Beszélgetés Szakács Hajnalkával -

… ahogy összeálltak a felvonások, azt vettem észre, hogy zsigerileg megmozgat, ami a színpadon történik, az összes félelmemet, fájdalmamat, kérdésemet megrezgeti.

Október elején mutatták be a tatabányai Jászai Mari Színházban a Részegeket. Ivan Viripajev sokszólamú darabját, melyben a legkülönbözőbb társadalmi állású és sorsú emberek találkoznak egy metafizikai távlatokkal bíró részegségben, Sebestyén Aba rendezte. A Magdát játszó Szakács Hajnalkával beszélgettünk.

Minden évadra jut nálatok egy olyan előadás, amelyben szinte a teljes társulat benne van, és egyenrangú szerepekben mutatkozhat meg. Ilyen volt A mi osztályunk, a 10, és most a Részegek is.

Szakács Hajnalka / Fotó: Prokl ViolettaKicsi, de erős csapat a miénk, és a színház vezetősége figyel arra, hogy mindenki fejlődhessen, kapjon olyan feladatot, amelyben ő húzhatja a többieket, de emellett legyenek olyan előadások is, amelyek erős csapatmunkát kívánnak. Szoktam azon gondolkodni, hogy engem mi motivál jobban: ha főszerepet kapok, vagy ha egy ilyen csapatmunka részese lehetek? Az biztos, hogy mindkettőhöz alázat és szeretet kell, és ebben a társulatban ez megvan. Ebben az előadásban többek között az a szép, hogy mindenki főszereplővé tud válni arra az egy-két jelenetre, amelyik az övé.

Volt előképed az előadáshoz?

Láttam a Katona József Színházban, és az annyira emlékezetes élmény volt, hogy nehezen tudtam elszakadni tőle. Nagyon szerettem a díszlet költőiségét, ami egy szűkülő, kanyarodó út volt, nem tudtuk, honnan jönnek és hová tartanak a szereplők. Számomra az életet szimbolizálta, ahogy elveszetten kóválygunk a társas magányban. És pazar volt a szereposztás is. Úgy érzem, nálunk is minden szerep méltó gazdájára talált.

Nálunk kicsit máshová kerültek a hangsúlyok, mintha jobban érezném, mikor ki a főszereplő. És a szöveg is máshol szűkül, vagy éppen bővül. Csak egy példa: Laurenz (Dévai Balázs) monológja például nálunk teljes egészében elhangzik, az előadás egyik fő üzenetévé vált, a Katonában ezt meghúzták.

Aki látta Sebestyén Aba nagy sikerű rendezését, a 10-et a Radnóti Színházban, biztosan talál párhuzamot a Részegekkel, de ez következik a darabok szerkezetéből is: mindkettő több egyenrangú szereplő életútját villantja fel, miközben ezek az életutak egy ponton vagy egy hosszabb életszakaszra kereszteződnek/találkoznak. És mindkettőben jelen van a reális sík mellett a metafizikai is.

Részegek / Szakács Hajnalka / Fotó: Sipos Zoltán

A téma és a szerkezet valóban hasonló, és az is közös pont, hogy kiemelt szerepet kap Cári Tibor zenéje. De nagyon más a mozgás és a térhasználat: költői üzenettel bír. A Részegekben például mi, színészek rakjuk össze a díszletet, mint egy nagy puzzle-t. Fontos, hogy az elején színészként jövünk be, megmutatjuk magunkat, és meghívjuk a nézőket a játékra. A kontaktuskeresés egyébként is az egyik központi gondolata az előadásnak: újabb és újabb kapcsolódásokat keresünk, jelen vagyunk egymás életében, közben meg mégsem vagyunk jelen.

Izgalmas a szöveg (Kozma András fordítása). Sok benne az ismétlés, amitől aztán meg tud emelődni, mint például az első felvonás végén, amikor már megszámlálhatatlanul sokszor halljuk ugyanazt a mondatot a bennünk rejtező isteni jelenlétről.

Egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ez a szöveg ennyit tud adni. Akik nem látták máshol színpadon, az elején kissé közhelyesnek, vagy egyenesen blöffnek hallották. És valóban, vékony a mezsgye a nagy, katartikus hatású felismerések és a közhelyek között. A színészeknek és valószínűleg a nézőnek is időt kell hagyni, hogy ezek a mondatok összeérjenek a konkrét tapasztalatokkal. Hogy ebben a bonyolult életben az alapigazságok hitelesen hangozzanak, ahhoz le kell egyszerűsödni.

Részegek / Pilnay Sára, Mikola Gergő, Figeczky Bence, Szakács Hajnalka, Tankó Erika, Bartos Ági, Bakonyi Csilla, Dévai Balázs, Kardos Róbert, Csabai Csongor, Márfi Márk / Fotó: Sipos Zoltán

A te karaktered, Magda Bűnbánó Magdolnát is felidézi, hiszen egy olyan menyasszonyt játszol, aki a legjobb barátnőjétől szerette el a férfit, akihez éppen feleségül megy.

Valószínűleg minden karakterhez találhatnánk egy bibliai történetet. Vannak köztük, akik bűnösök valamiben, megbánják és felszabadulást keresnek, és vannak, akik mások bűneit cipelik magukon. Magda valahol a kettő között van. Egyszerre áldozat és bűnös is. El kell viselnie a saját bűnét, és megbocsátani magának, de meg kell bocsátania a másik embernek is.

Mindkét felvonásban egy-egy nagyjeleneted van, az előadás többi részében énekelsz a kórusban, tologatod a díszlet-puzzle-t. Hogy tudod fenntartani közben a saját szerepedhez szükséges energiaszintet?

A próbafolyamat elején ez nehéz volt, de ahogy összeálltak a felvonások, azt vettem észre, hogy zsigerileg megmozgat, ami a színpadon történik, az összes félelmemet, fájdalmamat, kérdésemet megrezgeti. Felülök a hullámra, és mintha a saját életem zakatolna, ahogy rakódnak egymásra az előadás rétegei. Így aztán Magda sem tud kihűlni.

Részeget játszani vékony jég. Itt Györfi Csaba koreográfiája segít benneteket.

Részegek / Szakács Hajnalka, Dévai Balázs és Crespo Rodrigo / Fotó: Sipos Zoltán

Szerencsére jó fizikai állapotban van a társulat, és Csabával egy rugóra járt az agyunk. Aba megálmodott valamit, és Csaba volt a mankó, aki ezt mozgásra lefordította. Általában egy testrész vezeti az adott szereplő mozgását, nekem ez a fejem, az billent ki az egyensúlyi állapotomból. És nagy segítség a jelmezem is.

Egy nagyon szép fehér menyasszonyi ruha. Ha a (női) nézőket előadás után megkérdeznék, melyik jelmezre emlékeznek, biztosan mindenki a tiédet említené először.

Nagyon boldogok voltunk, amikor egy secondhand-boltban rátaláltunk. Alakítani sem kellett, illett rám, nem gyűrődik, alkalmas színpadi ruhának. Nem mellékes, hogy töredékébe került egy új menyasszonyi ruhának. És főleg: tükrözi a szerep kettősségét. A vállat és a hátat csupaszon hagyja, attól lefelé viszont visszafogott Benne van a csábító nő és Magda törékeny, tisztaságra törekvő, átverhető énje is. Ezzel a kettősséggel játszik a darab, és talán így viszonyulnak hozzá a nézők is. Elsőre lehet, hogy ellenszenvesnek találják, talán azt is gondolják, hogy megérdemli a sorsát, aztán reményeim szerint később már árnyaltabbá válik a kép.

Sűrű neked ez az évadkezdet, hiszen nemcsak a Részegekben játszol, már próbáljátok a harmadik bemutatót is.

A júniusi előbemutató után augusztus végétől játsszuk a Polgárkukkantót, ezzel párhuzamosan próbáltuk a Részegeket. Szoros menet volt, éppen hogy elkészültünk a bemutatóra, de csak most, a második előadás után éreztem úgy, hogy megtaláltuk a tempóját, és kiment belőlem az a bizonyos züfec.

A Te édes... olvasópróbáján Szakács Hajnalka, Urbán-Szabó Fanni és Figeczky Bence / Fotó: Sipos Zoltán

Most a Te édes, de jó vagy, légy más című előadást próbáljuk, színészkollégánk, Mikola Gergő rendezésében, aki maga is játszik benne. Női-férfi harcokról szól a kamaszkortól egészen az időskori szerelemig. Színészileg és zeneileg is nagy kihívás, mert folyamatos mozgásban vagyunk, egyik szerepből ugrunk a másikba. És életemben nem énekeltem ennyit, ráadásul ennyiféle stílusban és hangfekvésben az alttól a magas szopránig.

Az Illatszertárt, amelyben az egyik főszerepet, Balázs kisasszonyt játszottad, kritikusdíjra jelölték a legjobb szórakoztató előadás kategóriában. Még a díjkiosztó előtt beszélgetünk, így nem tudni, megkapta-e.

Ez igazi meglepetés volt. Nálunk viszonylag gyorsan lefutnak az előadások, jó érzés volt, hogy így utólag kaptuk rá ezt a visszajelzést. És nagyon drukkolok Danis Lídiának is, akit a legjobb női epizódszereplő kategóriában jelöltek a díjra.

Az interjút Turbuly Lilla készítette.