenetben és a nagymama betegségekor. Ide tartoznak még Mészáros Máté és Vajda Milán párkapcsolati helyzetei, amelyekben a férfi földig alázza a nőt, bizonyítva, mennyire nem ért a másik nem nyelvén, mennyire nincs empátia benne a másik iránt (barátnő: Jordán Adél és Péter Kata.)

Dömötör András és Járó Zsuzsa

Erős, karikírozó stílus jellemzi az előadást, az alkotók nem kímélnek senkit a színházi életből. Jól sikerültek azok a részek is, amelyekben fontos szakmai, valamint magánéletet is érintő információcsere zajlik Dömötör és Máté Gábor, illetve Mácsai Pál között. A címszereplő helyett osztálytárs áll ki, míg ő az ővele beszélgető Máté Gábort vagy Mácsai Pált játssza, gúnyolja, karikírozza. Máté Gáborral a közösen vezetett osztályról, Mácsaival az Örkényből távozásának okáról beszélget.
Dalok adnak lüktetést az előadásnak, hol kórusban énekelnek, hol egyenként (halljuk Péter Katát, Szandtner Annát, Czukor Balázst.) A dalok melankolikusak, különösen a Czukor Balázs által énekelt záró dal, mely azt a kérdést feszegeti, hogy Berlinben folytassa-e Dömötör András az életét. Ez az előadás végén hangzik el, így különösen erős benyomás marad róla a távozó nézőkben, és a sokakat foglalkoztató kérdés a távolságtartás ellenére is igen személyessé válik. Egy fiatal harmincas budapesti értelmiségi kérdése ez, aki egyben ennek az előadásnak drámai főhőse, és aki tele van dühvel és kétséggel.

AlkalMété Trupp: Dömötör András

Látvány: Kálmán Eszter. Zenei vezető: Dargay Marcell. Asszisztens: Mátis Inez. Rendező: Máté Gábor.
Szereplők: Czukor Balázs, Dömötör András, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa, Jordán Adél, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Béla, Mészáros Máté, Péter Kata, Szandtner Anna, Vajda Milán.

Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, 2015. július 31.