Turbuly Lilla: A huzatos szoba és a szigetelés

Mapping Democracy: Demokrácia defenzívában

Odabent is sajátos hangulat uralkodott: a várakozók olvasgattak, eszegettek, beszélgettek, és közben sorban álltak vagy ültek, kifejezve ezzel azt is, hogy mit gondolnak a színházról és a Nemzeti – politikailag determinált – vezetőváltásáról.

Szeretek olyan konferenciákról beszámolót írni, amelyeken Nádasdy Ádám is a felkért beszélgetőtársak között van, mert biztos lehetek benne, hogy nem lesz gondom a címadással. Egy jó hónapja, a Hungarian showcase egyik programján a hazai politikai helyzetet és kultúrharcot úgy szemléltette a külföldi vendégeknek, hogy a reformáció korszakához, a katolikusok és protestánsok küzdelméhez hasonlította. Most, a Goethe Intézet Mapping Democracy: demokrácia defenzívában címet viselő körkapcsolásos videokonferenciáján a demokráciát egy huzatos szobával állította párhuzamba, amely nem mindenkinek kényelmes, de ő a maga részéről szereti, ha átszellőzik a helyiség. A jelenlegi kormány ellenben arra törekszik, hogy minél alaposabban szigetelje az ablakokat. (Hogy a műanyagablakok és a túlszigetelés veszélyes lehet, akár meg is fulladhat tőle az ember, ha nem menekül ki időben a szabad levegőre, azt már én tettem hozzá, gondolatban továbbvive a hasonlatot.)

A konferencia három helyszínen zajlott egyszerre: Münchenben, Moszkvában és Budapesten. Az április 14-i rendezvény már a negyedik volt abban a sorban, amelyben az állandó pont, München mellett mindig két másik város kapcsolódott be a demokráciáról szóló vitába.
A budapesti helyszín, a Nemzeti Színház már önmagában is jelentéses, különösen, ha hozzávesszük, hogy ezen a napos vasárnap délelőttön a konferencia mellett egy pikniknek is helyet adott: elkezdték ugyanis árulni a jegyeket az Alföldi-korszak utolsó előadásaira, ezért voltak, akik már az épület előtt éjszakáztak. Odabent is sajátos hangulat uralkodott: a várakozók olvasgattak, eszegettek, beszélgettek, és közben sorban álltak vagy ültek, kifejezve ezzel azt is, hogy mit gondolnak a színházról és a Nemzeti – politikailag determinált – vezetőváltásáról. Mindez rímelt arra, amit szintén Nádasdy Ádám mondott: a maga részéről nyelvészként ő azt tudja tenni a demokráciáért, hogy „kicsike terroristaként" hirdeti: nem biztos, hogy a helyesírási szabályokat be kell tartani. És ha sokan, sok apró lyukat ütnek a jól szigetelt falakon, a friss levegő előbb-utóbb a legelzártabb szobába is beszökik.

A játékszabályokról annyit, hogy az első órában mindhárom helyszínen maguk között beszélgettek a résztvevők, majd az elhangzottakat összegezték a másik két városban ülőknek, és innentől a videotechnika segítségével valóban közös vitává alakult az esemény. A rendezvény fő moderátora Ute Schaeffer újságíró, a Deutsche Welle főszerkesztője volt.
A budapesti beszélgetést Babarczy Eszter esztéta, kultúrtörténész moderálta, és részt vett rajta Gáspár Máté kulturális menedzser is. Mindhárman az alternatívák fontossága, a sokszínűség mellett tették le a voksukat a jelenlegi politikai patronázs rendszerrel szemben, amelyben – ahogy Gáspár Máté fogalmazott – a rátermettség és a transzparencia kevésbé érvényesül, ahogy a rendszerszerű gondolkodás sem jellemzi. Komoly problémának látták az átlag állampolgár tájékozatlanságát és passzivitását az állam működését és a közügyeket illetően.
Nagyon hasonló eredményre jutottak Moszkvában is, sőt, még Münchenben is megoldandó feladatnak látják a közvetlen, civil részvétel erősítését, még ha ott ez helyi szinten sokszor működik is.
Jelzésértékű az is, hogy milyen kérdéseket kaptunk Münchenből és Moszkvából: a negyedik alkotmánymódosítás demokráciadeficites voltáról, az ellenzék lehetőségeiről, a hazai kulturális mozgástérről, a külföldi kritikák hasznáról, avagy káráról. Utóbbiról szavaztunk is, a közönség túlnyomó többsége inkább hasznosnak ítélte a külföldről megfogalmazódó kritikákat, azzal kiegészítve, hogy nagyon fontos lenne, hogy ezek mindig megalapozott információk alapján és megfelelő mélységben fogalmazódjanak meg.
Némi kommunikációs zavar csak az orosz bioinformatikus, Mikhail Gelfand és Ute Schaeffer között mutatkozott, az előbbi ugyanis a „nyugati arrogancia és hanyagság" megnyilvánulását látta abban, ahogy a keleti politikai helyzethez viszonyulnak, példaként hozva az arab tavasz nyugati értékelését, amire is az volt az észrevétele, hogy menjenek oda személyesen, akkor majd a saját bőrükön érzik, hogy miről beszélnek. A Pussy Riot-jelenséget úgy értékelte, hogy az fontos jelzés a közvéleménynek arról, hogy Oroszországban a társadalom bizonyos rétegei nem juthatnak szóhoz. Mikhail Gelfand egyébként minden megszólalását az „it's a long way to go" fordulattal zárta, és ez az egész konferencia végkicsengésére is igaz: hosszú út és sok apró lépés, civil bátorság és elszántság kell ahhoz, hogy a demokrácia újra offenzívába kerülhessen.
Mire két órával később kisétáltunk a színházból, a külső sor már elfogyott, de belül még mindig nagy tömeg várt türelmesen vagy kevésbé türelmesen arra, hogy jegyhez juthasson, és megnézhesse egy korszak végét. Mielőtt ezt az épületet is gondosan szigetelik.

Mapping Democracy: Demokrácia defenzívában
Pódiumbeszélgetés és videokonferencia élő közvetítéssel Budapest, München és Moszkva részvételével

Nemzeti Színház, 2013. április 14.