„Lázár Ervint receptre kellene felírni”

Beszélgetés Pass Andreával /

„Ezzel az erős, jól működő társulattal most a csillagokat le lehetne hozatni az égről.”

Pass Andrea ifjúsági és felnőtteknek szóló színdarabok sorát jegyzi szerzőként és/vagy rendezőként. Kisgyerekeknek azonban most rendezett először: a Dömdödömöt a győri Vaskakas Bábszínházban. A friss hír pedig az, hogy megpályázta a Kolibri Színház igazgatói posztját.

Nagyon más az óvodás, kisiskolás korosztálynak írni és rendezni, mint kamaszoknak vagy felnőtteknek?

Számomra a különbség inkább az volt, hogy ezúttal nem egy új, önálló színdarabot írtam, hanem Lázár Ervin meséjét adaptáltam. Amikor saját darabon dolgozok, az sokkal több szorongással jár. Felszabadító érzés, ha az ember nem csak magára támaszkodhat. Ha sikerül az eredeti történetre, annak világára, szellemiségére teljes mértékben rácsatlakozni, ha ki tudok találni egy érdekes dramaturgiai ötletet, amitől színpadi művé válhat, akkor reptetni fog az alapmű. Ezt már korábban is megtapasztaltam, hiszen az Imágó című darabomat Az átváltozás, A Jelentéktelent pedig A köpönyeg ihlette. Azért is dolgoztam fel ezeket a műveket, mert annyira egyértelműnek tűnt számomra a kapcsolódás a világukhoz. Egy adaptáció megírásának csak ebben az esetben van értelme.

stafeta domolky daniel PRINT 017 1Pass Andrea / Fotó: Dömölky DánielAz, hogy most gyerekeknek írtam, nem vált számomra külön írói szemponttá, ezt már Lázár Ervin elvégezte helyettem. Voltak kétségeim, hogy bizonyos poénokra majd hogy reagál a gyerekközönség, de sokkal jobban, mint gondoltam.

A gyerekkori meséid között ott volt a Dömdödöm?

Gyerekként a győri színházban láttam a Szegény Dzsoni és Árnikát, de otthon Lázár Ervin valahogy kimaradt a meséink közül. Jelenleg a kisfiammal töltöm a legtöbb időt, és mivel MMA-ösztöndíjasként hangjátékokat írok gyerekeknek, nagyon sok mesejátékot meghallgattam babasétáltatás közben, köztük a Sebő Ferenc által megzenésített Lázár Ervin-műveket. A Dömdödömöt hallgatva egyből arra gondoltam, hogy ebből milyen csodálatos nagyszínpadi gyerekelőadás lehetne. Amikor Kocsis Rozi rendezni hívott a Vaskakasba, már meg is volt a darabajánlatom a számára.

A Vaskakas nagyszínpadán tiszta, egyszerűségében nagyszerű, szívmelengető előadás született. Ahol mindig történik valami, ami tele van ötletekkel, de minden magától értetődő és természetes. Nagyon lelkesen jöttem ki az előadásról, és úgy láttam, a gyerek- és felnőtt közönség is így volt vele.

Éppen ez a célom: hogy a néző lélekben egy kicsit „megemelve” jöjjön ki a színházból. Egyre inkább a harmóniát keresem a munkámban, ennek biztos köze van ahhoz, hogy anya lettem. Ha sikerül elérni, hogy megtörténjen a katarzis egy előadás során, az rendet teremt benned, azaz harmóniát szül. Ezt pedig olyan ötletekkel lehet elérni, amik nem öncélúak, hanem egy nagyobb célt szolgálnak, amiknek valóban ott a helyük az adott pillanatban, röviden: magától értetődőek, ahogy te is fogalmaztál.

döm1Dömdödöm / A fotó forrása a Vaskakas Bábszínház

Egy bábszínházban nem bábos előadást rendeztél. Milyen volt a közös munka a társulattal?    

Többeket ismertem már a társulatból, Bánky Sárával, Bársonyosi Dáviddal dolgoztam is együtt, Urszinyi Ádám részt vett egy workshopomon. Gyerekkorom óta ismerem Kocsis Rozit, a színpadról pedig Rab Vikit és Szukenyik Tamást. Ez nagy segítség volt a szereposztásnál, ami kifejezetten jól sikerült. Ráadásul ez egy nagyon nyitott társulat, lelkesek, szeretnek dolgozni. Kocsis Rozi, a színház igazgatója színészként példamutató morállal próbált, a háttérdolgozók munkája és lelkesedése is példaértékű. Ezzel az erős, jól működő társulattal most a csillagokat le lehetne hozatni az égről. A független szféra hiányokkal teli, nehezített terepe után jó volt megtapasztalni az ideális munkakörülményeket is.

Emlékezetes az előadás látványvilága is.

Pető Katával, aki a jelmezeket tervezte, már többször dolgoztunk együtt. Gyakran megtörténik, hogy hoz valami vad ötletet, amitől én megijedek, aztán kiderül, hogy a javaslata a színpadon nem is olyan vad, és remekül működik. Most például a Gepárd Géza bukósisakjára tervezett gumicsirkétől rémültem meg, teljesen feleslegesen, mert imádják a nézők, ahogy Sebestény Bernátot is a bukósisak alatt. Fekete Annával, a díszlettervezővel először dolgoztam együtt. Néhány konzultáció után úgy éreztem, hogy „hátradőlhetek”, csodálatos volt megtapasztalni, mennyire alapos munkát végez magas színvonalon. A négyszögletű kerek erdő, ahogy mi megvalósítottuk egy misztikus tér, ahol egy napon belül megtörténik a négy évszakváltás is. Megvan a maga furcsa logikája, ahogy minden szereplőnek a maga a személyes pontja is, például Ló Szerafinnak egy tócsa, Aromónak egy fiókos szikla, Vacskamatinak egy mohával benőtt régi pianínó, Dömdödömnek a kavicsok stb. A díszlet egyszerű és letisztult, mindenki otthonosan mozog benne és még humora is van.

döm4Dömdödöm / A fotó forrása a Vaskakas Bábszínház

A szövegkönyved egyszerre feszes és költői. A darab elején hangsúlyosak a szereplők közötti torzsalkodások, a másiknak mindig ellentmondó szócsaták. Felnőtt fejjel hallgatva ez nagyon is rólunk szól.  

Bárcsak a vége is rólunk szólna! Hiszen egy idő után a szereplők meghallják egymást, támogatják a másikat. A végkicsengés pedig az, hogy még azt is lehet szeretni, akit amúgy borzasztó nehezen viselünk el, mindenki lehet szerethető, és mindenekfelett csakis a szeretet győzedelmeskedhet. Felnőtteknek receptre kellene Lázár Ervint felírni!

Győrben születtél, ott nőttél fel. Mit jelent neked, hogy most a szülővárosodban mutatkozhattál be?

Korábban a szintén győri RÉV Színházi Nevelési Társulattal közösen hoztunk létre egy előadást Kívül- belül címmel, amit rengeteg középiskolás diák látott. Persze, nagyon fontos nekem, hogy az ismerősök eljönnek megnézni a Dömdödömöt, de a legnagyszerűbb mégis az, hogy egyszerre 300-350 gyerek láthatja, és hogy szeretik. Ez az előadás számomra ott van a legfontosabb rendezéseim között, a Napraforgó és az Eltűnő ingerek mellet. Utóbbit egyébként nagy örömömre novemberben Sopronban is bemutatják.

Ez meglepő és jó hír, mert a soproni közönség eddig ritkán láthatott kortárs magyar drámákat.

A színház nemrégiben kinevezett igazgatója, Kiss József volt az egyik kurátor, amikor Örkény ösztöndíjas voltam, jelenleg pedig az MMA szekcióvezetője, ahol ösztöndíjas vagyok, így jól ismeri bizonyos munkáimat. A rendezésre is engem kért fel, de mivel a kisfiam még csak másfél éves, nem tudtam vállalni a soproni próbaidőszakot, így Kéri Kitty rendezi. Nagyon örülök a lehetőségnek, vidékre ritkán jutnak el a darabjaim.

döm3Dömdödöm / A fotó forrása a Vaskakas Bábszínház

Az MMA-ösztöndíj kapcsán felmerült benned, hogy a jelenlegi megosztott színházi légkörben elfogadható-e ez az ösztöndíj vagy sem?

Én dolgozni szeretnék. Ezért azt gondolom, hogy ha a munkám valakinek fontos, értékes, és hagyja, hogy szabadon dolgozhassak, akkor a támogatását el fogom fogadni.

A drámaírás és a rendezés mellett új feladatot is vállalnál: pályázatot adtál be a Kolibri Színház vezetői posztjára.

Az egész ott kezdődött, hogy 2018-ban a SzínMűhely Alapítvány felkérésére drámaíró kurzust tartottam középiskolásoknak. Erre a közös munkára épült később ezekkel a fiatalokkal a Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon című előadás, ami váratlanul nagy siker lett. A híre szájhagyomány útján terjedt, és évek óta teltházzal játsszuk, most már a Jurányiban. Az ő nyelvükön szól a darab az ő sajátnak érzett problémáikról professzionális színházi keretek között, ez lett a sikerünk titka. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy nagy szüksége van ennek a korosztálynak arra, hogy saját színházi bázisa legyen, és ahol ezzel a munkamódszerrel születnek az előadások. Színház hiányában egy általam létrehívott színházi formációval, a DanteCasinoval folytattuk ezen az elven tovább a munkát. Több mentorprogramot is tartottunk középiskolás fiataloknak, ezek eredményeként született az Utolsó nyarunk és a Tyúkdráma című előadásunk. Közben megtudtam, hogy Romániában Ganina Cărbunariu drámaíró, rendező vezetésével működik egy dokumentarista és kollaboratív eszközökkel dolgozó ifjúsági színház Karácsonkőn (Piatra Neamt), ahol tehetséges pályakezdő színházi alkotók a mentorok, és akik együtt dolgoznak az előadásokon a célközönséggel, a kamaszokkal. A Színházi Olimpia idején meg is hívtuk Gianinát a Jurányiba, ahol workshopot tartott a DanteCasino tagjainak és az éppen mentorált diákjainknak. Gianina színháza az egyik leprogresszívebb színház jelenleg Romániában, az ő példája hitelesítette számomra azt az elképzelést, ami évek óta érlelődik bennem.

Hangosan lepek 09 c thealterphoto2022Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogon / A fotó forrása a Thealter Fesztivál

Most, hogy kiírták a pályázatot a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházra, úgy éreztem, nem futamodhatok meg a feladat elől. Akkor sem, ha tudom, hogy van belső pályázó, így kicsi az esély a sikerre. Lesz, ami lesz, nekifutottam a pályázatnak, amit a kisfiam alvásidejében írtam meg, és magam is elcsodálkoztam, hogy az évek óta bennem munkáló gondolatok viszonylag gyorsan egy 80 oldalas pályamunkává álltak össze. Soha nem vágytam intézményvezetői feladatokra, nem karrierszempontok vezényelnek, ettől a részétől inkább szorongás fog el. De azt gondolom, hogy amit jelenleg kicsiben próbálok megvalósítani: kamaszoknak kamaszokkal színházat csinálni, az jóval hatásosabb lehetne nagyban, egy kőszínház keretei között.  

Természetesen tudom, hogy ez a koncepció nem valósítható meg egyik pillanatról a másikra, kell egy átmeneti időszak, hogy a társulat számára is érthetővé és komfortossá váljon ez a fajta alkotói módszer, a nézők számára is átrajzolódjon a Kolibri jelenlegi profilja, és hogy gazdaságilag is menedzselhető maradjon a színház. Úgy gondolom, a harmadik-negyedik évadban billenhetne át a fókusz a nem konvencionális munkafolyamatban készülő, fiatalokkal közösen létrehozott előadásokra. Pályázatomat szeretném megismertetni a színházzal, hiszen számítok a jelenlegi társulatra, és nyilvánosságra fogom hozni, hogy az érdeklődők is elolvashassák.

Rendezel még az idei évadban?

Igen, a Jurányiban a Budapest 150 drámapályázaton megosztott 2. díjat nyert drámámat (első díjat nem adtak ki), a Polaroid Budapestet. A gond az, hogy a kiírás kőszínházi előadásra szólt, így sokszereplős, több korcsoportot felvonultató darabot írtam, ami egy független színházban nem valósítható meg. Át kell dolgoznom, amitől szorongok egy kicsit, de remélem, ezen hamarosan átbillenek, és bemutathatjuk a független színházi verziót.

2024. november 2.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu