Turbuly Lilla: Üvöltés az éjszakában

Macbettu / Nemzeti Színház, MITEM -

Mintha egy hazai rendező a busójárásból inspirálódott volna.

Macbeth szardíniai nyelven, kizárólag férfi színészekkel, mint az Erzsébet-korban, mindössze másfél órában. Aki e szokatlan ajánlat ismeretében, vagy pusztán a Macbeth hívószóra hallgatva megnézte Alessandro Serra rendezését, valószínűleg nem bánta meg. Felszabadító élmény volt az ismert drámát ebben a szokatlan, lényegre csupaszított, nyers, vérrel és humorral teli feldolgozásban látni.

A színlapról tudható, hogy a rendező ihlető forrása az volt, hogy végigfotózta a szardíniai Barbagia tartomány farsangi ünnepségét. Az ott látott álarcok, kolompok, az emberi gesztusok, a zene ősi, dionüszoszi rétegeket idézett fel benne. Mintha egy hazai rendező a busójárásból inspirálódott volna. Miközben Serra nagyon is hű maradt Shakespeare szelleméhez, mert ez az előadás nemcsak a kifinomult, sokat színházba járó nézőknek szól, van benne valami tenyeres-talpas földön állás, valami vásáriszínjátszás-jelleg is.

net macbettu 18A fotók forrása a mitem.hu

Az átiratot a rendező készítette, megtartva a legfontosabb sarokpontokat, de erősen meghúzva, lerövidítve az eredeti drámát. Tulajdonképpen feliratozni sem nagyon kellene, aki a szüzsét ismeri, szöveg nélkül is követni tudja, mert a rendezés sokat bíz a mozgásra, a gesztusokra, a kevés, de jól megválasztott eszközre. A színpadon mindössze egy méretes fémkapu, amelyről később kiderül, hogy fémasztalokból áll össze. Ezen dörömbölnek, még az előadás kezdetén, a sötétben. A hanghatások egyébként is meghatározzák a hangulatot, az elnyújtott Maaaacbettuuuu üvöltések például benne ragadnak a fülben. Vicces, hogy a királyi trón egy óvodákban használt miniszék, a meggyilkolt emberek emlékére pedig egymásra rakott kövekből épül installáció a színpad egyik sarkában.

Dráma és humor folyamatosan egymás mellett létezik ebben az előadásban. Utóbbi legfőbb képviselői a boszorkányok, vagy – ahogy Kállay Géza fordítása alapján mostanában mondjuk – a vészlények. Néha valóságos kabarészámokat vágnak le, mégsem lógnak ki az előadásból. Meghajlott háttal, sebes apró lépésekkel száguldoznak, folyton ugratják egymást, különböző söprűkkel és egy furcsa rezgő bottal hadonásznak, csipognak, karattyolnak, halandzsáznak. És néha nem is hárman vannak, hanem sokkal többen, nem is tudni, ki a boszorkány, ki az evilági öregasszony.

net macbettu 00

Közben meg pereg a hatalom megkívánásáról és a mértékvesztésről szóló tragikus történet. A Macbeth feleségét játszó, hosszú hajú férfiszínész egy jó fejjel magasabb az összes többi színésznél, Macbethnél is. Nem vékonyítja el a hangját, szakállas is, mégis könnyű elfogadni, hogy ő a feleség, éppen azáltal, hogy kilóg a többiek közül. Ő adja meg Macbethnek, vagyis Macbettunak a kezdő lökést a király megöléséhez, aki innentől kezdve már bekerül egy önjáró spirálba. Az erőteljes, kitett játékmód inkább arra ad lehetőséget, hogy néhány erőteljes vonással rajzolják meg a karaktereket, kevésbé arra, hogy árnyalatokat fessenek. A kivétel a királyné halála. Példa arra, hogy egy izmos, lecsupaszított férfitesttel is meg lehet rajzolni a női megtöretést. Ehhez persze kell a mértéktartó fényhasználat is. Az alulvilágítottság mint a hangulatfestés egyik eleme egyébként az előadás egészére jellemző.

Van néhány jelenet, amelyben hangsúlyosan jelen van a paraszti életforma és a Serra által látott hagyományok hatása. Ilyen, amikor leitatják a király testőreit – a vályú körül az élelemért tolakodó állatok képe jelenik meg. Vagy a birnami erdő megindulásánál, amelyben fakéregből készült arcmaszkokat használnak.

net macbettu 16

Érdekes, hogy a másfél órás játékidő ellenére az előadás időnként kifejezetten lassúnak, ráérősnek érződik, talán mert a megritkított jelenetek közül a megmaradtakat hosszan kitartják, de hozzájárul a színpad sötét alaptónusa is. Ebből a félhomályból törnek elő üvöltések, döngő zajok, zörejek, érzékletessé tett gyilkosságok és a boszorkányok humorparádéi. Kétség kívül emlékezetes együttállás ez, amit a magyar közönség nagyon jól fogadott, és hosszú tapssal köszönt meg.   

  

Macbettu / Teatropersona, Sardegna Teatro

Shakespeare nyomán írta: Alessandro Serra

A Teatropersona és a Sardegna Teatro produkciója

Szereplők: Fulvio Accogli, Andrea Bartolomeo, Giovanni Carroni, Stefano Mereu, Maurizio Giordo, Mirko Iurlaro, Felice Montervino, Alessandro Burzotta.

Rendező, díszlet-, jelmez- és fénytervező: Alessandro Serra
Szardíniai fordítás és nyelvészeti tanácsadó: Giovanni Carroni
Színpadi mozgás: Chiara Michelini
Zene (hangzó kövek): Pinuccio Sciola 
Hangzó kövek kompozíciója: Marcellino Garau

Nemzeti Színház, Nagyszínpad, 2022. május 4.

VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu