Nagy Péter István kétrészes rendezése egy monumentális és paradox szakrális állítás: égi küldöttek márpedig vannak, még ha senki nem is küldi őket.
Húsz éve várja a zalaegerszegieket és az ide látogatókat a belvárosi Kvártélyház udvarán kialakított szabadtéri színpad. A jubileumi évad előadásait ajánljuk.
…két előadást választottam, amelyekhez annak idején, a célkorosztályhoz tartozva biztosan tudtam volna kapcsolódni, mert engem foglalkoztató kérdéseket vetettek fel.
…végig nem tudtam eldönteni, hogy a cselekmény sok fordulatával, a rám zúdított szörnyűségek tömegével tulajdonképpen mit akar elérni, mondani, üzenni nekem a rendezés.
A transzgenerációs traumák és a múltbéli választások, „bűnök” olyan súllyal nehezednek a női karakterekre, mint az ókori drámákban a jósda „kinyilatkoztatásai” vagy az utódokra is érvényes családi átkok.
…tulajdonképpen Csehov szelleme kísért a színpadon, kallódó, boldogságot kereső, egymás mellett élő, kapcsolódni mégsem tudó emberekkel.
…mivel sem a tizenéveseket, sem a halált nem értjük, egyet fizetve akár kettőt is kaphatunk/kaphatnánk a produkciótól.
…mindegy, milyen szerepet kapunk, a győzelemért, a hatalomért folytatott ádáz harcban bármilyet motiváltan, meggyőződéssel, belülről fakadón, magunkévá tett, felturbózott gyűlölettel, hitelesen el tudunk játszani.