Kutszegi Csaba: Önarckép hölggyel, avagy nem mindegy, mi van a bot végén

SORSKÚT – TÁRCANOVELLÁK

Bécsben már sokaknál betelt a pohár a „Selfie-Stick" miatt.

Aki nem halad a korral, úgy jár, mint én a szelfibottal: mire megérti, mire való, már be is tiltják.
A nyáron kapásból átsegítettem egy japán hölgyet Bécsben az utcán, amikor a Hundertwasser ház előtt kinyitotta fehér teleszkópos botját. Igaz, ott nem túl széles az utca, de azért jönnek rendesen az autók, a motorok, sőt, még a villamos is. Hamar átértünk, a hölgy kedvesen megköszönte a segítségemet, és megkért, várjak még egy kicsit. Napszemüvegét a homlokára tolta, mandulavágású fekete szeme huncutul villant rám (jé, mintha látna...), miközben boszorkányos ügyességgel egy szintén fehér, lapos kis szerkezetet kattintott a botja végére. Először azt hittem, egy talpacska az, hogy ne dőljön el a jelzésre is használatos gyógyászati segédeszköz, ha elengedik, de a hölgy belém karolt, a botot meg kinyújtott karral felemelte kábé vízszintesig, valahogy úgy, ahogy Toldi Miklós tette a petrencés rúddal, amikor leparasztozták. Én meg hirtelen olyan képet vágtam, mint a rókalelkű báty, amikor számon kérik rajta az elcsalt örökséget. Erről hamar meg is győződhettem, mert a hölgy a teleszkópok egymásba tolásával magához vonta a bot végi szerkentyűt, melynek elülső, sima oldalán ott díszelegtünk ketten, mögöttünk a girbegörbe, nyomott színes ház az ablakokon kilógó zöldellő faágakkal. Gésa mama persze tök jól nézett ki a képen, ragyogott mellettem, mint otthon cseresznyevirágzáskor, majd kicsattant, úgy mosolygott (szerintem külön gyúrt a fotogenitásra), ki tudja, azóta mit terjeszt rólam Nagaszaki-szerte, azt biztosan nem, hogy ezzel az ábrázattal digitális híradástechnikai fejlesztőmérnök volnék.

szelfi hundertwasser

Bécsben már sokaknál betelt a pohár a „Selfie-Stick" miatt. Egyes, turisták által gyakran látogatott helyeken akkora a bottal hadonászás, mint a Pál utcai fiúkban volt a grundcsatában, amikor a vörös ingesek rohammal el akarták foglalni a farakásokat. A schönbrunni állatkertben például már be is tiltották, mert a látogatók zavarták vele az állatokat. Az oroszlánfókák és a Humboldt-pingvinek már vonszolódni, illetve dülöngélve totyogni is alig tudtak a temérdek belógatott szelfibot miatt. Az állatok kezdtek begorombulni, amit el is hiszek, sőt, láttam is már hasonlót: volt nekem egy jól megtermett kan kuvaszom, és ha hozzá botot emelgetve közeledett valaki, hát, nem éppen a legmegnyerőbb mosolyát vette elő. Az állatkert vezetősége közleményben hívta fel a figyelmet: az is előfordulhat, hogy az állat beleharap a készülékbe, és ez, ugye, sem a közszemlére kitett állatoknak, sem pedig a velük szelfizkedő, állítólag értelmes fejlett emlősöknek nem jó – ez utóbbit már én teszem hozzá. „A szelfibotok használatának tiltásáról piktogramok tájékoztatják a látogatókat" – olvasom tovább a közleményt, és nagyon egyetértek az intézkedéssel. A piktogramot a legtöbb állat is megérti, még ha nem is tud németül olvasni, így a pingvinek máris megnyugodtak, igaz, a fókák még bizalmatlanok. Egyébként – biztonsági okokból – több múzeumban is betiltották a szelfibotot, nyilván már Rembrandt is idegbeteg lett az önarcképén a rengeteg hadonászástól.

szelfi1

Mindezek ellenére én nem tiltanám be a szelfibotot, csak az egyik végét, azt a bizonyosat. Azt is csak azért, mert pont nekem mindig a botnak a szaros vége jut – legalábbis az idővonalam alatti tevékenységnaplóm bejegyzései mostanság rendre erről tanúskodnak. Uraim, ha jobban megnézzük a szelfibotunkat, valóban láthatjuk: annak végén is ott van a végtermék, csak éppen öntelten mosolyog. Újdonsült japán hölgyismerősömnek, viszonzásul a nyári felvételért én is egy ilyet küldtem: egy, a bezárt, gazzal, bokorral benőtt Illatos úti vegyianyag-telep előtt készült szelfit. Ilyen színes, felkavaró organikus hátteret sem Bécsben, sem Nagaszakiban nem láthat a hölgy. És noch dazu még én is ott vigyorgok a szélén.

2015. november 17.

 

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu