Térey János: Káli holtak – Kamra;

Térey regényének Bíró Bence és Dömötör András készítette színpadi adaptációja és megvalósítása a lélek elbizonytalanodásának a története.

Térey János talán egy szövegében sem mesél oly sokszínűen a magán- és közéletről, mint azt a Káli holtak című regényében teszi. Körképet kapunk a 21. századi magyar értelmiségről, főleg a művészek világáról. A Káli holtak érvényesen szól arról, hogy manapság Magyarországon a szellemi elitnek lehetetlen nem eladnia magát. A szerző remek portrékat alkotva, tollhegyére tűzi a színház belső életét.

Megelevenedik az olvasó lelki szeme előtt egy színpadi Hamlet. A koncepció attól egészen zseniális, hogy pártállástól függetlenül az egyik feldolgozatlan társadalmi traumánkat, Trianont segíthet megérteni a művészet eszközeivel, mivel ezúttal a dán királyfi története 1918-1920 között játszódik Erdélyben.

Térey a Káli holtak című televíziós horrorsorozatot, a fent említett Hamlet színpadi előadását, és a regény főszereplőjének, Csáky Alexnek az életét meséli párhuzamosan.

Tasnádi Bence, Dankó István (a képen is), Török Marcell és Fullajtár Andrea / Fotók: Dömölky Dániel

Dömötör András rendezőt vélhetően a fenti párhuzamos cselekménysíkok vonzották a sokrétegű történetben. A Kamrában megtekinthető előadásban a Balatonfelvidéken játszódó rémtörténet egy makettasztal segítségével is megjelenítődik, a színpadon túli, kamerák rögzítette jelenetek kivetítőn láthatók.

A lendületes rendezés akár egy jeleneten belül a néző számára könnyen követhetően jeleníti meg az egy színész játszotta, de a cselekmény különböző síkjain feltűnő karaktereket. A színészeknek néhány pillanat marad az átlényegülésre, mégis nagyszerűen élnek a lehetőséggel, amely szinte a folyamatos átváltozást kínálja számukra. Tasnádi Bencén kívül mindenki több szerepet is alakít, így nagyszerű kabinetalakításokat láthatunk.

Például Bán János Csáky rákbeteg édesapjaként, remegő, botladozó lábakkal jön be, hogy aztán a járókeretet eldobva, szangvinikus mozdulatok kíséretében Hamlet atyjának szellemeként követelje a bosszút fiától.

Az átváltozás igazi mestere Elek Ferenc. Elek adja Csáky életének egyre aggasztóbb alakjait. Harmadik felvonásbeli nagyjelenetében a látens fenyegetéstől tart a testi agresszió felé. Közvetlenül a Trianon előtti időkben a megnyirbált Magyarországot a románoknak előkészítő Claudius faarcú intrikus. Jóval összetettebb azonban Gróf István. A Füst Milán Színház igazgatójaként Elek lezser könnyedséggel vezeti a társulati ülést. Nem tehetséges annyira, mint a teátrum másik rendezője, Sulyok László (Takátsy Péter), de szeretné megőrizni a vezető helyét rendezőként is. Gróf a szokásos márciusi szerződtetési tárgyaláson magabiztosan kóstolgatja Csákyt. Az igazgató egyre durvább dolgokat mond. Individualista bölcsész maradtál, mondja a fiatal színésznek lenéző ajakbiggyesztés kíséretében. Kegyelemdöfésként bejelenti, hogy a Csáky főszereplésével játszott Hamletet leveszi a műsorról félszáz előadás után, mondván, aki akarta, már úgyis megnézte. Végül vérszomjas zombivá alakul, visszarántva ezzel színészét saját kétségeinek világába.

Tasnádi Bence és Rujder Vivien

Mészáros Béla hasonlóan szakaszos, de nem ennyire látványos szerepgörbét jár be három karakterén keresztül. A feltétlen odaadástól a jellemtelen talpnyalásig vezet az útja. Színházi súgóként csupa figyelem és segítés. Biztosak lehetünk benne, hogy soha nem hagyja magára a színészt. A Hamlet Rosencrantz és Guildenstern duójának tagjaként nem kérdez, és főleg nem kételkedik: parancsot teljesít. Míg Osrick, a dán királyi udvar talpnyalója már nemcsak, hogy nem gondolkodik, hanem egy önmagából kivetkezett, riasztó féreg.

Jászai Mari Fullajtár Andrea alakításában látható. A háromrészes előadás felvonásról felvonásra emelkedik el a reális szituációktól a hallucinatív történetmesélésbe. A külvilág csak nyomokban marad, egyre fontosabb Csáky belvilága. A Jászai Mari-díjjal kitüntetett fiatal színésznek megjelenik a kitüntetés névadója. „Csak a tehetségesek és a rajongók érdemlik meg az ember nevet. A többiek, a közönyösek a szemétdombra valók. Ott rohadjanak el!” Így írt emlékirataiban Jászai Mari.

Fullajtár alakítása két erős akaratú, szenvedélyes, nagyszerű művész előtt tiszteleg bravúrosan. A színésznő a Katona József Színház nagyasszonyának, az idén 94 éves Máthé Erzsi jellegzetes hangján beszélteti a magyar színház klasszikus drámai hősnőjét. A mély hang kiszámíthatatlanul váltakozó hangsúlyai egy, az ellentmondást nehezen tűrő, nem egyszer gúnyos személyiségé.

A lassan hömpölygő, széles mozdulatok egy királynőé, a beszéd viszont többször a komikáé. Nem lehet nem egyetérteni Jászai-Máthéval. Ugyanis a másik legkisebb ellenállására, egyet nem értésére az arcon, a tágra nyílt szemekben ott a mélységes döbbenet. Ilyenkor hirtelen gyorsulnak a gesztusok, hogy aztán visszaálljon a kiindulópontul szolgáló szoborszerű magasztosság. A brokáttal és selyemmel díszített fekete taftselyembe bújtatott test (jelmez: Kálmán Eszter) maga a dinamikus várakozás, hiszen az, hogy éppen nincsen nála a szó, csakis átmenet, csakis véletlen lehet.

Mészáros Béla és Vizi Dávid

A verbális hevület felülír mindent Fullajtár Jászai Mari alakításában. Valósággal robbanva formálódnak a szavak a színésznő szájában. El kell telnie egy cseppnyi időnek, míg megértjük a mondat elejét, miközben a pattogós beszéd már megtalálta a saját ritmusát. A magánhangzóknak itt iszonyatos a nyomatéka. Aztán lanyhul a beszélő lendülete, elbizonytalanodik a hangsúly, akár vége is lehetne a mondatnak, ki is marad egy kis idő. Mégis jön az az utolsó szó, amelynek záró szótagja játékosan újra hatalmas nyomatékot kap, hogy aztán tényleg ránk hulljon, ránk telepedjen a csend. Jászai-Máthé királynői fenséggel hallgat, és vészjóslóan várakozik, mintha el sem hallgatott volna.

Tomi a bölcsész a darabbeli Füst Milán Színházban. Az egykor passzoló fehér garbójának az ujjai mára jóval hosszabbak az ideálisnál, hiszen a dramaturg előszeretettel húzkodja őket zavarában. Vizi Dávid az elméleti szakembert adja, aki szégyenlősségében egy-egy idézettel próbálja megúszni, hogy szerepelnie kelljen, de azért a felkészültségét is bizonyítani szeretné. A dramaturg feltehetően többet tud annál, mint amit a kompetenciáiból láthatóvá, hallhatóvá képes tenni.

Sulyok László Hamlet-rendezését hirdeti a plakát. A pengebajuszú címszereplő egy indulatos kitörés közben látható, amint jobb keze a távolba mutat. Tasnádi Bence a dán királyfit alakító Csáky Alex megszemélyesítőjeként egy rég elfeledett színpadi hagyományt, a kiszólást helyezi vissza a jogaiba. Csáky fiatal, sikeres színész, aki repülőrajtot vett a pályán azzal, hogy elnyerte a Jászai Mari-díjat. Magabiztosan élvezi a kihívásokat, és kezdetben sem elbizakodott. Később egyre több a kételye saját tehetségével kapcsolatban.

Elek Ferenc és Vizi Dávid

Nem kell ehhez sok egy színésznek, különösen egy ennyire érzékeny léleknek, elég egy ingatag lábakon álló premier Schiller Haramiák című drámájából. Csáky nem szereti Molière papos erkölcsét, de rajong Kleist irracionális indulataiért. Tasnádi alakításának mégsem az intellektualitás a fő erőssége, hanem a szünetet nem ismerő önkínzó önreflexió. A színpadi akciók előtt, közben, és utána tartja a kapcsolatot a közönséggel. A Haramiák előadásán folyamatosan tudósítja a nézőt, hogy az a bizonyos, általa mondott mondat (amelynek hazugságát a darabbeli publikum persze nem észleli) mennyire hamis. Tasnádi szép ívet leíró alakítása a kiürülésről szól. A biztos fogódzók elvesztéséről. Édesapja halálakor a magánélete is színpadiassá lesz. Nem szerette ugyan az apját, de nem ezért nem tud gyászolni, hanem mert magánélete összegubancolódik a szerepekkel. Kell az a kis csend, de ehhez nem kell színésznek lenni, az erre való igény bármelyikünket elérheti.

Feladták a leckét az alkotók a kritikusnak, mert nehéz írni egy ennyire komplex előadásról. A Kamra mérnöki precizitással kidolgozott produkcióját látni kell. Térey regényének Bíró Bence és Dömötör András készítette színpadi adaptációja és megvalósítása a lélek elbizonytalanodásának a története. A Káli holtak nem a színházról szól elsősorban, hanem a pontról, ahonnan az addigi életpálya egyszerre kétségessé válik, és a kérdés az, hogyan lehet visszakapaszkodni a helyesnek vélt útra.

Térey János: Káli holtak

Játsszák: Tasnádi Bence, Rujder Vivien, Fullajtár Andrea, Bán János, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Dankó István, Mészáros Béla, Vizi Dávid.

Díszlet: Dömötör András, Kálmán Eszter, Szőllősi Géza. Jelmezkivitelező: Böhm Katalin. Videó, operatőr: Török Marcell. Operatőr: Kovács Bálint. Vágó: Nagy Réka. Dramaturg: Bíró Bence. Konzulens: Perczel Enikő. Zene: Vranik Krisztián, Vajdai Vilmos. Fény: Lohár Antal. Hang: Wirth Tamás. Súgó: Schaefer Andrea. Asszisztens: Fejes Vera. Rendező: Dömötör András.

Katona József Színház, Kamra, 2021. szeptember 17.