„Érzékeny tekintetében minden benne volt”

Beszélgetések az „Írta és rendezte”-sorozatról -

Az 1. rész témája: Kutszegi Csaba Francia négyes című bemutatója (Jurányi Ház, 2020. október 19.)

A Líra és Logika Teátrum szcenírozott olvasószínházi sorozatának első részeként Kutszegi Csaba Francia négyes című darabját láthattuk a szerző rendezésében – néhány berendezési tárggyal, mozgásokkal, hangsúlyokkal, fényekkel és zenével. A több idő- és valóságsíkon játszódó történet Maupassant Gömböc című novellája alapján született – amit Kutszegi Csaba finoman szólva nem hagyott annyiban. Hogy mi lett belőle: társas(idő)utazás, katasztrófaturizmus téren és időn át, az értékek elértéktelenedésének játékos lenyomata vagy mindez együtt, vagy valami egészen más? Mit adhat hozzá ez a színházi forma a szöveghez, és mit vehet el tőle? Többek között erről beszélgettünk hárman, kritikusok a bemutató helyszínén, a Jurányiban…

 kettesBajor Lili és Szilágyi Ágota

Török Ákos: Miközben a Francia négyest néztem, felmerült bennem, hogy másfél napnyi próba után vajon lehet-e beszélni bármiről is a drámán kívül? Joggal kritizálható-e a színészi játék, a színpadra állítás vagy maga az előadás?

Szoboszlai Annamária: A Gömböc alakjánál szerintem fontos, hogyan játszotta azt Bajor Lili. A Maupassant-novellában egy sokkal alázatosabb, vígabb kedélyű, kerekebb Gömböc jelent meg előttem, amihez képest Bajor Lili Gömböce sokkal tudatosabb.

Szekeres Szabolcs: Az érzékeny tekintetében minden benne volt, és ezt a többieknél nem láttam. Akkor is jelen volt, ha nem szólalt meg. Lehet, hogy mindez a plasztikus szerepéből következett: ahogy folyamatosan ránk nézett, abban egyszerre volt dévajság és elesettség. Kihívás volt a nagy szemekben, és segítségkérés.

Török Ákos: Én is azt éreztem, egyedül Bajor Lili hozott kész karaktert, pontosabban ő nagyon valamilyen, és ennek a valamilyenségnek súlya is van. Azt persze éppen a színházi forma miatt nem gondolom, hogy ennek a hiányát a többieken számon lehetne kérni. Ezzel együtt Hajduk Károly is nagy élmény volt: noha róla sem derült ki, pontosan kicsoda és micsoda, de szinte minden megszólalásakor magára vonta a figyelmet.

kareszHajduk Károly

Szoboszlai Annamária: Néha el is játszottak a szerep mellett, vagyis a mondataik jól meg voltak formálva ugyan, de a megszólalások módja nem volt mindig adekvát, ám ennyi idő alatt nem is lehet kidolgozni minden egyes mozzanatot. Bajor Lili viszont gyaníthatóan tovább dolgozott a novellabeli Gömböc figurával, és így lett belőle szuggesztív, tudatos kívülálló.

Szekeres Szabolcs: Az is lehet, hogy fiatal, tehetséges színészként minderre „egyszerűen” csak ráérzett.

Szoboszlai Annamária: Ahogy Kutszegi Csaba dolgozik a novellával, amit próbál belőle kihozni, a különféle idősíkok, politikai felhangok és eltolások miatt muszáj kilépni az eredeti novella kicsit egysíkú, elesett Gömböc-képéből, hiszen itt egy különböző világokat és korokat kívülről is átlátó figuráról van szó.

Török Ákos: Ebben nyilván az is benne van, hogy gyakran a térben is elkülönül a többiektől. Ráadásul, ahogy némán ül velünk szemben egy „Pótszék”-en, néha erősebb, mint az, ami a többiekkel történik mögötte. Ez azzal is összefügghet, hogy a drámaszöveg nagyon bonyolult.

Szoboszlai Annamária: Igen, túl van bonyolítva.

NévtelenBajor Lili, Szilágyi Ágota, Jaskó Bálint és Hajduk Károly

Szekeres Szabolcs: Ha valaki minden előismeret nélkül ül be a Francia négyesre – és miért kellene másképpen? – a harmadik jelenettől kezdve az ugrások nagyon nehezen követhetők.

Szoboszlai Annamari: Ha már a bonyolultságról és a nehezen követhetőségről szó esett, talán érdemes lenne arról is beszélgetni, kinek milyen koncepció alakult ki a fejében az előadás láttán. Az én olvasatomban a szereplők három idősíkban játszanak. Az egyik a XIX. század második fele, amikor a novella története zajlik, a másikban mintha Gulagról hazajött emberek lennének a II. Világháború után, a harmadik pedig a jelen.

Szekeres Szabolcs: Számomra a szereplők katasztrófaturisták, akik a szervező cégtől azt kérték, hogy vigye el őket 1870 környékére, a porosz-francia háború idejébe. Az extrém kirándulás alatt fokozatosan kerülünk közelebb a jelenünkhöz.

Török Ákos: Szerintem is volt egy olyan sík, ahol alapvetően ugyanaz történt a szereplőkkel, mint a novellában. A második sík nálam a játék szintje volt: mint amikor egy szociálpszichológiai kísérletnél négy embert bedobnak különféle helyzetekbe, és onnan kezdve ők alakítják a történéseket. A harmadik sík pedig az, amelyben a színészek a saját nevükön játszanak.

Szekeres Szabolcs: A Maupassant-novella és a belőle készült darab is az elemi kitaszítottságról mesél. Vannak emberek, akik mindig, minden korban kívül kerülnek. Lehet, hogy ez Bajor Lili játéka miatt volt így, de nekem az előadás is a lélekről szólt, akibe mindenki belerúg, aki körül mindenki osztja az észt, és aki hiába kurva, mindközül a legtöbbet éri emberileg – és magam körül is valami hasonlót látok: miközben mindenki ugat mindenkire, lehet, hogy a kurva a legjobb ember. Maupassantnál a politikai motiváció erős. A nemzeti, jobboldali meggyőződés áll szemben a liberálissal. Úgy tűnik, már százötven évvel ezelőtt sem volt ez másképpen! Kutszegi Csaba viszont ezt az erőteljes politikai szálat jó érzékkel feloldja, így a Maupassant-novellához képest izgalmasan időtlen drámaszöveg születik.

kariagiHajduk Károly és Szilágyi Ágota

Szoboszlai Annamária: Szerintem is jót tesz a szövegnek, hogy elmosódik benne, ki mit milyen ideológiai megfontoltságból tesz, hiszen most is minden elmosódik, és egy kicsit minden relatívvá vált. Nekem viszont Gömböc alakja nem a kitaszítottságról szól, hanem a közép emberi tartásról, az egyenességről, ami nincsen megbecsülve a világban. A novellában a nő ennek kevésbé van tudatában, ezért a tartása ott valamiféle falusias, pirospozsgás büszkeség, míg a drámában és Bajor Lili játékában ez már egy szellemibb, átdolgozottabb, tudatosabb büszkeség: ő nem lesz olyan, mint a többiek.

Török Ákos: Nekem az előadásban és a drámaszövegben is a játék síkja volt a legizgalmasabb, ami számomra a laborhelyzeten túl, hogy mit teszünk, ha voltaképpen bármit megtehetünk, arról is szólt, hogy mi magunk csináljuk a történelmet. Ezen még van minimum egy csavar, amikor a színészek saját nevükön kezdenek el játszani. Ami önmagában kortárs színházi közhely, itt a „ki vagyok én?” és a szerepeink szabadságának kérdésén túl a MeToo mai színházi vonatkozásáig több mindent felvet. Szerintem túl sok mindent.

Szoboszlai Annamária: Az előadásban inkább az hangosodott ki számomra, hogy ki vannak osztva a lapok, és senki nem tehet mást, mint beleáll, és a szerint játszik, amit kapott. Míg Maupassantnál, aki jobboldali, az tényleg jobboldali, aki bal, az pedig valóban bal, most viszont már mintha nem lennének elveink. És Gömböc sem olyan tiszta, mint Maupassantnál: az is inkább csak egy hangzatos szózat Bajor Lili szájában, hogy nem adja oda magát a poroszoknak, és az is az ő számára evidens, hogy a Parancsnok kizárólag a pénz miatt kéreti magához.

háromszögSzilágyi Ágota, Jaskó Bálint és Bajor Lili

Mintha lenne négy kisember, akik maguk semmiféle módon nem alakítják a történelmet, és ebben a katasztrófaturizmusban próbálják megérteni az új relációnak a logikáját, amiben már nincsen porosz parancsnok, miközben mégis van. Ki mozgatja mindezt? – kérdezik, ahogy mi is próbáljuk megfejteni, mi történik körülöttünk, és csak találgatni tudunk. Az előadás azért ennyire bonyolult, mert a hangsúlyok nincsenek és nem is lehetnek úgy elhelyezve benne, mint egy teljes előadásban, így a szcenírozott olvasószínházi előadással nem vagyunk megsegítve, hogy a darabot értelmezni tudjuk. Ráadásul olyan elemek is vannak, amiket behoz a szöveg (mint például a keresztény, zsidó, muszlim viszony), majd zavaróan nem kezd vele semmit sem.

Szekeres Szabolcs: Több mindent feldob a darab. Az orosz megszállás, a Gulag, az Európai Unió ellentéte a nacionalizmussal a motívum szintjén marad. Ez a posztmodern felé mutató töredezettség erőssége a szövegnek, ám a szilánkok összerakásában az előadás nem segít.

Török Ákos: Furcsa, hogy amíg a darab olvasva kifejezetten szellemes volt, ez a humor az előadásban szinte egyáltalán nem működött.

Szoboszlai Annamária: Valóban nem, amiben az is benne lehetett, hogy a szöveg néha túlságosan ki volt játszva, ettől minden mondat azonos síkra helyeződött. Nem csak Bajor Lili, de a többiek is nagyobb igénnyel játszották a szerepüket, mint egy sima felolvasószínháznál, és a mozgásokban, valamint a színpadképben is továbbmentek annál, mindez azonban mégis kevés volt ahhoz, hogy a darab humora meg tudjon élni. Ha ez jól ki van találva, pontosan fel van építve, akkor működhetett volna, felolvasószínházként viszont nem.

közösBajor Lili, Hajduk Károly, Szilágyi Ágota és Jaskó Bálint

Török Ákos: Ráadásul egy jó színész, ha csak a szöveggel kell foglalkoznia, simán megoldja a poénokat, de ha másfél napnyi próba után túl sok mindennel kell törődnie, a poentírozásra vélhetően kevésbé tud odafigyelni. Ez amúgy szerintem is egy olyan darab, amelynek az átadásához és értéséhez kevés az olvasószínházi forma, még ha valamennyire szcenírozott is, pontosan azért, mert a darabnak több síkja van, és ezeket a síkokat önmagukban és egymáshoz képest is pontosan fel kell építeni. A darab egy nagyon jól kitalált és átgondolt szöveg, de nem vagyok biztos abban, hogy az erényei a sokszoros áttételekkel színpadon is ki tudnak jönni.  

Szekeres Szabolcs: Ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy inkább tűnt felolvasószínházra írt szövegnek. Számomra nagyobb élmény és világosabb volt olvasva, mint hallgatva és nézve.

Szoboszlai Annamária: Ez azért is lehet, mert Kutszegi Csaba íróként alapvetően a leírt szövegben gondolkodik. Valószínűleg egy dramaturggal együttműködve, például a színészek szájára kellene szabni a mondatokat, hogy ne legyenek túl hosszúak, hogy miközben a színész még mindig ugyanazt a mondatot mondja, mi nézők már régen nem értjük, miről van szó. Ha ezeket átírnák, szerintem, a darab működhetne színpadon is.

A beszélgetést lejegyezte, szerkesztette Török Ákos.

  1. november 2.

Kutszegi Csaba: Francia négyes (Líra és Logika Teátrum)

Szcenírozott olvasószínházi előadás Guy de Maupassant Gömböc című elbeszélése nyomán

Szereposztás:

ÉLISABETH ROUSSET – Bajor Lili

MADAME CARRÉ – Szilágyi Ágota

CORNUDET – Hajduk Károly

MONSIEUR LAMADON – Jaskó Bálint

Művészeti munkatárs: Baranyai Ádám, Drubina Orsolya, Zalai Szilveszter. Írta és rendezte: Kutszegi Csaba.

„Írta és rendezte”-sorozat, 2020.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu