Szoboszlai Annamária: Itt a Kossuth Rádió Edinburgh…

Kieran Hurley – Szilágyi Bálint: Szócső

Valahogy túl okosan lett formálva ez a darab, és túl kevés hely maradt benne a zsigerből kitörő emberi érzelmeknek.

Az első kérdés, ami fölmerült bennem a Szócső láttán, hogy vajon miért láttatja a rendező Szilágyi Bálint érzéki úthengerként Libby figuráját? A második: azon kívül, hogy provokatív, mennyire adekvát egy pink színű Szűz Mária szobor és egy Tyrannosaurus Rex találkozása egy hűtőszekrény meg egy narancssárga betonkeverő között, a színpadon?

szócső2Fullajtár Andrea és Szántó Balázs / Fotók: Kállai-Tóth Anett

Kieran Hurley népszerű színpadi művét, a Mouthpiece-t (az angol szó jelentését nem pontosan fedő magyar fordítás a „szócső”) fontos erkölcsi-etikai problémát megfogalmazó műként jellemzik a külföldi ismertetők. A történet szerint egy negyvenes éveinek végét taposó nő akarja levetni magát az edinburghi sziklákról, mikor is egy 17 éves fiú az utolsó pillanatban visszarántja, megakadályozva ezzel az öngyilkosságot. A nő saját bevallása szerint egykor sokat foglalkoztatott, mára írni képtelen író, aki kénytelen volt hazaköltözni Londonból, s most együtt él alkoholista anyjával. A fiú családi háttere sem rózsás. Mindennapos megélhetési gondok nehezítik az életüket, az anyja élettársa gyűlöli őt, egyedül egy 6 év körüli kislánnyal (akiről nem derül ki pontosan, hogy milyen rokoni kapcsolatban áll Declannel, egyáltalán, testvérek-e) van szoros érzelmi kapcsolata. Egyébként ügyesen rajzol. Ki tudja, talán még művész is válhat belőle – legalábbis az élettől újabb lehetőséget kapó Libby őszintének tűnő csodálattal nézi Declan különös, belső félelmektől sötét rajzát, melynek a fiú a Szócső címet adta. Kapcsolatuk a művészet iránti vonzalmukban erősödik meg, majd alakul különös barátsággá, függőségi viszonnyá, furcsa szerelemmé. Libby hamar rájön, hogy a fiú és történetei jelenthetik számára az életet, a nagy írói visszatérést, ezért aztán módszeresen jegyzeteli Declan minden mondatát, találkozásaik minden mozzanatát. Declan tudja, hogy Libby az ő élettörténetéből merít ihletet, mégis, amikor egy sikertelen-szerencsétlen szexuális aktus után Libby szembesíti Declant a ténnyel – hogy ti. kapcsolatuk ilyen irányú fordulatára nem számított, hogy ezt be kell fejezniük, s hogy egyébként pedig színpadi művet írt kettejük történetéből –, a fiú kiakad. Libby nem használhatja őt, és az ő történeteit! Kettejük utolsó találkozására a Szócső bemutatóján kerül sor. A közönség ünnepli a visszatérő írót, de a közönségtalálkozón Declan kitálal. Aztán…

szócső1Szántó Balázs

Vajon hogyan végződik a történet? A Szócső tulajdonképpen „színház a színházban”, az ellőttünk zajló színpadi játék nem más, mint Libby darabjának a premierje, s egyben visszaemlékezés mindenre, ami a premier előtt és után történt. Vagyis abban a pillanatban, hogy Libby, a narrátor mesélni kezd, minden mondata az események pontos ismeretének a tudatában hangzik el. Ez fontos írói mozzanat Kieran Hurley részéről, hisz a fentiek tükrében minden, amit látunk, szükségképp egy áttételes, az írói képzeleten átszűrt valóság kell legyen. Ráadásul nem is egyszeresen, hanem többszörösen átszűrt valóság. Ez azt is jelenti, hogy több idősík fut párhozamosan, egymást fedve a színpadon.

Miközben Libby a jelenben mesél, s kifejti gondolatait a jól felépített színműről, illetve arról, hogy írás közben milyen válaszutak előtt áll az író, egy másik idősíkban a választás kérdése a kapcsolat további alakulásával kapcsolatban merül fel. Talán ezért van az, hogy egy egészen másfajta Libbyt látunk a színpadon, mint akire az életkörülményei alapján számítanánk. Egyáltalán nem olyat, mint aki öngyilkosságra készül, mert már nem bírja elviselni, hogy az élete megtört, hogy kénytelen az alkoholista anyja kenyerén élni, hogy a szomszédban egyre csak a Kossuth Rádió szól (!), s aki íróként már rég halott. Ez a Libby egyáltalán nem fest úgy, mint egy írásra képtelen, csapzott hajú bölcsész. Ez a Libby csinos, tapasztalt, a hangját érzékien búgatja, szexi és lehengerlően tudatos. Úgy gondolom, ez a mindent elnyomó magabiztosság sokat elvesz a darab azon jeleneteinek a humorából, melyek épp a korkülönbségből, a kulturális különbségekből, a kis lelki gubancokból, illetve a szituációból adódhatnának. Értem ezt az „időn kívüli” Libbyt, a saját szövegének az Urát, de nagyobb erővel hatna egy emberibb Libby. Így azonban Fullajtár Andrea rutinból hozza a fölényes, magát mindenhatónak gondoló írónőt az első pillanattól az utolsóig, s így valahogy kevésbé releváns az írói számkivetettség, az alkoholista anya, no meg a Kossuth Rádió…

szócső3Fullajtár Andrea

Declan figurájával más a helyzet, az ő esetében saját történetének és a darab bemutatójának az ideje egybeesik. Ő a folyamatos jelenben van, a jelenből beszél, Libbyvel ellentétben nem ismeri saját sorsát, az események kimenetelét. Szántó Balázs szimpatikusan hozza a látszólag szókimondó, vagány és magabiztos, valójában lelkileg sérült, normális emberi kapcsolatokra – elsősorban Anyára – vágyó fiút. Libbynek is, Declannak is van anyja, de az egyik anya az alkoholba, a másik meg egy rossz, mérgező párkapcsolatba menekül a világ és önmaga elől. Libby és Declan pedig a művészetbe, és egymásba. S itt elérkezünk a pink Szűzanya-nipphez, és a Thyrannosaurus Rexhez.

A Szűzanya szobra már a darab elején feltűnik (több is van belőle, kisebb és nagyobb) mint Declan rajzának, a Szócsőnek a tárgyi reprezentánsa. Figyelemfelkeltő, hogy nem egy papírlapot, egy egyedi rajzot, hanem egy mindenki számára jól ismert formát, egy Szűzanya szobrot emel be a színpadra a rendező és Márkus Sándor díszlettervező. De vajon ezt úgy kell-e értelmeznünk, hogy a szócső (aki a lélek fájdalmát kibeszéli) a Szűzanya volna? Vagy az Anya, Declan anyja? Vagy a Libby által vágyott anyakép? Vagy pontosan mi is? Egy szimpla nipp? És hogyan kerül ebbe a képletbe a dínó, ez a Rex, ami egy gyilkológép? A Thyrannosaurus Rex a rossz anya, aki csak a pusztításhoz ért? Emlékezetes pillanat, amikor a közönségtalálkozó jelenete egy felfújt, hófehér papírdínót kap hátteréül. Vagyis a dínó, ha glóriát nem is kap, megszelídülten (vagy áldozatként?) áll előttünk. Kit szimbolizál a dínó? Libbyt vagy Declant? Bárhogy is legyen, látványos és elgondolkodtató mind a pink szobor, mind a dínó, de nem könnyíti meg a néző dolgát.

szócső5Fullajtár Andrea és Szántó Balázs

Azon tűnődtem, vajon miért nem tudom szeretni igazából egyik figurát sem. Miért nem tudok velük együttérezni? Nem azért, mert Libby bizniszt csinál (művészi karriert épít) Declannal közös történetéből (külön esszét is megérne annak kivesézése, hogy ez erkölcsileg/etikailag tényleg annyira aggályos-e, vagy sem). És Declant sem tudom igazán sajnálni, amiért egyedül maradt. Valahogy túl okosan lett formálva ez a darab, és túl kevés hely maradt benne a zsigerből kitörő emberi érzelmeknek. Rohanunk. Halljuk a párbeszédeket a művészetről, a művészet mibenlétéről, kapcsolatáról az élettel, de valahogy nem győz meg arról a játék, hogy ez itt vérre megy. Ha pillanatokra mégis, akkor rögtön túlharsog mindent egy ügyesen kitalált díszletelem, vagy egy zajos videó-bejátszás, melyben a Szűzanya ikon mellett Mickey egér és neje villódzik a háttérben… Így a veszteség sem üti szíven a nézőt.

Kieran Hurley: Szócső (Független Színművészetért Alapítvány)

Szereplők: Fullajtár Andrea, Szántó Balázs.

Díszlet, jelmez: Márkus Sándor. Színpadi szöveg: Szilágyi Bálint. A rendező munkatársa: Nagy Viktória. Rendező: Szilágyi Bálint.

 

Mozsár Műhely, 2020. november 5.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu