Hétköznapi emberként mennyiben vagyunk felelősek a mindennapi, önmagában talán mákszemnyinek tűnő döntéseinkért, a politikával szembeni közömbösségünkért?
Pisti számomra a két lábon járó kaposvári színháztörténet.
A szombathelyi előadás jobban tapad a realitáshoz, nem emel fel és nem ejt le, földközelben lebeg.
Hat bemutatóval és két új rendezővel készülnek az évadra.
„Én nem politizálok. Biciklizem. Az asztalomon, láthatod, egy Csehov- és egy Rimbaud-kötet, a jegyzeteim és egy lázmérő van…”
A Trojka máskor is szívesen nyúl klasszikus alapanyaghoz, sőt, erőssége a világirodalmi „slágerek” kortárs újramesélése…
Adófizető polgárként számomra eléggé félelmetes, hogy nem engednek dolgozni, és közben semmiféle állami kompenzációt nem kapunk.
Az identitással és a harmadik generációval kapcsolatban maradtak bennem megválaszolatlan kérdések.