33 álom; 33 változat Haydn-koponyára, Örkény István Színház -

A legfőbb üzenete a dupla bemutatónak a féktelenség, az újra-felgyülemlett vágy a harsány mélyharapásra.

Ha valaki esetleg nincs tisztában vele, elmondom: Bodó Viktor 33 álom-rendezése az Örkényben egy kortárstánc-előadás. Ezen csak az csodálkozik, aki azt gondolja, hogy a kortárstánc műfajában a tánc súlya a döntő. Vannak persze ilyen irányzatai is, főleg Nyugat-Európában, de nálunk a kortárstánc igazi lényege: a szellemisége. (Aki nem hiszi, nézze meg a Trafó két, friss, szeptemberi bemutatóját, a Hodworks Amberét és a Tünet együttes Afterpartyját.)

33 álom / Fotó: Mészáros Csaba

A legtöbb kortárstánc-előadásban sok a tánc meg a mozgás, és kevesebb a szöveg. A 33 álomban nem sok ugyan a megkoreografált, táncszerű mozgás, viszont szinte állandó benne a teljes test intenzitását követelő fizikai akciózás, és mindemellett igen sok a szöveg. Összességében tehát max. némi eltolódásról van szó a prózai színház javára, de a szellemisége, állítom, teljesen kortárstáncos. És nem csak a szellemisége… Például a 33 álom zenei kísérete vagy inkább hangháttere kiköpött kortárstáncos: szanaszét, darabokra vágott montázsok, zenei utalások, zörejek, bekiabálások, a legkülönbözőbb, hol sokkoló, hol kifejezetten (ismert) filmes hanghatások uralják. És a darab szerzői ajánlójában azt olvashatjuk, hogy az előadás Keresztes Gábor zenei montázsára készült, ami, ugye, erősen táncos témamegközelítés. Mindemellett a rendező koreográfust is alkalmazott, méghozzá Duda Éva személyében kitűnő kortárstánc-alkotót.

De nem az a fontos, hogy melyik műfajé a dicsőség, hanem az, hogy mi értelme van az egésznek. Az ezredforduló táján hallottam először akkor még fiatal, de már ismert és jól jegyzett színházi rendezőtől, hogy olyan jó a táncosoknak, mert mozdulattal fogalmazhatnak elvontan, és nem kell verbális szöveggel bajmolódniuk. Tény: a kortárstánc akkor már nálunk is jó pár éve, de az ún. modern tánc és modern balett már sokkal korábban abban a mámorosan boldog lehetőségben fürdőzött, hogy elvetve a cselekményességet és a történetmesélést, csupán érzelmeket, állapotokat, helyzeteket jelenített meg elvontan, ráadásul rábízta a befogadóra, hogy ki-ki hogyan értelmezi magának azokat. Na, ez az, amit a kimondott szóval nem lehet megcsinálni. Mert ha csak egy szót is kimondok a színpadon, akármilyen elemelt vagy abszurd is a kontextusa, rögtön konkrét jelentés (is) társul hozzá, nem beszélve arról, ha hosszas dialógusok vagy monológok hallhatók.

33 álom / Ujvári Bors és Jéger Zsombor / Fotó: Mészáros Csaba

A 33 álomban érzelmeket, állapotokat, helyzeteket akarnak elvontan megjeleníteni, a legtöbb álomképben igyekeznek is az alkotók-előadók összefüggéstelenné, értelmezhetetlenné vagy egyenesen érthetetlenné tenni a verbális szövegelést. Van úgy, hogy egyszerűen kevesek által értett idegen nyelvre váltanak a színészek, egy hosszabb jelenetben konkrétan lengyelre tippeltem, de volt olyan is, hogy halandzsa nyelvre gyanakodtam. Mindez persze nagyszerű játéklehetőségekre, kognitív ellenpontozásra teremt lehetőséget, éppen azáltal, hogy a verbális szöveg mindig jelent valamit, vagy konkrétan utal valamire, és mögé, közé, alá, mellé csodálatos elidegenítő őrületeket lehet kreálni – tánccal, sokmozgásos akciókkal, hangeffektusokkal stb. Ahhoz, hogy kifejezzük korunk végtelen abszurditását más tán nem is nagyon kell, mindenesetre a 33 álomban minden érzékszervünkre folyamatosan, ömlesztve érkezik a bizarr, abszurd őrület, fel sem merül, hogy a történések bármilyen lineáris cselekményszálon értelmezhetők volnának, soha senki nem akar valahonnan elérni valahová, ahogy fentebb már írtam, sokszor még a beszélt (vagy bejátszott, vagy énekelt) szöveget sem muszáj értenem.

33 álom / Fotó: Mészáros Csaba

Az előadás elején annyi még felfogható, hogy Znamenák István olyan rendezőféle volna, aki beleolvas az égből lepottyant drámaszövegekbe, amelyeknek rövid részletei gyorsan pergő hangmontázsban fel is hangzanak, miközben elvont illusztrációi is szélsebesen megjelennek a színpadon. Persze már ez is őrült kapkodás, ahogyan színházban élni szokás, főleg, ha pandémia után kell gyorsan bepótolni mindent, ami elmaradt, tolódott. Ami eztán következik, azt még az említés szintjén is hosszadalmas lenne felsorolni. Látható meztelen férfi élve boncolása, erotikus álmok durva orális szexre utalással, abszurd-groteszk gatyába nyúlkálás és bújás, újcirkuszi kötélszám, vadul expresszív önreflektív színészmonológ a mai előadások és szerepek elemezhetetlenségéről (ez utóbbit Gloviczki Bernát e. h. adja elő szerethető intenzív öniróniával és szakmai belterjességgel: ugyanis kvázi felpanaszolja, hogy ő mást tanult az osztályfőnökétől, Zsámbéki Gábortól). De mindez csak alig a jéghegy csúcsa, hiszen jó másfél órán át egyfolytában peregnek az események, körbezárt játéktéren 17 keskeny ajtón át zajlik a hihetetlen gyors és intenzív csúcsforgalom.

33 változat Haydn-koponyára / Borsi-Balogh Máté és Znamenák István / Fotó: Horváth Judit

De mindez csak az egyik előadás. Mert nem nehéz kitalálni, hogy az Örkény nagyszínpadán folyó produkció sok szálon kapcsolódhat-kapcsolódik a vele párhuzamosan az Örkény Stúdióban „éppen játszott” 33 változat Haydn-koponyára című másik előadáshoz, amelyet Kovács D. Dániel rendezett. Ez aztán határozottan be is bizonyosodik. Egyrészt kiírják a színpadkép oldalfalára, hogy a két előadás kapcsolódik egymáshoz, a vége taps után pedig egy filmbejátszáson végig is nézhetjük, amint Pásztor Dániel e.h. pillanatok alatt átöltözve, a nyílt utcán átrohan a Stúdióba, hogy ott folytassa... De nem csak Pásztor Dániel rohan a végén. Majd’ mindegyik szereplő szabályosan ingázik a két előadás között, legalábbis többen vannak, akik ugyanazon estén itt is, ott is megjelennek.

A kortárstáncos szellemiség mellett (amit azért igencsak érdemes a dramatikus szószínházi társulatokban is ismerni-követni) a két, párhuzamos 33-as előadás lényege a féktelen játékkedv és ötletelés, ami előtt tényleg kénytelen meghajolni minden korábbi formai tradíció. A legfőbb üzenete szerintem a dupla bemutatónak ez a féktelenség, ez az újra-felgyülemlett vágy a harsány mélyharapásra. De ez is a csapdája. Mert az ötletek féktelen zúdulásának gyakori velejárója, hogy nem lesz lényeg, nem mutatkozik tét, és a néző úgy érzi, hogy lassacskán belefullad a felvetett, de kidolgozatlanul maradt ötletek tengerébe. A 33 változat… is beleesik ebbe a hibába. Főleg az előadás első kétharmadában akadnak olyan, hosszú percekre leülő részek, melyekben egy elsőre jónak tetsző ötlet kényszeredett, unalmassá váló továbbvariálása zajlik. Az ötletcunami másik, éppen ellentétes következménye az, hogy jobb sorsra érdemes felütések kifejtetlenek maradnak. Egy-egy példát hozok mind a kettőre. Szinte az előadás végéig vártam, hogy az író Esterházy Péterről mintázott, és „életre keltett” robot (mesterséges intelligencia) kreatívabban belefolyik az eseményekbe, de ehelyett egyszer csak valahogy kikopik a darabból (pedig korábban voltak szép percei). A párhuzamos világok, dimenziók létezésének vissza-visszatérő szemléltetése nem ritkán unalomba fullad. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a rendező leginkább csak két színpadi eszközt vet be a feladat megoldására: egyes rövid jelenetek videószerű visszacsévélését, vagy egymás utáni gyors újrakezdését, mintha a közeli idő/tér-metszetek között „visszaugrálna a tű”.

33 változat Haydn-koponyára / Csákányi Eszter / Fotó: Horváth Judit

De mindezekből az is kitetszik, hogy a 33 változat… – szemben a 33 álommal – elemezhető. Ez azt is jelenti ám, hogy a Változat (annyira) nem is kortárstánc-szellemiségű, mint az Álom. Mert a kortárstánc-előadást, főleg ha álomképekből áll, nincs mihez képest elemezni (ahogy ezt hallhattuk is az előadáson). A 33 változat viszont kb. az előadás közepétől egyre inkább elemezhető. Ahogy a tartalmas, mély és szellemes, de eleve inkább epikus Esterházy-szövegekből dramatizált jelenetek épülnek fel, és a monológokat pergő dialógusok váltják fel, úgy lesz – igaz, hagyományos értelemben véve – egyre színházszerűbb az előadás, és ennek tagadhatatlanul több kellemes hozadéka is van. A színészek elkezdenek karaktert formálni, és akire igazán rátalált a szerep, parádésan játszik. Ebben a csúcspont Znamenák István és Józsa Bettina (a férfi részéről folyamatosan lankadó) szerelmi kettőse, amely egy klasszikus-klasszis jutalomjáték (Znamenák Haydnt játssza, Józsa a szeretőjét, Polzellit). De Zsigmond Emőke is Therese-ként nagyon beérik a végére, Csákányi Eszter minden megjelenése felrázza az előadást, Borsi-Balogh Máté meg szellemesen ordító ellentmondásban, de elejétől végéig nagyon egyben van az Angyal szerepével.

Egyszerű, tagadhatatlanul igen kellemes hozadék az is, hogy ahogy színházszerűbb lesz az előadás, rögtön könnyebben átláthatóvá, és sokkal élvezhetőbbé is válik. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy átmegy szórakoztató műfajba, legfeljebb olyan emberi lesz. Akárhogy is, de még mindig erre (értsd: az emberire) nagyobb a kereslet a színpadon. Talán Esterházy Péter mesterséges intelligenciaként feltámasztott alakja is ezért vonta vissza magát.

33 álom

Rendező: Bodó Viktor. Dramaturg: Gábor Sára, Závada Péter. Díszlet:

Schnábel Zita. Díszlettervező-asszisztens: Radványi Fruzsina. Jelmez:

Nagy Fruzsina. Jelmeztervező-asszisztens: Gyimóthy Noémi. Médiadizájn: Bredán Máté, Varga Vince. Színkódok: Katinu Aratasu. Zene – Sound-dizájner: Keresztes Gábor. Fénytervező: Baumgartner Sándor. Koreográfus: Duda Éva. A rendező munkatársa: Laky Diána. Ügyelő: Sós Eszter, Mózer Zsolt.

Játssza: Bíró Kriszta, Ficza István, Hámori Gabriella, Jéger Zsombor, Józsa Bettina, Kókai Tünde, Máthé Zsolt, Novkov Máté, Patkós Márton, Takács Nóra Diána, Zsigmond Emőke, Egyed Bea m.v., Téri Gáspár m.v., Bartha Bendegúz e.h., Bartos Ági e.h., Gloviczki Bernát e.h., Kádár Kinga e.h., Pásztor Dániel e.h., Szécsi Bence e.h., Ujvári Bors e.h., valamint Csire Zoltán, Fedor Bálint, Olesiák László.

Örkény István Színház, 2021. október 2.

Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára

Rendező: Kovács D. Dániel, Dramaturg: Gábor Sára, Závada Péter. Díszlet: Schnábel Zita: Díszlettervező-asszisztens: Radványi Fruzsina. Grafika: Varga Vince. Jelmez: Nagy Fruzsina. Jelmeztervező-asszisztens: Mészáros Dominika.

Az Esterházy-robot projektvezetője: Hoffer Károly. Médiadizájn: Bredán Máté, Varga Vince. Színkódok: Katinu Aratasu. Zene – Sound-dizájner: Keresztes Gábor. Fénytervező: Guti Tivadar. Koreográfus: Duda Éva. A rendező munkatársa, ügyelő: Dávid Áron. Súgó: Mészáros Csilla.

Játssza: Znamenák István, Borsi-Balogh Máté, Csákányi Eszter, Józsa Bettina, Vajda Milán, Zsigmond Emőke, Patkós Márton, Bartha Bendegúz e.h., Bartos Ági e.h., Mészáros Csilla, Dávid Áron.

Örkény Stúdió, 2021. október 3.

Az előadások a Budapesti Őszi Fesztivál keretében, a Budapest Brand támogatásával jöttek létre.