Beszélgetés Szilágyi Eszter Annával -

Gyűjtöm a közélet drámai eseményeit, és pláne a drámai pillanatokat, ezekből merítek kitágítva, szétszálazva, a diskurzusaimhoz.

A Líra és Logika Teátrum Írta és rendezte című felolvasószínházi sorozatában mutatják be Szilágyi Eszter Anna Örök nevet adok című drámáját. A március 13-án, 20 órai kezdettel a Jurányi kamaratermében látható előadásról a szerzőt kérdeztük. 

Kútszéli Stílus: a színlapot olvasva úgy tűnik, a darabhoz egy megtörtént eset adta az inspirációt: a Budapest II. kerületében található turulmadaras emlékmű, amelynek talapzatára a II. világháborús áldozatok mellé háborús bűnös gyilkosok nevei is felkerültek. 

Szilágyi Eszter AnnaSzilágyi Eszter Anna: Valóban ez inspirált, konkrétan a Hegyvidék TV videója, amelyben a kerület polgármestere, Pokorni Zoltán kimondta, hogy a nagyapja nyilas gyilkos volt. Az a drámai pillanat, amikor valaki, aki maga is része az éppen fennálló politikai hatalomnak, szembesül ezzel. Ez egyben történelmi lehetőség is volt a jóvátételre, amellyel szerintem, éppen a pozíciója miatt végül is nem tudott élni. Melodráma és maszatolás lett a lezárás. (Ráadásul ő már korábban is hasonló helyzetbe került, amikor az édesapja ügynökmúltja lepleződött le.)

Mindez néhány évvel ezelőtt történt. A Nyíregyháza utca kapcsán is megkérdezték tőlem, hogy miért nem akkor írtam meg, amikor ez hír volt, mi most az aktualitása? Mintha kényszerű kötelesség lenne aktuális történetekről írni. Nem törekszem a napi aktualitásra, inkább folyamatokat, üledékeket mozgatok, mozgósítok, nem a gyors feldolgozás a terepem. Ugyanakkor gyűjtöm a közélet drámai eseményeit, és pláne a drámai pillanatokat, ezekből merítek kitágítva, szétszálazva, a diskurzusaimhoz. Azok a mozzanatok érdekelnek, amelyek botlatókőként működnek, hogy szinte átesünk rajtuk. Amikor a felvett szerep agyagmaszkja megreped. Fontos lenne ezeket a pillanatokat lajstromozni. Ilyen volt például, amikor a pandémia egyik súlyos időszakában bejelentették, hogy a miniszterelnök rendkívüli beszédet fog mondani, aztán amikor beszélni kezdett, nem lehetett a hangját hallani. Beindult a fantáziám, hogy mi van, ha nem is azt mondja, amit feltételeznénk, hanem valami egészen mást… 

Érdekelnek a politikusi szerepek is, például hogy sokan Mózesnek képzelik magukat, miközben az emberek egyáltalán nem ezt várják tőlük. De van ellenpélda is: Zelenszkij éppen egy ilyen népvezéri szerepbe nőtt most bele. 

 Kútszéli Stílus: Mennyire követi a darab a valós történetet?

Szilágyi Eszter Anna: Az alapszituáció egy emléktábla avatása, az áldozatok hozzátartozói és a polgármester ekkor szembesülnek azzal a helyzettel, hogy a gyilkosok neve is felkerült a táblára. Ez már önmagában is a normalitás felmondása, de történnek még más abszurd dolgok is a darabban. Mégis, igyekeztem nem kifeszített abszurd módon, inkább szatirikusan, viccesen megírni, de inkább kétségbeesetten, hiszen az életünk múlik rajta. Sok kérdés felmerült bennem, például, hogy mit jelent egy kőtábláról leverni a neveket? Meddig terjedhet az emberi bátorság és gyávaság? (A Blinken – OSA Alapítványnak éppen most fut egy, a gyávaság címszóra felfűzött sorozata, abba éppen belepasszol ez a történet.) Meddig terjed egy hétköznapi ember és egy politikus hatóköre? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a zsidó szervezetek és az állam képviselői, akik egymásra vannak utalva, hiszen egymástól függ a létezésük? A színháznak mint performatív aktusok, szimbolikus gesztusok aktivistája, mindenki előtt kéne járnia abban, hogy felgörgesse a hasonló történeteket (más kérdés, hogy a közönség mennyire vevő rájuk). Az előadás imázsképe

Kútszéli Stílus: Te rendezed az előadást. Van ebben gyakorlatod? 

Szilágyi Eszter Anna: Van rendezői gyakorlatom, és rendeztem már felolvasószínházat is. A saját darabomat megrendezni azonban egészen más. Kívülről sok mindent másként lát az ember. Erre jó példa, hogy a szóvivő szerepébe én egy nőt képzeltem, úgy írtam meg, de ezt nem jeleztem a szövegben. Amikor egy színész ismerősöm elolvasta, azt mondta, szívesen eljátszaná – ő ugyanis férfi szerepként dekódolta. 

Nem lesz egy kidolgozott előadás, de bízom a szöveg erejében és a remek színészekben. Kevés időnk lesz próbálni, ezért az akciókat, a gesztusokat előre ki kell találnom. Rendezőként az a félelmetes, hogy végtelen a lehetőségek sora, amerre elindulhat az ember. 

Kútszéli Stílus: Milyen szempontok alapján választottad ki a színészeket?

Szilágyi Eszter Anna: Bacskó Tünde, Kuna Károly és Znamenák István karizmatikus színészek, akik ugyanakkor nagy bohócok is a színpadon. El tudtam képzelni őket az adott szerepben, ez volt a kiválasztás alapja. Bacskó Tündével sokat dolgoztam azelőtt a pécsi „Árnyékszínház”-csapatunkban,  Kuna Károly is játszott a „Noncoronat”-darabomban, Znamenák Istvánt pedig „távolról csodáltam”... Hozzájuk csatlakozik még a fiatal generációból Mechle Krisztián. 

Jó lenne, ha kerülne helyszín a darab továbbvitelére, és egy szem lehetne a közéleti drámai pillanatok feldolgozásának láncában.

2022. március 9.