Oly szép a nyelvi multikulti
Beszélgetés Kutszegi Csabával
…nem tartok csúnyának semmilyen hangalakot, legfeljebb az lehet csúnya, amire és ahogyan használjuk őket.
A Líra és Logika Teátrum Írta és rendezte című felolvasó-színházi sorozatában mutatják be Kutszegi Csaba Oly szép az élet című „zenés pisztolypárbaját”.. Az április 9-én, 20 órai kezdettel a Jurányi kamaratermében látható előadásról kérdeztük a szerzőt.
KútszéliStílus.hu: Az Oly szép az élet a nyolcadik, utolsó bemutatója a Líra és Logika Teátrum „Írta és rendezte” sorozatának. Szándékos döntés volt, hogy a te daraboddal-rendezéseddel, a Francia négyessel kezdődött, és most a tieddel végződik is?
Kutszegi Csaba: Egyáltalán nem. Nehéz, covidos időszakban, egy év csúszással tudtuk megvalósítani a sorozatot. Nyolc jelentkezővel megegyeztünk, de közülük kettőnek úgy átírta az életét a járvány (és/vagy más körülmények), hogy nem tudták vállalni a részvételt. Ez nem feltétlenül rosszat jelentett nekik. Az első „nagy” bezárás után mindenki rohamszerűen pótolni akart, és sokaknak hirtelen rengeteg munkája lett, vagy éppen ugyanakkor kellett beváltania egy másik ígéretét, amikor nálunk játszhattak volna. Nem akartam, hogy egy lehetőség is kimaradjon, ezért gondoskodni akartam „beugrókról”, de csak egy megnyugtató megoldást sikerült nyélbe ütnöm, mert a másikra csak alig több mint egy hónapom maradt.
Szóval magad ugrottál be az utolsó estére…
A szöveg szinte készen volt, egy régebbi darabomat írtam át kétszemélyesre, persze egy nagy csavarral az alapkoncepciót is megváltoztattam. Sokkal nehezebb volt a két kitűnő színészt, Tankó Erikát és Hunyadi Mátét „megszereznem”, és összeegyeztetnem a Jurányi kínálta dátumokkal. Ugyanis természetesen most is mindenki játszani akar, a Ház meg szeretne mindenkit beengedni, próbálni is kell valahol…
Két nap múlva bemutató. Mennyi ideig próbáltatok?
Semennyi ideig. Még eztán fogunk próbálni, a premier napján, igaz, akkor egésznap. De egyszer már leültünk néhány órára, összeolvastuk a szöveget, és kipróbáltuk, működik-e az alapötletem.
Ez valamilyen technikai vagy rendezői alapötlet?
Is-is. Előzetesen csak annyit szeretnék elárulni, hogy szcenírozott olvasószínházi előadás lesz, amelyben a színészek nem papírlapokról fognak felolvasni, viszont majd elég sokat énekelnek, ráadásul úgy, hogy közben – sajátos módon – önmagukat kísérik, s lesz egy kis lövöldözés, asztal alá bújás is.
Mindezt a színészek már tudják?
Egy jelentős részét már igen. Az összeolvasás közben ezeket próbáltuk ki kicsiben. De azt gondolom, szombaton fogja még meglepetés érni őket.
A színlapon az olvasható, hogy Krúdy Gyula novellái nyomán, egyéb vendégszövegek felhasználásával készült…
Vendégszöveg végül nagyon kevés került bele: néhány felismerhető idézetszerű átvétel. A cselekmény vázát két Krúdy-novellából operáltam ki, illetve össze. Az egyik A hírlapíró és a halál, a másik az Utolsó szivar az Arabs szürkénél.
Az ajánlóban található rövid részlet nem Krúdy korára utal. Mikor játszódik a darab?
Napjainkban. Persze részemről szándékos az ide-oda tekintgetés a múltba és onnan vissza, és tudatosan egyfajta nosztalgiával szemlélem a Nyugat folyóirat korának irodalmi nyelvezetét. De nagyon jónak, élőnek, színesnek tartom a mai magyar nyelvet is az összes gyorsan változó szlengjével együtt. Ez utóbbiak manapság rettenetes nagy sebességgel változnak, alakulnak, a hirtelen divatossá váló nyelvi elemek tekintélyes része persze hamar feledésbe is merül, de nagyon sok szó, szófordulat meghonosodik az irodalmi és köznyelvben. Én kifejezetten szeretem a nyelvi multikultit, térben és időben is, keletről és nyugatról érkező „nyelvi migránsokkal” szemben egyformán befogadó vagyok, nem tartok csúnyának semmilyen hangalakot, legfeljebb az lehet csúnya, amire és ahogyan használjuk őket.
Az Oly szép az élet cím is olyan idézetszerű. Krúdytól van?
Nem. Egy régi, elfeledett sláger reflénje kezdődik így.
Gondolom, a dal majd felhangzik az előadáson…
Igen. Többször is. Már ezt a négy szót is, így együtt olyan jó hallani… De kicsit sem egy nosztalgikus sanszon-estre kell gondolni! A zenés színház az én felfogásomban egyáltalán nem operát, operettet, musicalt vagy Charley nénje-féle édes-bús vígjátékot jelent. Nagyon szeretem azokat a kortársszínházi kísérleteket, amelyekben az igényes zene szerves tartozéka, eszköze a játéknak – legyen szó bármilyen stílusú muzsikálásról.
Az Oly szép az élet kortársszínházi produkció?
Én nem tudom, és nem is akarom semmilyen stíluskategóriába besorolni. Ha ez az alapanyag majd egyszer felkelti egy rendező érdeklődését, és valahol meg is rendezi rendesen az előadását, akkor lehet majd eszmecserézni róla, hogy milyen színház is lett. Én mindenfélét el tudok képzelni belőle… Vidám jeleneteket nyugdíjas otthonba, totális letámadó-sokkoló színházat amolyan Urbán András-módra, de szerintem balettet is lehet koreografálni rá.
2022. április 7.