Beszélgetés Király Attilával

…a „Jöttök velem a vadászkiállításra!” mondatot például én improvizáltam, aztán benne maradt.

A Jógyerekek képeskönyve több szempontból is rendhagyó darab. Egy frankfurti elmeorvos, Dr. Heinrich Hoffman meséjéből született, amelyet a 19. század közepén írt a kisfiának. (Magyarul Kócos Peti címmel jelent meg.) A mesekönyvből aztán a Tiger Lillies zenéjével felnőtteknek szóló rémvarieté lett, amelyet eddig csak egyszer mutattak be Magyarországon, még 2009-ben az Örkény Színházban.

Most azonban megvolt az első vidéki bemutató is, amelyet a tatabányai színházban Szikszai Rémusz rendezett. Az Apusunkat játszó Király Attilával az előadás születéséről és fogadtatásáról, szerepformálásról beszélgettünk, de szóba kerültek más szerepei és a színház mellett filmes munkái is.  

Láttad annak idején az Örkény színházas, Ascher Tamás rendezte változatot?

Király Attila / Fotó: Prokl ViolettaIgen, és nagyon szerettem. Régen volt már, így az összbenyomás, a jó élmény maradt meg bennem, és az, hogy mennyire jó volt benne a dr. Robozt játszó Gálffi László. Arra már nem is emlékeztem, hogy zenés darab, és az is meglepett most, hogy mennyire társadalomkritikus. Persze, aki Szikszai Rémusz rendezéseit ismeri (és én már jó pár munkájában játszottam), az ne lepődjön meg ezen.

Lehet, hogy azért érzed így, mert a családról és a gyereknevelésről szóló társadalmi viták az örkényes bemutató óta erősödtek fel. Ahogy mondani szokták, a korszak, amelyben élünk, „aláment” a darabnak. És ezt az előadás több ponton jelzi is. Nem nehéz például némely karakterbe ismert közéleti szereplőket belelátni.      

Sok darabnál érezni ezt. A Caligula helytartója például, amelyet szintén Szikszai Rémusz rendezett, és a Szkénében hosszú évek óta játsszuk, már a bemutatásakor is aktuálisnak érződött, és ez az érzet évről évre erősödik. A Jógyerekek képeskönyvében valóban van néhány mai utalás, a „Jöttök velem a vadászkiállításra!” mondatot például én improvizáltam, aztán benne maradt. De, ahogy Rémusz mondta, az előadás vége felé már nem ez az aktualitás a lényeges, hanem az, hogy egy kortól és időtől független vádirattá válik a gyerekeket (akár a legjobb szándékkal is) tönkretevő szülők ellen. Nekem is ez vált a legfontosabb gondolattá, hiszen négy lányom van, és szülőként magam is napról napra tapasztalom, hogy a legnagyobb igyekezet és szeretet mellett is mennyit hibázunk. Ezen a ponton éreztem meg azt, hogy ehhez a szerephez magamból is tudok adni, hogy van értelme bemenni és játszani.

A Jógyerekek képeskönyve olvasópróbáján / Egri Márta, Bakonyi Csilla, Bartos Ági, Király Attila, Mihály Csaba, Tóth Bianka, Guelmino Sándor / Fotó: Sipos Zoltán

Ha jól értem, nem volt egyszerű eljutni eddig.

Bevallom, az olvasópróbán kicsit megijedtem, mert Apusunk ugyan „kilóra” egy nagy szerep, de mégis plakátízűnek, kétdimenziósnak éreztem a figuráját. Alapvetően szeretem azt a rajzfilmszínházat, vagy hívhatjuk operettszínháznak is, amit a darab megkíván, de azért voltak kétségeim, és nem csak nekem. Annyiban előnyben voltam a kollégákhoz képest, hogy már több próbafolyamatot végigcsináltam Szikszai Rémusszal, és volt már olyan (éppen a később nagyon sikeres előadássá vált I. Erzsébet esetében), hogy a főpróbahét előtt úgy éreztük, ebből nagy bukás lesz, legfeljebb az ment majd meg minket, hogy Nagypál Gábor annyira jó az egyik jelenetben. Aztán a főpróbahét közepére összerándult az egész, és akkor már tudtuk, hogy ez nagyon jó lesz, és szeretni fogják. Itt is ez történt. Sokára „pattantak össze” az addig széttartó szálak, de egyszer csak összepattantak, és Rémusz sajátos, a román és a magyar színház elemeinek elegyítésével dolgozó munkamódszere most is bevált.

Jógyerekek képeskönyve / Danis Lídia, Király Attila és Crespo Rodrigo / Fotó: Sipos Zoltán

Volt-e valami különleges nehézséged a korábbi szerepeidhez képest Apusunk életre keltése során?

Kicsit messzebbről kell kezdenem. Tizennyolc éves koromban, szegedi stúdiósként, a Ruszt-érában Barta Mária volt a tanárnőm. Egy jól sikerült versmondásom után azt mondta nekem, hogy nagyon jó, de a kötéltáncos akkor érdekes, ha néha azt hisszük, hogy le fog esni. Velem meg éppen az a probléma, hogy tudni lehet, hogy nem esek le. És én tényleg nagyon sokáig ilyen voltam: mindent a legapróbb részletekig megmunkáltam, mindent a lehető legpontosabban akartam megoldani. Talán azért is, mert ott volt előttem édesapám példája. Ettől aztán mindig ugyanolyan volt, amit játszottam. Majd a szegedi és a vígszínházas évek után elérkeztem Tatabányára, és az utamon egy másik pontra. Most is tudom, hogy mit kell játszanom, igyekszem jó partner lenni, de most már a lehetséges keretek között hagyok magamnak mozgásteret. Próbálom beletenni a szerepbe az ember, a színész bizonytalanságát is. Csak egy példa: A kutya különös esete az éjszakában című előadásban volt egy hosszú monológom, és kétszer nem mondtam el ugyanúgy. Most azonban, az Apusunknál nagyon pontosnak kell lenni. Valahogy úgy, ahogy édesapám operettet játszott, aminek kemény szabályai vannak, és azt be kell tartani.

Nagy segítségem az Anyusunkat alakító Danis Lídia, akivel először játszunk együtt így, főszereplő párost. Remek partner, akivel a próbafolyamat során és az előadásokon is jól érzem magam.

Jógyerekek képeskönyve / Bakonyi Csilla, Maróti Attila, Pilnay Sára, Kardos Róbert, Dévai Balázs, Egri Márta, Csabai Csongor, Mikola Gergő / Fotó: Sipos Zoltán

A cirkusz mint az előadás kerete Kardos Róbert (Dr. Roboz) és Crespo Rodrigo (Dr. Chor) játékmesterségével és a cirkusz világát idéző látványvilággal (Ondraschek Péter díszlete és Michac Gábor jelmezei) remekül működik.

Szeretek kiülni a nézőtérre, és onnan megnézni a színpadot, és amikor először láttam, hogy is fest mindez a másik oldalról, nekem is nagyon tetszett. Nem sok és nem kevés ez a látványvilág. Azonnal megfogja a nézőt, el lehet nézegetni, de nem ül rá az előadásra.

Milyen volt megtanulni Parti Nagy Lajos szövegét? Nekem benne maradt a fülemben egy sokszor ismétlődő mondat: „Nincs a Home-nál sweetebb Home”…

Az ő szövegeivel dolgozni mindig felüdülés. Emlékszem, először még főiskolás koromban játszottam az Ibusárban, akkor csodálkoztam rá a hungarizmusaira. A különleges szórendet nem könnyű megjegyezni, a szöveg sodrása és humora viszont segít a tanulásban.

Bevallom, tőlem elég távol áll a darab világa, fekete humora, de a kezdeti idegenkedés után egyszer csak vitt magával, és már nagyon élveztem. A főpróbát láttam, főleg szakmabeliekkel. Hogy reagált rá a premierközönség?  

Nagyon jól, nagy siker volt. Hallottam másoktól is a tiédhez hasonló reakciót, hogy a kezdeti eltartás ettől az ijesztő világtól egyszer csak átfordult, és az előadás behúzta a nézőt.  

Jógyerekek képeskönyve / Danis Lídia, Bakonyi Csilla és Király Attila / Fotó: Sipos Zoltán

Ebben az évadban ez már a második fontos szereped. Játszottál a Részegekben is. Ott a karaktered, Mark „mennybe menetelével” fejeződik be az előadás: egy nagyon hatásos jelenettel, amelyben a nézőtéren át, a nézők segítségével mész ki. Milyen élmény volt ez neked?

Ezt a kimenetelt én javasoltam a rendezőnek, Sebestyén Abának. A többiek nem nagyon hittek benne, hogy meg lehet csinálni, hogy a nézők segíteni fognak, de így történt. Minden előadáson megfogták a kezemet. Olyan fényes szempárokat láttam közben, amelyek még a színházban sem megszokottak. Lement a sorozat, valószínűleg nem játsszuk többet, nekem meg vérzik a szívem azért az előadásért, mert olyan módon mozgatott meg színészileg, ahogy már szerep régen. De ezt érzem a Jógyerekek képeskönyvénél is. Harmincévesen azt hittem, színészként készen vagyok, most, ötvenkét évesen már mosolygok az akkori önmagamon. Ezek az előadások új állomások az utamon.

Milyen szerepek várnak még rád ebben az évadban?

Az Amadeusban Mozart édesapját játszom majd. Ezt az előadást Guelmino Sándor rendezi. És lesz egy kisebb szerepem a Kasimir és Karoline-ben is. Várom az újbóli találkozást Fehér Balázs Benővel, akivel a Revizorban már dolgoztunk együtt, és az nagyon jó munka volt.

Hány éve vagy már Tatabányán?

A hatodik évemet töltöm itt. Erre csak akkor döbbentem rá, amikor szóltak az irodából, hogy most már határozatlan idejű szerződést kötnek velem, nem kell évente hosszabbítgatni.

Részegek / Bartos Ági és Király Attila / Fotó: Sipos Zoltán

Ha csak az eddig szóba került két előadást nézzük, mindkettő bátor választás, amilyenektől a vidéki színházak sokszor ódzkodnak, mondván, a nézők nem ezt várják.

Azért is szeretek itt lenni, mert Crespo Rodrigo elkötelezte magát a mellett, hogy jó értelemben vett népnevelő színházat, de mondhatjuk úgy is, hogy egyszerűen csak jó színházat akar csinálni, és hát mi, színészek is pontosan erre vágyunk.

A színházi munkáid mellett rendszeresen filmezel is.    

Két sorozatot is forgatok jelenleg, az egyik a Drága örökösök, a másik pedig egy Hunyadiról szóló történelmi sorozat. Több rövidfilmben is játszom, az egyikkel, a Café Marylinnel (amit Reszeli-Soós András rendezett Farkas Attila András forgatókönyvéből) a közelmúltban három díjat is nyertem külföldi filmfesztiválokon, a legutóbbit éppen most karácsonykor, Torontóban. Örülök a sok munkának, csak azt sajnálom, hogy így jóval kevesebbet lehetek a családommal, mint szeretném.

2022. december 29.

 

Az interjút Turbuly Lilla készítette.