Jubileumi évadot hirdetett a Jászai Mari Színház
35 éves a színház és 10 éves az önálló társulat /
Hat felnőtt és nyolc gyermekelőadással készülnek az ünnepi évadra.
A jubileum kapcsán Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója elmondta: "ez a 10 év megszámlálhatatlan, felejthetetlen pillanatot jelent, és azt a folyamatot, amelynek részeként a társulat és a nézők között kialakult az a bizalmon alapuló kapcsolat, amibe az egyértelmű sikerek mellett a merészebb, útkereső előadások is beleférnek. Jelenti azt a rengeteg munkát, sokszor küzdelmet, ami az együttgondolkodással, a csapatjátékkal és az egymásba vetett hittel együtt közösséggé formálta ezt a társulatot."
Jászai Mari Színház / A fotó forrása a Jászai Mari Színház
A 2024/2025. évad felnőtt bemutatói
Branden Jacobs-Jenkins Gloria szatíra Rendező: Guelmino Sándor Kamaraszínház |
Eisemann Mihály – Szilágyi László Én és a kisöcsém operett-bohózat Rendező: Király Attila Nagyszínpad |
William Shakespeare Hamlet tragédia Rendező: Szikszai Rémusz Nagyszínpad |
Henry Lewis – Jonathan Sayer – Henry Shields Ma este megbukunk bohózat Rendező: Guelmino Sándor Nagyszínpad |
Brian Clark Mégis, kinek az élete? dráma Rendező: Crespo Rodrigo Kamaraszínház |
Andrew Bovell Idegen nyelvek dráma Rendező: Guelmino Sándor Nagyszínpad |
A Jászai Mari Színház társulata / Fotó Prokl Violetta
A rendezők gondolatai a 2024/2025. évad bemutatói kapcsán
Guelmino Sándor rendező a Gloria című szatíra kapcsán elmondta: „Színházunk törekszik arra, hogy minél több kortárs darabot mutassunk be, olyan témákkal foglalkozzunk, amelyek „benne vannak a levegőben”. A tatabányai közönséget pedig nagyon is érdeklik ezek a friss, a társadalmi folyamatokra reflektáló történetek.
Ezek közé tartozik a Gloria is, amely egy New York-i magazin szerkesztőségében játszódik, húszas-harmincas éveikben járó, karriert építő újságírók között. Bár a nyomtatott sajtó és ezen belül a kulturális újságírás egy szűkebb közeg ma nagyon is süllyedő Titanicja, hiszen ahogy mindenhol, nálunk is a megszűnés fenyegeti, a történettel itthon is bárki azonosulhat, aki megtapasztalta, milyen mérgező munkahelyi környezetet tudunk magunknak teremteni apró-cseprő bosszúságokból, szurkálódásokból, bántásokból. A rendezésre készülve az ismeretségi körömben már neki is álltam gyűjteni ezeket a multicégeknél és más munkahelyeken tapasztalt gyarlóságokat, gonoszkodásokat. A két felvonásos kamaradarab nem ott fejeződik be, ahol várnánk, folyamatosan meg tudja lepni a nézőt. Sokak számára ismerős, dermesztő és egyben szórakoztató előadásra készülünk.
A darabválasztásban szerepet játszott az is, hogy fiatal színészeinknek kínál jó szerepeket. Az önálló társulat indulásakor művészeink többsége ehhez a korosztályhoz tartozott, mára azonban ők már negyvenesek-ötvenesek lettek, más szerepkörbe értek. Építenünk kell a jövőt, hívni a fiatalokat, és lehetőséget biztosítani nekik. Így aztán a Gloria szereplőgárdájából Bakonyi Csilla és Mikola Gergő a „legidősebbek”, a már néhány éve nálunk játszó Csabai Csongor, Bartos Ági, Figeczky Bence, Urbán-Szabó Fanni és Pilnay Sára mellett frissen végzett és még kaposvári egyetemista színészek is játszanak majd az előadásban: Tóth Márton, Németh Klári és Maczky-Kő Bálint. Vendégként Dobó Enikő is csatlakozik a csapathoz.”
Guelmino Sándor / Fotó Sipos Zoltán
Szikszai Rémusz rendező a Hamlet kapcsán kihangsúlyozta: „Nagyon szeretem Shakespeare-t, de sokáig nem volt bátorságom hozzányúlni a nagy, klasszikus darabjaihoz. Ez aztán lassan oldódott. A Rómeó és Júliával kezdtem, aztán jött A vihar és a Macbeth – utóbbi már itt, Tatabányán. És ha eddig Hamletet nem is, de rendeztem egy Hamlet-parafrázist, a Rosencrantz és Guildenstern halottat. Meghatározó élményem Nekrošius híres Hamletje a maga furcsa északi őrületével. Annyiféleképpen elmesélték már ezt a történetet, hogy ijesztő előállni a milliomodik olvasattal. Nekem az emberről, az emberi létről, a szeretetről és a nekünk ígért, majd semmivé váló jövőről szól. Van egy fiatalember, akinek az apja meghal, az anyja újra férjhez megy. A tanács nem őt választja királynak, hanem Claudiust, nem gondolják alkalmasnak arra, hogy vezetni tudná ezt a háború előtt álló országot. Arra csak most, a különböző fordításokat olvasgatva csodálkoztam rá, hogy rosszul tudtam: Claudius nem attól lesz király, hogy feleségül veszi Hamlet anyját, már előbb megválasztják, és királyként veszi el. Ez egészen más helyzet. Furcsa ez az anya – fiú viszony is. Gyerekként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szüleink saját élete a mi születésünkkel véget ért, onnantól csak a szülői szerep marad. És persze izgalmas a színház a színházban játék, ahogy Hamlet ezzel akar bizonyosságot szerezni Claudius bűnösségéről. A forma kialakításában ennek fontos szerepet szánok. Még nem döntöttem el, hogy Nádasdy Ádám vagy Forgách András fordítását használjuk, ízlelgetem őket. Nádasdyé gyönyörű, de mintha nem az ismert hangon szólna. Az Aranytól ismert szállóigék Forgách Andráséban jobban megmaradtak.
Úgy érzem, a társulat készen áll erre a nagy vállalásra, Csabai Csongort pedig ideálisnak látom a főszerepre. Mellette Danis Lídia, Király Attila, Kardos Róbert és Bartos Ági játsszák a főbb szerepeket. Évek óta visszajárok Tatabányára rendezni, csodálatos társulat ez, egymást nagyon szerető és tisztelő emberek közössége, ahol nagyon jól, biztonságban lehet dolgozni.”
Szikszai Rémusz / A fotó forrása a Jászai Mari Színház
Crespo Rodrigo a Mégis, kinek az élete? című dráma rendezése kapcsán elmondta: „A darabot még korábban olvastam, és most, hogy az életvégi döntések kérdése reflektorfénybe került, arra gondoltam, itt az ideje elővenni. Az alaphelyzet a híreket olvasva talán ismerős lehet mindenki számára: a súlyos beteg főszereplő maga szeretne dönteni a haláláról. Nem dokumentumdráma, enged egy kis távolságtartást, ugyanakkor alkalmat adhat arra, hogy végiggondoljuk mindazt, amit nem szeretünk végiggondolni. Pedig saját magunk vagy a szeretteink kapcsán előbb-utóbb mindnyájan szembesülünk hasonló kérdésekkel. Már a cím is egy fontos felvetés: mennyire az enyém a saját életem? Ez egy jól felépített dráma, megmutat egy helyzetet, dilemmákat vet fel, paradoxonokkal állítja szembe a nézőt: eljuthat oda, hogy valakinek a haláláért szurkol, miközben ott vannak a szűkebb környezet és az orvos szempontjai is. Ugyanakkor a darab tele van humorral, ott csillog benne a főszereplő, Ken Harrison, az autóbalesete következtében lebénult szobrász szelleme.
Ez a szerep remek lehetőség az őt megformáló színésznek. A történet zárt közegben, egy kórház néhány helyiségében játszódik, a főszereplőnek pedig a megszokotthoz képest erősen korlátozott színészi eszközök állnak a rendelkezésére, hiszen mozdulatlanul fekszik egy ágyban. A főbb szerepekben Dévai Balázs mellett Danis Lídiát és Kardos Róbertet láthatják majd a nézők.
Elsősorban színész vagyok, de az utóbbi években többször is rendeztem a kollégáimat itt, Tatabányán, például a Francia rúdugrásban, A két Korea újraegyesítésében vagy a Játszd újra, Sam!-ben. Mindig öröm volt a közös munka, hiszen nagyon jól ismerjük egymást, így megvan köztünk az a bizalom, amire lehet építeni.”
Crespo Rodrigo / Fotó Sipos Zoltán
A Ma este megbukunk című bohózat a rendező, Guelmino Sándor szemszögéből: „Vidéki színházként feladatunk, hogy a szórakozni, kikapcsolódni vágyó nézőknek is kínáljunk előadást. A Ma este megbukunk nekik szól, és mindenkinek, aki nem bánja, ha az estéje folyamatos nevetéssel telik. A Centrál Színházban közel tíz éve futó előadást látva ezt magam is megtapasztaltam. Egy nagyon jól kitalált darabról van szó, amely alkalmat ad arra, hogy jó színházat csináljunk a rosszból. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy egy lelkes amatőr színtársulat egy krimit készül bemutatni, de ami csak félresikerülhet egy színházban, az náluk félresikerül. Nagyon remélem, hogy a Jászai Mari Színház harmincöt éves működése alatt összesen nem fordult elő annyi malőr, amennyit ez az előadás magába sűrít: van itt elfelejtett szöveg, összedőlő díszlet, képtelen beugrás és még sorolhatnám.
A tehetségtelenséget jól ábrázolni nem könnyű feladat. Ha nem sikerül, nagyon fals lehet a végeredmény. Kihívás az is, hogy a színpadi történések kavalkádja óraműpontosságot kíván, nemcsak a színészektől, az egész műszaktól is.
A kezünket részben megköti, hogy nem egy klasszikus értelemben vett rendezésről, hanem replika előadásról van szó, ami azt jelenti, a játszási jogokat azzal a feltétellel kaptuk meg, hogy igazodnunk kell a Mark Bell által rendezett londoni ősbemutató számos eleméhez, így például az eredeti díszlethez, jelmezekhez. A bevált recepthez azonban hozzátesszük a magunk kis pluszait, a színészeink tehetségét, így reményeink szerint egy egyedi és nagyon szórakoztató este lesz a végeredmény. Az előadásban Danis Lídiát, Figeczky Bencét, Honti Györgyöt, Maróti Attilát, Mikola Gergőt és Urbán-Szabó Fannit láthatják majd a nézők.”
Az Én és a kisöcsém című operett-bohózat rendezője, Király Attila elmondta: „Korábban több előadást rendeztem, köztük zenéseket is, de ezek többnyire „szomorú” musicalek voltak, mint például a Kabaré, operett nem volt köztük. Amikor hét évvel ezelőtt Tatabányára szerződtem, említettem, hogy szívesen rendeznék is, úgy látszik, ennek most jött el az ideje. Az Én és a kisöcsémet igazgatónk, Crespo Rodrigo ajánlotta. Nekem a címadó dal mellett csak halvány emlékeim voltak egy fiúnak öltözött lányról, de részletesen nem ismertem a darabot. Elolvasva láttam, hogy egy nagyon kedves történet sok humorral és sok szeretettel. Nem egy klasszikus operett, inkább zenés játéknak mondanám. A darab eredeti változatában mindössze nyolc-kilenc dal van. Ezekhez – más feldolgozásokhoz hasonlóan – mi is hozzáteszünk még dalokat, természetesen mindegyiket a szerzőtől, Eisemann Mihálytól. Így minden szereplőnek lesz saját dala. Gulyás Levente zenei vezetővel már többször dolgoztam együtt. Színészkollégáim énektudása mellett ő a garancia arra, hogy egy kisebb létszámú zenekarra áthangszerelve is minőségi hangzást tudunk nyújtani. A rendezés mellett a koreográfia is az én feladatom.
Király Attila / Fotó Sipos Zoltán
Kis izgalom és nagy várakozás van bennem, hogy milyen lesz majd a kollégáimmal együtt dolgozni ebben a megszokottól eltérő, rendező – színész viszonyban. Hét éve még bátran mondtam, hogy szívesen rendeznék, hiszen akkor még nem éltem együtt a társulattal, de biztos vagyok benne, hogy szakmai alázatukkal meg fogják könnyíteni ezt a másféle közös munkát is. A tatabányai kollégák, a férfi főszerepet játszó Mikola Gergő, valamint Kardos Róbert, Dévai Balázs, Figeczky Bence, Honti György, Megyeri Zoltán és a gyakran nálunk játszó Urbán-Szabó Fanni mellett vendégek is láthatóak majd az előadásban.”
Guelmino Sándor az Idegen nyelvek című dráma kapcsán kihangsúlyozta: „Az ausztrál szerző, Andrew Bovell egy másik drámáját, a Ha elállt az esőt négy éve mutattuk be. Ez a munka a társulatnak és nekem is nagy élmény volt, és külön örömet jelentett, hogy az előadást Temesvárra, egy rangos nemzetközi fesztiválra is meghívták. A Covid miatt azonban a vendégjáték elmaradt, és itthon is keveset tudtuk játszani. A szerző világával való találkozás arra inspirált, hogy más drámái között is keresgéljek, így esett a választásom erre a Magyarországon még sosem játszott darabjára. Az Idegen nyelvek stílusában, hangulatában emlékeztet a Ha elállt az esőre. Mindannyiunkat érintő kérdésekről, a társas kapcsolatok labilitásáról, a bizalomról és a megbocsátásról beszél. Arról, hogy kevés dologban különbözünk, mégsem értjük meg egymást, hogy mennyire nehéz kapcsolódni egy másik emberhez, és milyen könnyű elrontani egy kapcsolatot. A színház egyik feladata pedig éppen az, hogy mások történetei által szembesítsen minket a saját történeteinkkel.
A darab formailag is nagyon érdekes. A négy színész – Bakonyi Csilla, Danis Lídia, Crespo Rodrigo és Dévai Balázs – több szerepet játszik, a kilenc szereplő között különböző kapcsolatok szövődnek. A színészeknek szép feladat a különböző karakterek megformálása, és az, hogy sokszor monológokkal kell megtölteniük a nagyszínpadot. Rendezőként az a kihívás érdekel, hogyan lehet a kapcsolataink mélyén rejlő hasonló mintázatokat és az apró különbségeket jól megmutatni. Az alaphelyzet lehetne akár egy bohózaté is, a szerző azonban egy sokkal mélyebb, bátrabb és költőibb megközelítést választott. Szeretem benne azt is, hogy felvonásról felvonásra meg tud lepni, új és új összefüggések tárulnak fel, emberi sorsok hatnak és visszahatnak egymásra.”
A 2024/2025. évad gyerek bemutatói
Lázár Ervin Manógyár – avagy mindenkinek vannak manói maszkos bábjáték A Mesebolt Bábszínház előadása Rendező: Veres András Nagyszínpad |
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter A padlás félig mese-félig bábmusical 9-99 éves korig A Harlekin Bábszínház előadása Rendező: Szűcs Réka Nagyszínpad |
Markó Róbert A kismalac meg a farkasok bábelőadás A Kabóca Bábszínház előadása Rendező: Markó Róbert Kamaraszínház |
Szegedi Katalin Lenka és Palkó bábelőadás A Bóbita Bábszínház előadása Rendező: Cseri Hanna Nagyszínpad |
Berg Judit – Fodor Zoltán Lengemesék – Nádtengeri rejtélyek gyermek táncelőadás Az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat előadása Rendező: Fodor Zoltán Nagyszínpad |
Lázár Ervin A Hétfejű Tündér zenés mesejáték A Fellegjárók Művészeti Egyesület Rendező: Balogh Bodor Attila Nagyszínpad |
Az égig érő fa Népgyűjtések nyomán: Fabók Mariann bábelőadás A Fabók Mancsi Bábszínháza előadása Rendező: Fabók Mariann Kamaraszínház |
Nemes Nagy Ágnes Az aranyecset családi verses-zenés mesejáték A Zichy Szín-Műhely előadása Rendező: Léner András Nagyszínpad |