Beszélgetés Horváth János Antallal -

Tetszett az alaphelyzet, hogy egy tanári szobából indul a történet, az elején úgy is kezdtem el írni, mint egy átiratot…

Október 29-én mutatták be a Thália Színház Télikertjében David Mamet Egy jobb világ című darabját (eredeti címe: Oleanna) Valló Péter rendezésében. A Mezei néző színházi blogon megjelent az előadásról egy írás, mely szerint a cikk szerzője az előadást nézve arra jutott, hogy „tavaly szinte ugyanezt a darabot láttam (a magyar viszonyokra adaptálva) a Manna Produkció előadásában a Magvető Caféban Kicsi címmel, ahol Horváth János Antal volt szerzőként is feltüntetve. Nem átdolgozóként és rendezőként. Egyetlen nyilatkozata nem említette futólag sem, hogy volt egy ihlető forrása.” A cikk felveti azt is, hogy érdemes lenne körbejárni, hol húzódnak az inspiráció, az átdolgozás és az eredeti mű határai. Gondoltuk, minderről megkérdezzük a Kicsi szerzőjét, Horváth János Antalt.

Horváth János Antal / Fotó: Dömölky Dániel / Staféta

Ismerted-e David Mamet művét, és felhasználtad-e a Kicsi megírásához?

Az Oleannát még az egyetemen vettük (Horváth János Antal a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmdramaturg szakán végzett – a szerk.) Radnai Annamáriával. Nagyon szerettem a darab alaphelyzetét, és már akkor gondoltam rá, hogy egyszer szívesen megrendezném. Aztán amikor elkezdtem keresni egy anyagot egy kétszereplős előadáshoz, rájöttem, hogy engem nem annyira érdekel az a konfliktus, amit Mamet felvet, én nem a hatalmi rendszerekről és elvekről szeretnék mesélni, hanem arról, hogy születhet-e egy hierarchikus kapcsolatból valódi szerelem. Tetszett az alaphelyzet, hogy egy tanári szobából indul a történet, az elején úgy is kezdtem el írni, mint egy átiratot, aztán teljesen másfelé kanyarodtam, más karaktereket írtam, más helyzetekben és egy másfajta alapkonfliktust vizsgáltam. Önálló darabként tekintek rá, maximum hommage-nak nevezném azt, hogy motívumok visszaköszönnek. Ahogy Tasnádi Közellenségét vagy Kornis Mihálytól a Körmagyart.

Ezekben a darabokban feltüntetik, hogy felhasználták Heinrich von Kleist elbeszélését, illetve Schnitzler drámáját. És már szabadon felhasználható művek, Mamet viszont élő szerző.

Az eredeti példány elején fel is tüntettem, hogy David Mamet Oleanna című drámájának ötlete alapján készült. Az igaz, hogy a színlapon ez nem szerepelt. Talán azért, mert mire a színlap elkészülhetett, már nagyon távol voltunk, voltam Mamettól. Most, hogy ez tematizálódott, és több aspektusból látom a helyzetet, azt érzem, hogy érdemes lett volna ezt feltüntetni, vagy körültekintőbben megvizsgálni az átdolgozás, átirat, eredeti mű határait, illetve az előadásról megjelent anyagokban ehhez mérten, egyértelműen kommunikálni. Én azért nem beszéltem róla, mert senki nem kérdezte. Persze, tudom, hogy ez hogy hangzik, de mi csináltunk egy előadást a szerelemről, és erről akartam beszélni. Én pedig egyszerűen nem gondoltam rá, talán mert nincs elegendő tapasztalatom szerzői jogi kérdésekben, főleg ilyen nehezen megfogható esetekben. De úgy voltam vele, hogy ez nem titok, ahogy nekem volt hozzáférésem a darabhoz, másnak is lehet, mivel ment már magyar színházakban.

Kicsi / Fotó: Kállai-Tóth Anett

Dramaturgok, színházi emberek körében talán ismert a darab, de a nagyközönség nem nagyon ismerheti. A Kicsit én is láttam, kritikát is írtam róla (itt). Nem vagyok rá büszke, de fel sem merült bennem, hogy a Kicsinek van egy előképe, mert kritikusként nem ismertem Mamet darabját, ahogy az előadásról kritikát író kollégáim sem. Megnéztem a Színházi Adattárban, a szerint csak egyszer, 1994-ben játszották a Budapesti Kamaraszínházban, Deák Krisztina rendezésében. Most, ahogy beleolvastam az Oleannába, a szereplőkön, a tanár – diák alaphelyzeten kívül is több, a Kicsivel közös pontot találtam benne. Mindjárt az első jelenet gyakorlatilag ugyanaz: egy diáklány bemegy a tanárához, és elmondja, hogy nem érti, nem tudja követni az óráit. Közben a tanár telefonon beszél a feleségével az építkezésükkel kapcsolatos gondokról. A zaklatási vád és annak következményei is megjelennek mindkét darabban. (Bár Mamet-nél nincs szerelmi kapcsolat a két szereplő között.) Vagy maga a cím: az Oleannában a tanár férj babynek szólítja a feleségét, nálad kicsinek.

Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy Mametet nagyon nagyra tartom, sokat tanultam a darabjaiból, az online óráiból. Én azonban nem az ő történetét meséltem el, hanem a sajátomat. Az első jelenetben valóban vannak közös pontok, a megírás elején, az origónál még élesebben bennem volt Mamet szövege, de már ott is, azt hiszem, olyan markáns átírások történtek, amelyek csak így, egy mondatban leírva tűnnek ugyanolyannak. Később meg még inkább eltávolodtam tőle. Az én darabomban van kocsmában, autóban, utcán, kávézóban, lakásban, iskolafolyosón játszódó jelenet, meghal az egyik szereplő apja, akit a keresztapámról mintáztam, részletet hallunk a tanár órájából – ezek egyike sem szerepel Mametnél, de még a gondolata se. Én az egészet Schopenhauer A szerelem metafizikája című művére építettem fel, ennek a szövegnek a gondolati építkezése adta a darab struktúráját. Más a darab végkifejlete is. A saját szövegem mellett a színészek szövegei is bekerültek a darabba. Hartai Petrával és Gémes Antossal úgy dolgoztunk ugyanis, hogy elkészítettem a darab szövegvázát, aztán elmentünk három hétre Nagymarosra, átbeszéltük, hogy reagálnának hasonló helyzetekre, és ezekből a színészi reakciókból is építkeztünk.

Hozzá kell tennem, hogy többször rendeztem már élő magyar és külföldi szerzők darabjait, minden esetben fizettem és fizetek jogdíjat. Tehát semmilyen jogdíj-megkerülési szándékom nem volt. Egyszerűen biztos vagyok benne, hogy az Oleanna által felvetett motívumok alapján egy önálló művet hoztam létre. Ezt az inspirációt belső körben kommunikáltuk is, hiszen minden szövegkönyv elején ott volt az a bizonyos mondat arról, hogy mi volt az inspiráció. Kifelé nem elégségesen, ezt belátom; ha játsszuk még a darabot, fel fogjuk tüntetni, hogy David Mamet műve inspirálta.

Elkezdtem szervezni egy nyilvános beszélgetést arról, hogy honnantól számít eredetinek egy mű és meddig átirat valami, milyen szerzői jogi vonzatai vannak egyes feltüntetéseknek, hátha közelebb jutunk valami általános érvényű szabályhoz. Köszönöm, hogy megkerestél ezekkel a kérdésekkel.

(Az interjút Turbuly Lilla készítette.)

2021. november 9.