Török Ákos: Nem csak irodalomóra, nem csak nőknek

Beszélgetés a női Bildungsromanról

A férfi főhősöknél a világgal és a saját küldetéssel való szembesülés a kamaszkorban kezdődik – lévén a fiúk mozgástere ebben az életkorban tágul ki –, és általában a házasságban ér nyugvópontra. A nők ezzel szemben jellemzően a házassággal lépnek ki a családból...

A nevén túl is különös hely ez a Csináltam neked egy éttermet, és ez sem elég... A mosdóját régen elsárgult és friss fehér könyvlapok pepitázzák, pultját többek között Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitánya tartja üzemi magasságban. A Godot Dumaszínház helyén nyílt vendégváró azonban az újrahasznosított literatúra kétélű gegjénél elevenebb kapcsolatot is ápol az irodalommal. Március 8-án például a Mindenütt Nő elnevezésű rendezvénysorozat Női bildungsroman 1. című programjának adott helyet, ami semmiféle értelemben nem volt nevezhető one man show-nak – ha már az ilyen-olyan poénoknál tartunk.
Földes Györgyi felkészült és problémaérzékeny moderálása mellett Czapáry Veronika, Horváth Györgyi és Kálmán C. György irodalmárok egy-egy, a XX. század elején, illetve közepén íródott regényt olvastak össze (néhol szembe) a női bildungsroman műfaj sajátságaival.

Was ist der Bildungsroman?

Földes Györgyi stílusosan a terminus technicus fejlődéstörténetével kezdte bevezetőjét. Wilhelm Dilthey, a műfaj első teoretikusa a kifejezés szülőatyjaként a Bildungsromant (fejlődésregényt) egy olyan fiatalember történeteként írta le, aki a boldog tudatlanság állapotából indulva, megvívja harcait a világgal, majd így szerzett tapasztalataival felvértezve, végül a helyét is megleli benne. Ezután voltak, akik úgy tágítottak ezen a meghatározáson, hogy a változás pozitív előjelét szükségtelennek tartották a definícióban, mondván, hogy a leépülés is épülés, náluk például Az ifjú Werther szenvedései is Bildungsroman. Mások még szorosabbra vonták a határait, mondván, hogy nem csupán a főhősnek kell benne fejlődnie, de az olvasót is erre kell hogy ösztönözze. A definíciós megszorítások egy ponton egészen addig jutottak, hogy abba már csupán három regény fért bele: például a Wilhelm Meister tanulóévei (amely a műfaj eredetpontja volt Dilthey-nél) már nem. Azt is megtudhattuk, hogy – a lehetséges átfedések és átjárások ellenére – a fejlődésregény nem összetévesztendő sem a nevelődési-, sem az önéletrajzi regénnyel, hogy a tézisregényt már ne is említsük.
Horváth Györgyi ezután arról beszélt, hogy mik a sajátosságai az 1860-as évektől induló női Bildungsromannak, és milyen tényezők állhatnak e különösségek mögött. A férfi főhősöknél a világgal és a saját küldetéssel való szembesülés a kamaszkorban kezdődik – lévén a fiúk mozgástere ebben az életkorban tágul ki –, és általában a házasságban ér nyugvópontra. A nők ezzel szemben jellemzően a házassággal lépnek ki a családból, így fejlődésregénybeli életük is leggyakrabban a házassággal indul, sokkal kevéssé egyenes vonalú a változás, ismétlődések és töredezettség jellemzi, és ritkán ér véget külső-belső harmóniában.
Ha ezt a kétféle történetet akár a hely szelleme, akár a felszolgált soproni kékfrankos hatására összeolvassuk, közös metszetükben egy olyan virtuális világot találunk, amelyben a nők soha véget nem érő lelki és szellemi megpróbáltatásai ott kezdődnek, ahol újsütetű férjeik egyszer s mindenkorra magukra találnak. Legalábbis baljós irodalmi idea.

Betűk és viták

Az első tárgyalt regény Erdős Renée Meztelen táncosa volt, amelyet Czapáry Veronika vezetett elő megejtő szétszórtsággal és „fertőző" lelkesültséggel. Amellett, hogy a műfaji besorolás miértjét megemlítette, elsősorban azokra az elemekre hívta fel a figyelmet, amelyek sajátosan női nézőpontot feltételeznek, mint a belülről megélt anyai szeretet, a női öregedés, az anya-lánya kötődés, illetve ebben a regényben annak egy patologikus esete.
Kálmán C. György Lux Terka Budapest – Schneider Fáni regénye című, először 1908-ban megjelent művét taglalta. Egy különböző okokból meghasonlott, Budapestet tönkre tenni akaró (és saját körein belül tudó) női figura kapcsán szót ejtett többek között az örök nő képzetéről és az érzékiség teljes hiányáról. Előadását Földes Györgyivel folytatott vitája zárta arról, hogy ez mennyiben nevezhető fejlődésregénynek, és mennyiben nevelődés-regénynek, vagy éppen annak sem.
Szabó Magda 1958-ban íródott, kevéssé ismert Freskó című regényét Horváth Györgyi vezette elő vissza- és összefogott csendességgel. A regény kétnapnyi időszakot mutat meg: az otthonról kilenc éve megszökött lány az anya temetésére érkezik egy lelkészcsaládba, ahol a családtagok „erkölcsi mázba vont", testet és lelket egyaránt elölő játszmáikkal már évtizedek óta mérgezik egymást. Az előadó rámutatott, hogy a lány életútja a festőiskolával, majd férjhez menetellel inkább a férfi fejlődésregény ívét követi, és hogy sikeres önmegvalósítása miként szolgál modellül nővére számára. A vita itt elsősorban éppen arról szólt, hogy a nővér és férje szakításából kiolvasható-e, hogy a férfi is belátja eddigi közös életük tarthatatlanságát, vagyis képes épülni, fejlődni, vagy „az csak egy karrierista állat!".
Lesznai Anna Kezdetben volt a kert című regénye kapcsán Földes Györgyi utalt rá, hogy az önéletrajzi elemek bár egyértelműek, a mű mennyivel gazdagabb, mint egy puszta önéletrajz, és – ha jól hallottam –, végül még Földes Jolán Mária jól érett című írása is szóba került.

Az éttermi zajok fokozódásával, erősítés híján egyre szorosabb gyűrűbe kényszerültünk, és még így sem lehetett pontosan érteni minden szót, és még az is előfordult, hogy az egyik előadó az általa kiválasztott regényben a Giambattista név kiolvasásában a „gijambattistától" sokszori kisegítés és többszöri nekifutás után is csak a „dzsambattistáig" jutott el. Mégis, vagy talán éppen ezért, minden göcsével együtt izgalmas másfél órában volt részük az érdeklődőknek ezen a fura nevű helyen megrendezett, idegen hangzású irodalmi programon, amely egyben egy érdekesnek ígérkező programsorozat első része is. Arról nem is beszélve, hogy alig ismert művek olvasásához hozta meg a kedvet – korra és nemre való tekintet nélkül. Hogy ez elsődleges cél lett volna, nem gondolom, de hogy érdem, azt mindenképpen.

Csináltam neked egy éttermet, és ez sem elég, 2013. március 8.