Goldoni: Egy nyár / Katona József Színház //

Talán Ascher Tamást, a Csehov-színművek legavatottabb hazai színre vivőjét is az fogta meg ebben a darabban, hogy a szereplők korántsem egydimenziós vígjátéki karakterek, viszonyaik jóval összetettebbek.

Goldoni terjedelmes életművéből a Nyaralás trilógia nem tartozik a nálunk sokat játszott művei közé. Három, egyenként három felvonásos darabból áll össze, melyek között az összekötő kapocs a nyaralás, a megszokott életkeretek közül való kimozdulás és az oda való visszatérés. A Katona József Színházban 2013-ban a Mohácsi testvérek szabták mohácsisra és magyarosra a trilógia egyes részeit, most pedig Ascher Tamás rendezett belőle előadást.

Rokonok és barátok készülnek Livornóból a tengerpartra, mert „nyaralni muszáj”, akkor is, ha a fűszerest sem tudja kifizetni az ember, és éjjel utazik, hogy egy éjszakát megspóroljon. Már ezt az elutazást is szerelmi bonyodalmak hátráltatják, melyeknek a középpontjában a Borbély Alexandra által játszott Giacinta és két udvarlója (Bányai Kelemen Barna és Mészáros Béla játsszák) áll. Végül csak megérkeznek a tengerpartra, ahol a mindennapokból kiszabadulva mindenkiből előtörnek az érzelmek, kapcsolatok szövődnek és kereszteződnek. De ez nem az a darab és előadás, amelynek a végén ki-ki megtalálja a párját, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Az életöröm, a jókedv és a nevetés a végére elapad, a szerelmesek benne ragadnak a korán és meggondolatlanul tett elköteleződés béklyójában, nem mernek lázadni a társadalmi konvenciók ellen. Talán Ascher Tamást, a Csehov-színművek legavatottabb hazai színre vivőjét is az fogta meg ebben a darabban, hogy a szereplők korántsem egydimenziós vígjátéki karakterek, viszonyaik jóval összetettebbek. A népes nyaraló társaság mellett ott van még a szolgák külön, önmagán belül is rétegzett világa, mindez együtt egy széles társadalmi tablót ad ki.

Mészáros Béla, Jordán Adél, Borbély Alexandra és Bányai Kelemen Barna (A háttérben Gombkötő Zoltán és Matisz Flóra) / Fotók: Horváth Judit

Nem a 18. században járunk (Goldoni műve 1761-62-ben született), a díszlet és a jelmezek alapján lehetnénk akár az 1960-es – 1970-es években, vagy ha napjaink retrónosztalgiáját nézzük, akár a mában, vagy egyszerűen a nyaralás időből kiszakító bármikorjában. A Livornóban játszódó jelenetek díszlete (Khell Zsolt munkája) puritán, egyszerű, néhány szék, asztal jelzi az otthonokat. A tengerparti szín már a színpad hátsó fele felé kitágult térben, hangulatosabb díszletek között játszódik. Szakács Györgyi jelmezei most talán a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt kapnak, hiszen a női karakterek számára különösen fontos a nyaralásra varratott ruha, árgus szemekkel figyelik egymás öltözetét, és éppen a ruhákról folytatott, látszólag semleges párbeszéd és annak metakommunikációja leplezi le egymás iránti érzelmeiket. Az sem lehet véletlen, hogy a vágyott ruhatípus, a sokat emlegetett mariage neve rokon a házasságéval – igazi férjfogó ruháknak szánták őket. És hát azok a színes, könnyű egyrészesek tényleg csodásak. A jelenidejűséget erősíti Török Tamara friss, pergő fordítása is.

Keresztes Tamás és Jordán Adél

A sok szereplő és a közel azonos súlyú szerepek rendkívül színes társulati összképet adnak ki. Bányai Kelemen Barna csupa ideg szerelmest játszik, akinek a féltékenység a fő hajtóereje. Jordán Adél a húga szerepében jellegzetes intonációjával és mimikájával maga az affektáló báj és női rafinéria, az előadás végére azonban karaktere változik, belenyugszik, hogy neki fékezett habzású szerelem jut. Pontosan tudja, hogy eljövendő házasságában csak másodhegedűs lehet, hiszen leendő férje egy másik nőt szeret, és csak tehetetlenségből, büszkeségből és revánsvágyból sodródik a házasságba. Ezt a magáért kiállni képtelen, tehetetlen bánatot és sodródást rajzolja meg pontosan Mészáros Béla. A két férfi közt őrlődő Giacintát alakító Borbély Alexandra játékmódja némileg eltér a többiekétől: racionálisabb, kevésbé „olaszos”. Karaktere mások szenvedélyeinek a tárgya, de ő maga bizonytalanabbul viszonyul a saját szenvedélyéhez.

Pálmai Anna és Borbély Alexandra

Fullajtár Andrea szereleméhes középkorú nagynénit játszik, aki a nyaralás idején szinte kifordul önmagából, és üldözni kezdi az elérhetőnek tűnő férjjelöltet, miközben pontosan tudja, hogy a pénze nagyobb vonzerő az 55 événél. Vérbő, reflektált alakítás. Az üldözés tárgya, Ferdinando, az „élősködő”, ahogy a színlapon nevezik, belőle Keresztes Tamás igazi ziccerszerepet, rendkívül mulatságos karaktert formál. A szolgák közül Pálos Hanna Brigidáját kell feltétlenül említeni, józanságával, szókimondásával ő az „értelmiségi” a társaságban. Hogy kis szerepből és pohártörölgetésből is lehet meghatározó jelenlétet varázsolni, arra Bán János a példa. Pásztor Dániel szakácsfigurája egyetlen szó nélkül, sietős felbukkanásaival teremt titokzatos légkört maga köré. És akkor még nem szóltunk Bezerédi Zoltán engedékeny, jószívű apafigurájáról, Pálmai Anna fiatal özvegyéről… És még sorolhatnám. Az előadás egyik erőssége éppen az összjáték, hogy mindenkinek vannak fontos és jó pillanatai, és így együtt az emberi érzelmek, kapcsolódások számtalan formáját tudják megmutatni.

Matisz Flóra Lili zenéje igazi tengerparti hangulatot teremt egy csöpp mélabúval vegyítve. A dalok a bemutatón Roszik Hella előadásában szólaltak meg.

Hogy a záróképben minek fordítanak hátat a szereplők, arra több megfejtés is kínálkozik. A nyaralással együtt az élet napfényesebb oldalának? A szabadabb létezésnek? A vágyott szerelemnek? Jó, azért van, akinek talán mégiscsak sikerül: Rosina (Erdős Lili) és Tognino (Jakab Balázs) nem mást, hanem egymást szeretik. És van, aki Brigidával együtt sóhajthat fel a nyaralás végén: „Na, ennyi. Pedig már ott voltam a célegyenesben.”              

Goldoni: Egy nyár

Játsszák: Bezerédi Zoltán, Borbély Alexandra, Bányai Kelemen Barna, Jordán Adél, Mészáros Béla, Fullajtár Andrea, Pálos Hanna, Keresztes Tamás, Dankó István, Pálmai Anna, Erdős Lili m.v., Elek Ferenc, Jakab Balázs, Gloviczki Bernát, Szacsvay László, Újlaki Dénes, Bán János, Pásztor Dániel, Matisz Flóra Lili / Roszik Hella m.v., Gombkötő Zoltán / Banga Dániel Gábor m.v.

Fordította: Török Tamara. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Szakács Györgyi. Dramaturg: Török Tamara, Balázs-Piri Noémi. Világítás: Bányai Tamás. Zene, dalok: Matisz Flóra Lili. Konzultáns: Nádasdy Ádám. Hangeffektusok: Vajdai Vilmos. Súgó: Boncza Anita. Ügyelő: Valovics István. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Ascher Tamás.

Katona József Színház, 2025. április 12.