Kovács Natália: Drámaiatlan dráma

David Mamet: Viszontlátás -

Van valami csehovi ebben a történésnélküliségben.

Immár az ötödik előadást mutatták be a Bethlen Téri Színház és a Manna Egyesület Találkozások elnevezésű tehetséggondozó programjának köszönhetően. A 2015 óta zajló pályázatsorozat azért jött létre, hogy elősegítse a generációk találkozását: a nyertes produkciókban két pályakezdő és két tapasztalt színházi szakember dolgozik együtt. A fiatal rendezők mentor közreműködésével és két – különböző generációhoz tartozó – színésszel alkotják meg előadásaikat. Éppen ezért a támogatást vagy olyan kétszereplős darabok nyerhetik el, amelyekben a karakterek egyben különböző generációkat is képviselnek, vagy pedig olyan többszereplős alkotásokon alapuló előadáskoncepciók, amelyek minden szerepet két eltérő korú színészre alkalmaznak.

kepatmeretezes hu 9f3a6983Barna Lilla és Márton András / Fotók: Kállai-Tóth Anett

Az idei évad egyik nyertese Vadász Krisztina, aki Vajdai Vilmos mentorálásával rendezte meg Viszontlátás című előadását a Pulitzer-díjas amerikai szerző, David Mamet két drámája alapján. A rendezés Mamet Reunion című darabjába dolgozza bele a Dark Pony című drámát; a szövegeket Zsigó Anna fordította magyar nyelvre, valamint ő volt az előadás dramaturgja is.

A Viszontlátásban az egyetlen színpadi történés az, amit a cím is jelöl: az előadás első pillanatában, több mint húsz év kihagyás után találkozik egy apa és a lánya. Ezután hetven percen keresztül nem csinálnak semmit, csak beszélgetnek. Főleg az apa beszél, a lány többnyire hallgat. Van valami csehovi ebben a történésnélküliségben. Abban, ahogy egymás mellett léteznek a térben, próbálnak kommunikálni, de sokszor inkább csak elbeszélnek egymás mellett. A nosztalgiában; ahogy felemlegetik a múltat, de emlékezetükbe néhol fikció vegyül. És abban is, hogy a lényeg a tetteken és szavakon kívül, a gesztusokban történik: a két szereplőről pótcselekvéseikből tudjuk meg a legtöbbet. Ezek finoman fejezik ki a darab feszültségének lényegét; ugyanis a fizikai értelemben vett eseménytelenség ellentétben áll azzal, hogy a szereplőkben rengeteg belső történés zajlik le. Hiszen mégiscsak két idegen találkozik egymással, akik emlékeikben nemcsak ismerik a másikat, de kifejezetten közel is állnak hozzá.

kepatmeretezes hu 9f3a6944

Az apa, Bernie Cary egy több éve józan alkoholista veterán, kalandos életúttal, aki sok fele élt és dolgozott Amerikában. A beszélgetésből az sejthető, hogy szenvedélybetegsége miatt ment tönkre házassága, és emiatt szakadt el kislányától is. Márton András megformálásában furcsa, zavart férfit látunk a színpadon, aki össze-vissza kacarászik, néha teljesen váratlan pillanatokban tör ki belőle a röhögés, és vörösödő fejjel meséli furcsa, banális történeteit. Meglepi, sőt talán meg is hatja lánya szépsége, hiszen négyéves volt, amikor utoljára látta.

Carol valóban szép nő, aki egy sikeres, boldog, teljes életből sétál be édesapja lakásába. Látszólag mindene megvan: jómódú férj, munka, nagy lakás, csinos ruhák… Valamiért mégis felkereste apját, hogy így lépjen kapcsolatba múltjával, és talán önmaga egy elfeledett, hiányzó részével. Nagyon keveset beszél, főleg hallgat, a férfi történeteire kíváncsi, szép lassan mégis kiderül, hogy az élete nem is olyan tökéletes, amilyennek első ránézésre tűnhet. Ezt szövegszinten csak egy-egy elejtett szó jelzi, a színpadon pedig Barna Lilla folyamatosan veszi le magáról a nagy és hivalkodó ékszereket, mintha a látszattól szabadulna meg, ahogy egyesével fejti le testéről a jólét szimbólumait. Ez a lecsupaszodás egyben feltárulkozás édesapja előtt, akihez válaszokért jött; azért, hogy megértse önmagát és szintén veterán férjét.

kepatmeretezes hu 9f3a7181

Pálya Pompónia sok-sok ékszerrel, magas sarkúval, szőrmegalléros bőrdzsekivel és aranyozott retiküllel díszítette fel Carolt, jelezve nőiességét, magas életszínvonalát és a külsőségek fontosságát életmódjában. Vele ellentétben Bernie-ről sokkal többet elmond lakása, mint öltözete. Mucsi Balázs egyszerű díszletet tervezett; a laminált padlós térben csak néhány bútor jelzi, hogy nagyjából milyen lehet a berendezés. Érződik benne az asszonyi kéz, de az is, hogy ez az élet még nincs teljesen megjavítva, a sámlit meg kell szögelni, és nincs tökéletes rend sem. A szoba hátsó részében, egy paravánon a férfi fényképei láthatók, de a múlt nemcsak ebben a formában kötődik ehhez a berendezési tárgyhoz, hanem úgy is, hogy az éjfekete póniról szóló történetet is e mögött bábozzák. Azt a mesét, amely közös múltjuk talán legfontosabb megmaradt darabja.

Szép motívum apa és lánya meséje – ez az ő régi és fiktív, de közös történetük. Szépek ezek az aprólékosan és érzékenyen átgondolt részletek a rendezésben. Ami kissé mégis elégedetlenül hagyhatja a nézőt, az érzelmi intenzitás hiánya; a színészek jelenléte nem elég erős, vagy talán nincs eléggé felépítve ahhoz, hogy átéljük a vihorászó, szószátyár apában és a hallgatag lányban egyaránt végbemenő drámát.

David Mamet: Viszontlátás (Manna Produkció)

Az előadás David Mamet Reunion és Dark Pony című drámáinak szövegéből jött létre. Fordította: Zsigó Anna. Dramaturg: Zsigó Anna. Zeneszerző: Szabó Bálint (Gosheven). Díszlettervező: Mucsi Balázs. Jelmeztervező: Pálya Pompónia. Rendezőassisztens: Fazekas Anna. Produkciós vezető: Gáspár Anna.
Produkciós menedzser: Erdélyi Adrienn. Mentor rendező: Vajdai Vilmos.
Rendező: Vadász Krisztina e.h.

Szereplők: Barna Lilla e.h., Márton András.

Bethlen Téri Színház, 2018. január 17.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu