Rohácsi Dávid: Sorvezető

Vers

Mi az? A matematika és a verstan nem véletlen találkozása a kritikai boncasztalon...

Kutszegi Csaba
Rohácsi Dávid küldött egy verset I.

Rohácsi Dávid küldött egy verset, és úgy döntöttem, nem közöljük. Persze nem azért nem közöljük, mert a vers nem volna jó (még az is lehet, hogy jó), hanem mert rájöttünk: az igazi dekonstrukció az, ha a közölt vers maga nem látszik (vagy nincs is), és csak a helyét érzékeljük. Fokozhatnám is: az a vers, amelyik csak úgy egyszerűen, triviálisan van, az nem is vers igazán, vagy legalábbis nem korszerű. A korszerű vers nem jelenik meg, nincs is sehol, csak kikövetkeztethetjük a meglétét, ahogy fényből, árnyékból, ködből, színből következtetnek csillag létére a csillagászok (persze attól a bizonyos égre kelt éjifolyó-csillagtól még ők is zavarba jönnek). A versre, mely nem jelent meg, mely nincs sehol, abból következtethetünk, hogy egyesek (a kivételezettek!) mégis elolvashatták, és vagy hírt adnak róla, vagy ráutaló magatartásukból – mint Juhász Gyula félrecsúszott nyakkendőjéből az örök szerelmet – kiolvashatjuk a vers rejtett üzenetét (ez utóbbi azért kicsit nehezebb).
De alábbi kivételezettek nem voltak restek hírt adni az új vers születéséről, sőt, az ihlet ragályként terjedt tova, és többünkből oeuvre-ünk első költői zsengéjét varázsolta elő. A nyájas olvasónak ezek után nincs más dolga, mint hogy az alant sorakozó szösszenetekből elolvassa Rohácsi Dávid versét (amelyről legalul talán kiderül, hogy mégis van). Előre csak ennyit közlünk belőle:

Rohácsi Dávid
Sorvezető

*

Turbuly Lilla:
Találós kérdés

Mi az? A matematika és a verstan nem véletlen találkozása a kritikai boncasztalon.

megfejtes sorvezeto

*

Komjáthy Zsuzsanna:
Kelepce

Rohácsi Dávid egyetlen szavát sem hiszem! Hogy miért nem? Nos, először is: ott voltam a vers születésénél (nem fizikai valómban persze, csak virtuálisan), és jóllehet az utolsó apró mozaikig tisztán emlékszem mindenre (már ami a versírási körülményeket illeti), Dávid a mai napig tagad. Éppen a legutóbbi találkozásunkkor került szóba, vajon a Sorvezetőt miért és kinek írta, hogyan értelmezhetjük stb. Ezért hát megismétlem: Rohácsi Dávid egyetlen szavát sem hiszem!
Tudniillik a költő akkoriban a matematikával kacérkodott – vagy legalábbis egy olyan lánnyal, aki azóta is matematikával foglalkozik, méghozzá magas szinten. Persze hogy szapphói strófában íródott az egyenlet, ő nem tudta (nem is gondolhatta), viszont azt, hogy miért küldözget neki ez a fiú ilyen csip-csup, epszilonnyi banalitásokat, a szemére vetette. Kettejük románcából, mondanom sem kell, nem lett semmi, a verstöredék azonban (még ha ezt a tényt a költő hevesen tagadja is), ennek köszönhetően – pontosabban ennek köszönhetően is – jött létre.
Azonban más okom is van arra, miért fogalmazok ilyen élesen, mikor azt írom, a költő egyetlen árva szavát sem hiszem. Ez pedig a vers tartalmi-formai metszeteivel áll összefüggésben. Azt ugye mind sejtjük, hogy a cím valamiféle mankóra utal, egy segédletre, amire támaszkodva valami könnyebben befogadható. A furfang mármost az a dologban, hogy ígéri, de pimaszul el is rejti az olvasó elől ezt a csöppnyi segítséget. Ha szigorú lennék (persze nem vagyok), azt mondhatnám: átveri. De legalábbis kacér táncba viszi. A titok nyitja az ugyanis, hogy vajon eszébe jut-e az olvasónak hangosan felolvasni, azaz szavakba önteni a pársoros „költeményt"? Vagy csak egyszerűen egy matematikai evidenciának nézi és átlapozza?
Persze, jegyezzük meg, Rohácsi számít az olvasó játékosságára és műveltségére, kihasználja a helyzetet is, hogy mindenki tudja, most egy irodalmi művel néz farkasszemet. És ez az a három pillér, ami töredéke számára a túlélést szavatolja. Az egyenlet így „talált tárgyként" mozgásba lendülhet, egy fölöttébb érdekes és érdemleges kísérletként versként működhet. Hogy én rájönnék-e a talányra (ha már mint beavatott nem ismerném előre), nem tudom. De egy biztos: még csak azt sem hiszem, hogy az egyenlet ekvivalens. Miért is hinném? Hiszen ha az is, hol a garancia, hogy nincs megint valami kelepce a dologban?

*

Szoboszlai Annamária
Szeretört

Szeretört osztalékodon
hatványodik a szorgalom
Reciprokárolom (és győztem)?):
kettőezer ötszáz gyöke ötven.

(A költő megjegyzése:
jelen zsengém a jellegzetes poszt-Szoboszlai strófában íródott, noha döccenéseiben konnotálódik némi dekonstrukciós morál...)

*

Gáspár-Singer Anna
Számokba fojtva

Számokba fojtva képzelem,
elsőre nem osztva, szorozva, nézni prímeket,
sorok közt megszámolható értelmet,
másképp, ahogy a tizedesekből kibomlik lassan
valami más, új, tán ismeretlen
hogy aztán jöjjön a szokás hatalma újra
nézni, hogy az egymás mellé rendezett sorokból
hogyan lesz újra sorvezető
cél és eredmény lenne hasznos,
úgymint kiszámolni, mennyi hatvanezerszer tizenhárom,
vagy épp tizenháromezer, osztva negyvenezerszer,
szorozva, nézni reciprokát, eredményt, elvárt egyenleget
és nem gondolni közben vagy kérdezni
hogy vajon megszámolható-e a végtelen?

*

Komjáthy Zsuzsanna
olyan szakadós

olyan szakadós ma
a kettőezer-ötszázadik szál
partivágy nehezül rám,
hogy a gyökkettő leteperjen
(ócska szakadás)
sor-[szerető]
vezető
Édesanyám!
kell nekem!

kisfiúként mindenki erre vágyik

*

Kovács Natália
jogosítvány nélkül

sorvezettél jogosítvány nélkül
az ég felé
örültem, legalább nem engem osztottál
addig sem
kiötölted, hogy a fellegekbe hatolsz
autón
azzal nem számoltam, hogy sikerülhet
nélkülem
s azzal sem, hogy te akkor már leszámoltál
velem

*

Kutszegi Csaba
Kétsoros

Szám meg szer meg íj
egyenlő számszeríj

*

Kutszegi Csaba
Rohácsi Dávid küldött egy verset II.

és
akkor eljött
a pillanat
nem kell többé ráutaló magatartásból
és
szösszenetekből verset kiolvasni
ecce opus:

Rohácsi Dávid
Sorvezető

Aki pedig még most sem érti a Sorvezetőt, annak elárulom, hogy maga a költő fűzött hozzá magyarázatot is: „a vers lényege egyrészt az, hogy matematikailag mindenképpen..." De az igazi dekonstrukció lényege meg az, hogy a közölt versmagyarázat maga nem látszik (vagy nincs is), és csak a helyét érzékeljük. Fokozhatnám is: az a versmagyarázat, amelyik csak úgy egyszerűen, triviálisan van, az nem is versmagyarázat igazán, vagy legalábbis nem korszerű. A korszerű versmagyarázat nem jelenik meg, nincs is sehol, csak kikövetkeztethetjük a meglétét, ahogy fényből...

2014. május 16.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu