Pataki Éva: Nőkből is megárt...

Úgy szól minden Tordai Teriről, hogy ő maga egyáltalán nem lejátssza a lányát (Horváth Lili egyébként az életben is édeslánya), mellette partnere-lánya ugyanolyan kitűnően teljesít, sőt: a határozott, karakteres lány állandó szerepe mellett két másik markáns alakot is megjelenít...

Méltán aratott kiugró, hangos sikert a Nőkből is megárt... bemutatója a Bethlen Téri Színházban. A Manna együttműködésével szervezett Találkozások sorozat negyedik produkciója ezúttal egy klasszikus recept alapján készült sikerelőadás.

Horváth Lili és Tordai Teri / fotók: Bánhalmi Árpád

(Zárójelben ide kívánkozik: a Találkozások eddigi négy előadása azt bizonyítja, hogy a kétszemélyes kamaradarabok is sokfélék lehetnek, sőt, igény is van e sokszínűségre. A Mary és Max kortárs koncepcióban, korszerű külsőségek közepette szórakoztatva elgondolkodtat, Az aranjuezi szép napok ínyencek számára filozofikus mélységű szöveget dekonstruál, az Egy fiú Boszniából pedig aktuális társadalmi kérdésben komplex színházi nyelven foglal állást.)
A Nőkből is megárt... klasszikus receptje így kezdődik: végy egy sztárt... Hogy Magyarországon ki számít sztárnak, ezen persze sokat lehetne vitatkozni. Eleget halljuk-olvassuk, hogy régebben a színészeket mindenki ismerte (mert a színház mellett jó magyar mozifilmek és igényes tévéfilmek, sorozatok is készültek), hogy manapság a valóságshow-k győztesei és a műsorvezetők a sztárok, hogy az ismertséghez nem is tehetségre és különleges teljesítményre van szükség, hanem megdöbbentő, extrém, akár visszataszító tevékenységre és viselkedésre... Sok igazság van ezekben, de Tordai Teri a Bethlenben majdnem mindre sorban rácáfol.

Jóllehet igaz, hogy évtizedekkel korábban őt is (sikeres és igényes) tévésorozatból ismerte meg az ország, de Tordai mégsem ezért sztár a mai napig. Hanem mert tud sztár lenni. Ha úgy adódik, akár néhány évtized csönd után is, mert sejtmagszinten sztár. Minden porcikája képes a színpadon sztárként játszani, az életben sztárként viselkedni. És itt meg kell jegyezni: a tévhitekkel ellentétben az igazi sztár nem attól sztár, hogy botrányai vannak, fennhéjázón él, nagyképűen viselkedik, szeret hisztériázni stb., hanem attól, hogy szeretik az emberek, és kíváncsiak rá.

A Nőkből is megárt...-ban elvileg minden a nőkről szól, gyakorlatilag: minden Tordai Teriről. Erre persze – az íróval (Pataki Éva), a rendezővel (Cseh Judit) és a színésztárssal (Horváth Lili) közösen – rá is játszanak: a darabban például az anya nehezen éli meg, hogy a lánya esküvője nem őróla, hanem a lányáról szól, hogy az unoka születésekor sem a nagymamának kell eljátszania a főszerepet. De úgy szól minden Tordai Teriről, hogy ő maga egyáltalán nem lejátssza a lányát (Horváth Lili egyébként az életben is édeslánya), mellette partnere-lánya ugyanolyan kitűnően teljesít, sőt: a határozott, karakteres lány állandó szerepe mellett két másik markáns alakot is megjelenít, a pszichológusnőt és az anyja szeretőjének feleségét. Tordai Teri azért (is) tud a kétszemélyes darabban főszereplővé válni, mert – és ez már az írót is dicséri – a jelensége szimbolikussá lényegül: általában az öregedést, és egy korszak, vele egy embertípus eltűnését jelképezi. Ezért vagyok jómagam, férfiként is az előadás érintettje, célközönsége: ezen jelenségek alól ugyanis senkinek nincs felmentése.

Nem mintha nehezen viselném, hogy a Nőkből is megárt... nőkről szól (különben is: éppen most tisztáztuk, hogy legalább annyira férfiakról is), de meg kell említenem néhány íróférfit (ezt a szót most egyszeri használatra az írónő mintájára alkottam), ha a hippi korszak mára nagymamakorúvá vált képviselőinek eltűnéséről gondolkodom. Érdekes, hogy a múlt század hatvanas-nyolcvanas éveiben (a hippi mozgalom idején és utána) irodalomban, színházban, filozófiában mennyire központi téma volt az öregedés. Néhány kultikus mű a korszakból: Örkény István: Macskajáték (ősbemutató: 1971); Déry Tibor: Kedves bópeer... (1973); Illyés Gyula: Kháron ladikján (1982). És hogy nőt és világirodalmi példát is említsek, Simon de Beauvoir: Az öregség (1970, magyarul: 1972). Azt lehet mondani, hogy Tordai Teri gyerekkorában világszerte foglalkoztak az öregedéssel, a fiatalok meg problémát jelentettek (a minap idéztem egy másik cikkemben Bereményi Gázát: „a hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma”), mára mintha éppen megfordult volna a helyzet: sokat foglakozunk (persze igen helyesen) az y generációval, miközben az öregek deklaráltan egyre inkább csak problémát jelentenek (gazdaságilag az öregedő társadalmakban, egészségügyileg és családilag a vészesen növekvő demencia miatt). Erről (is) szól a Nőkből is megárt..., nemcsak úgy szimplán egy akarnok anya-nagyanyáról.

Az írói teljesítményről annyit feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy Pataki Éva saját regényét (a színdarab a Nőből is megárt a nagymama átirata) különös műgonddal dolgozta át. Dialógusai életszerűek és hitelesek, valamint – és ez a színházban igen nagy erény – feszesek, pergők, folyamatosan érdekesek; és ami igen nagy ritkaság: olyan gazdaságosan, jó arányérzékkel vannak megírva, hogy egy percig sem ül le az előadás. Ez általában akkor szokott sikeredni, ha az író nem fukarkodik a befektetett munkaórákkal. Egyébként a munkamennyiség a sztárság nagyságával is egyenesen arányos szokott lenni. Szakavatott szem jól láthatja: Tordai Teri könnyed, magabiztos játékának alapzata az önfegyelem, a szakmai alázat és az alapos felkészülés. Persze az igényes szórakoztató színház akkor működik jól, ha mindebből – ahogy az írói műgondból sem – a nagyérdemű nem vesz észre semmit.

A Nőkből is megárt... előadásán hasonlóan rejtőzködik a rendezés is. Cseh Judit jól felmérte: nem válna a produkció hasznára, ha erőszakosan előtérbe tolna egy markáns rendezői koncepciót. Hogy ő – ötletekkel, színészvezetéssel – mennyit tett hozzá a közös munkához, arra csak tippelgetni lehetne, az viszont tény, hogy színészeit hagyta kibontakozni. A Találkozások ezúttal is betöltötte a funkcióját: egy fiatal rendező, energiáit átadva, különleges tapasztalatokat szerezhetett. Tudva, hogy Cseh Judit nemsokára Mrożek-darabot fog rendezni, várható, hogy a szerzett tapasztalatai hamar kamatozni fognak (a lengyel írót is foglalkoztatták a kor generációs ellentétei – lásd: Tangó). De azon sem lepődnék meg, ha a Nőkből is megárt... Cseh Juditot előbb-utóbb Örkény Macskajátékához is elvezetné, elvégre Pataki Éva a színdarabjával mintha kicsit Örkényt is átírta volna a 21. századba... Tordai Teri meg Szkalla lányok-ügyben kifejezetten sztárszakértőnek számít.

Pataki Éva: Nőkből is megárt... (Manna Produkció)

Jelmez: Horváth Kata. Díszlet: Fekete Györgyi. Sound design: Igaz Balázs. Produkciós vezető: Gáspár Anna. Produkciós menedzser: Erdélyi Adrienn.
Asszisztens: Fazekas Anna. Mentorrendező: Mészáros Márta. Rendező: Cseh Judit.
Szereplők: Tordai Teri, Horváth Lili. Közreműködik felvételről: Almási Sándor.

Bethlen Téri Színház, 2017. február 3.