Beszélgetés Kardos Róberttel -

Én monogám típus vagyok, a Bárka Színházban (egészen a megszűnéséig) 14 évet töltöttem. Nem szólam, hogy nagyon szeretem a tatabányai társulatot…

Kardos Róbert nyolc éve tagja a tatabányai társulatnak. Sokat játszik, most éppen két olyan bemutatón van túl, amelyekben övé az egyik főszerep. A Revizor polgármesteréről és az Illatszertár Hammerschmidt uráról beszélgettünk. Az első abszolút negatív szerep, a második egy humánus, szerethető ember. Nézőként nem kétséges, kié a rokonszenvünk…

Színészként milyen két ilyen ellentétes karaktert játszani?

Revizor / Kardos Róbert és Dévai Balázs / Fotó: Prokl Violetta, Jászai Színház

Azt szokták mondani, hogy gonoszt játszani mindig hálásabb, de én mindkettőt nagyon szeretem. Vannak érdekes párhuzamok közöttük, például hogy mindketten kiabálással, rendteremtéssel kezdenek, és mivel a két próbaidőszak némiképp összecsúszott, külön figyelni kellett, hogy ne hasonlítson egymásra a két dühkitörés. Persze két teljesen különböző helyzetben, különböző karakterekről van szó, úgyhogy igazából nem okozott gondot. A polgármester, ha objektíven nézem, egy velejéig romlott ember, de nekem az ő igazságát kell képviselnem.

Mi az ő igazsága?

A túlélés parancsa. Bármi áron. Meg kell úszni a revizor látogatását, fent kell tartania a hatalmát és az egzisztenciáját, és meg kell mentenie a családját. Más kérdés, hogy amikor a helyzet úgy kívánja, végtelen önzésében a családját is egy pillanat alatt feláldozza.

Párhuzam az is, hogy egyik szereplőnek sincs rendben a házassága.

A polgármesternek valóban van egy kikapós felesége, de abban a történetben ennek nincs akkora jelentősége, az Illatszertárban ez a vonal hangsúlyosabb.

Revizor / Középen Danis Lídia, Kardos Róbert és Litauszky Lilla / Fotó: Prokl Violetta, Jászai Színház

A Revizorban különleges, az egész előadást meghatározó díszletet használnak. Devich Botond munkája egy hatalmas légypapír, amelybe mindenki beleragad. Nem lehet egyszerű járni rajta.

Okoz küzdelmet, de kell is, hogy okozzon! Ez a dolga. A színpad hullámosan lejt, ezért tényleg csak a cipőnk talpára erősített ragasztószalaggal lehet megállni rajta. Még egy rövid lejáró próba sem tartható e nélkül, mert egyszerűen lepereg róla az ember. A külső szemlélő azt érezheti, hogy ezeknek az embereknek mindjárt leszakad a térde ettől a sárba ragadó járástól, miért nem változtatnak rajta, e nélkül mennyivel könnyebb lenne nekik. De a darabbeli karaktereknek ez a dágvány a természetes közegük, ebbe a plusz küzdelembe születtek bele, nem csodálkoznak rá minden ragacsos léptükre. Azt sem tudják, hogy van e nélkül is élet.

Ez a nehezített mozgás elrajzolt játékmóddal párosul…

Ehhez a mozgáshoz nem passzolna a naturalista játékmód. Valahogy kialakult, a próbákon megszületett ez a játékstílus. De az elrajzoltság ellenére is embereket játszunk, nem rajzfilmfigurákat. Csak magasabb energiaszinten. És a szöveg is inkább ebbe az irányba engedett lépni minket.

Hogy alakult ki ez a mai nyelven megszólaló szövegváltozat?

Fehér Balázs Benő írta át Szilágyi Ákos fordítása alapján. Bár mások a hívószavak, amelyek beindítják a színpad és a néző közötti párbeszédet, de nem aktualizálóbb, mint Gogol korában az eredeti szöveg, amikor a szerző az akkori társadalmi viszonyokra reagált. Jól mondható, remek szövegváltozat készült.

Revizor / Kardos Róbert és Mikola Gergő / Fotó: Prokl Violetta, Jászai Színház

Fehér Balázs Benő először dolgozott Tatabányán. Milyen volt vele a munka?

Rendkívül felkészült, tehetséges rendező. Konkrét elképzelésekkel jött, de nem volt rugalmatlan. Kemény, emberpróbáló próbafolyamat volt, de lehetett hinni a gondolataiban, folyamatos volt a párbeszéd közöttünk. Friss és fiatalos gondolkodása inspiráló. Viszont nem könnyítette meg a dolgunkat a járvány. 2021 januárjában lett volna a bemutetó, de akkor nem játszhattunk, így a bepróbált darabot el kellett tenni a polcra. Majd végül 2022 februárban tudtuk bemutatni. Egy ilyen helyzetben nincs meg az a nagy nekilendülés, mint egy normális próbafolyamatban, amikor a bemutató egy hosszú folyamat csúcspontja. Beáll egy kis „izommerevség”. De hát ez egy ilyen időszak, ehhez alkalmazkodtunk. Mindenesetre sokat nem módosult az előadás az eltelt egy év alatt, nem kellett különösebben változtatnunk, azt játsszuk, amit tavaly januárban bepróbáltunk. Talán egy kicsit mindenkiben ért is az anyag, ami meg pozitív hozadéka ennek az amúgy vacak covid-időszaknak. Eddig talán ötször játszottuk, úgyhogy siessen, aki szeretné megnézni, mert általában 10-13 előadás adatik nálunk egy darabnak, kivéve persze a következő évadra átvitt, különlegesen népszerű előadásokat.

Lehet, hogy ilyen lesz az Illatszertár is (amelynek a bemutatója a csúszás miatt nagyon közel esett a Revizoréhoz), hiszen rendkívül népszerű darab.

Ez engem is meglepett, nem gondoltam, hogy ennyire ismert és népszerű. Hogy ilyen sok ember kedvenc darabja. Felületesen nézve idill a boldog békeidőkből. A mából nézve vonzó lehet, hogy jelen világunkhoz képest minden lassúbb, kiszámíthatóbb. A biztonság illúziójával kecsegtet. Miközben, ha jobban belegondolunk, ki boldog ebben a történetben? Kinek nincs veszélyben az egzisztenciája? Ott van a háttérben a gazdasági válság, a fasizálódó világ, a létért való kapaszkodás. Hammerschmidtben nagy a felelősségérzet, meg akarja tartani azt a kis világot, amit a drogériában és a családjában megteremtett, azt a néhány embert maga körül, miközben tudja, hogy mindez bármelyik nap összeomolhat.

Illatszertár / Kardos Róbert és Széles Tamás / Fotó: Prokl Violetta, Jászai Színház

Van utalás arra is, hogy neki ez áldozat, hiszen gyógyszerészből állt drogistának, hogy az apai hagyományt tovább tudja vinni.

Ezt fontos szálnak gondolom. Hammerschmidt beleszületett az illatszertárba. Ebben a közegben nevelkedett, és bár más tervei voltak az életével – önálló gyógyszerész szeretett volna lenni – végül belátta, hogy folytatni kell az apai hagyományt, neki kell tovább vinni a családi üzletet, még akkor is, ha az álmairól le kell mondania. Az illatszertár nemcsak a családnak, de az alkalmazottaknak is megélhetést biztosít, és ezt a felelősséget fel kell vállalni. Hammerschmidt megteszi. Felelősségteljes ember. A fia – legnagyobb bánatára – már nem ezt az utat járja. Ezért is látja Asztalosban a potenciális utódját, fogadott fiát, és ezért fáj neki különösen, amikor azt hiszi, hogy éppen ővele csalta meg a felesége. Egy fiatalemberrel ráadásul, ami az öregedésével is szembesíti. Sértett fájdalmában leöregasszonyozza a 49 éves feleségét, a végén azonban már megengedő szelídséggel mondja rá – szintén Asztalosnak –, hogy vénasszony.

Újdonság az előadásban, hogy bizonyos részeit eléneklik.

Nagyon nehéz színpadon azt a vásárlói forgatagot megcsinálni, amit László Miklós beleírt ebbe a darabba. Szikszai Rémusz rendezői megoldása, hogy énekeljük el, felemeli ezt a jelenetet.

Illatszertár / Kardos Róbert / Fotó: Prokl Violetta, Jászai Színház

2014 óta van a tatabányai társulatnál. Azt szokták mondani, hogy ennyi év után már érdemes váltani egy színésznek, hogy új impulzusokat kapjon.

Én monogám típus vagyok, a Bárka Színházban (egészen a megszűnéséig) 14 évet töltöttem. Nem szólam, hogy nagyon szeretem a tatabányai társulatot, nagyon jó kollégáim vannak, óriási szerencsémnek tartom, hogy itt játszhatok. A Budapestről ingázást leszámítva, itt lenni és itt színházat csinálni nagyon jó. De rendkívül fontos számomra , hogy van lehetőségem máshol is játszani. Az Orlai Produkciónál az Amy világában, a Gólem Színházban Az utolsó velencei kalmárban, a Szkénében pedig a Kutyaharapásban. Készülünk egy bemutatóra a Karaván Színházzal, Németh Ákos Deviancia című darabját Rajkai Zoltán rendezi. Persze, ahogy majdnem minden, ez is csúszott a covid miatt, de legszebb reményeink szerint június elején bemutatót tartunk!

És lesz még egy bemutatóm itt, Tatabányán is áprilisban, már próbáljuk A két Korea újraegyesítését Crespo Rodrigo rendezésében.

2022. március 3.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.