Beszélgetés Dunai Júliával /

„A gyerekek azonnal jelzik azt is, ha leül az előadás.”

Dunai Júlia 2017-ben végzett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. 2021-ig a szombathelyi Weöres Sándor Színházban dolgozott, 2022-ben pedig a Vaskakas Bábszínházhoz szerződött. A frissen bemutatott Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi kapcsán az előadás mellett eddigi pályájáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy mekkora váltást jelent a felnőtt színház után a gyerekszínházi létezés.

Először a saját életetekből építkező Kiadjamagát című egyetemi vizsgaelőadásotokon láttalak színpadon. Te mondtad a záró monológot, egy szenvedélyes vallomást arról, mi mindent szeretnél megélni az életedben. Azóta hat év telt el. Egy teljes élethez képest nem sok, egy pályakezdő színésznő életében azonban nagyon fontos időszak. Melyek azok a szerepek, szakmai találkozások, amelyek a legfontosabbak voltak neked ebben a hat évben?

Dunai Júlia / A fotó forrása a vaskakas.huA kezdés szinte álomszerű volt: Mohácsi János látott a Mikvében, és ennek alapján hívott Szombathelyre, a Vőlegényben Sári szerepére. Nem főszerep, de nekem nagyon kedves volt, ráadásul Jordán Tamás színházában egy Mohácsi-rendezésben kezdeni – nem is kívánhattam volna jobb indulást. Később szintén az ő rendezésében eljátszhattam a Liliomfiban Mariskát, ez volt az első nagyobb szerepem. Szívesen dolgoztam Czukor Balázzsal a Home Bankben és az Ádám almáiban. Utóbbinak az volt a különlegessége, hogy a COVID miatt zoomon próbáltuk. Szürreális élmény volt, mégis jó emlékem. Mert ebből a hat évből azért másfelet részben elvitt a járvány, és azért nem teljesen, mert igyekeztünk akkor is dolgozni, nem pedig tétlenül és kilátástalanul otthon ülni. Nagy falat és mérföldkő volt még az 5 fiú, amelyben Jaša Koceli szlovén rendezővel dolgoztunk. Itt már a szereposztás is rendhagyó módon alakult: egyhetes tréningen ismerkedett velünk, és csak az után döntötte el, hogy ki melyik szerepet kapja. Nagy kihívás volt Tajda Podobnik koreográfussal dolgozni: szinte cirkuszi képzést kaptunk, szaltóztunk trambulinról, kötelet másztunk. Egy kisfiút játszottam az előadásban, ez is izgalmas volt. Akkor jöttem rá, hogy lenne kedvem az ifjúsági színjátszáshoz.

Aztán lezárult egy korszak, a Weöres Sándor Színház után jött egy év a szombathelyi tévénél, de ezalatt sem szakadtam el teljesen a színháztól. A celldömölki Soltis Lajos Színházzal próbáltuk a Májust, Tárnoki Márk rendezésében. Sok ilyen demokratikus rendező kellene, amilyen ő. És jó volt megtapasztalni, hogy erre az előadásra csupa olyan ember gyűlt össze, akiknek tényleg szívügyük a színház.

Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi / Dunai Júlia és Vitányi-Juhász István / Fotó: Csapó Balázs, kisalfold.hu

Tavaly újra együtt dolgozhattam a Kiadjamagát két alkotójával, Forgács Péterrel és Faragó Zsuzsával, ezúttal a Mivanveletek? című performanszon. Ez is saját történetekre épül, tulajdonképpen egy emberkiállítás, ahol a nézők egy lakásban sétálgatva döntik el, hogy melyik színészt hallgatják, és meddig.

Hogy kerültél végül a Vaskakas Bábszínházba?

Lélekben szabadúszónak tartom magam, de szeretnék egy társulathoz is tartozni, ezért jelentkeztem az álláshirdetésükre. És már a Kocsis Rozival való első beszélgetés után úgy éreztem, ez egy jó találkozás volt, itt a helyem.

Egy bábszínházban gyerekeknek játszani új helyzet a felnőttszínházhoz képest.

Így van. Még az egyetem előtt jártam a KIMI-be (Keleti István Művészeti Iskola – a szerk.), és ott volt báb a kezemben, de ez a tudás, ha nem használja az ember, megkopik. Volt némi csecsemőszínházi tapasztalatom is, annak idején Honti Györggyel csináltunk egy ilyen előadást, ezt a fonalat is újra fel kellett vennem. Az a szeretetcunami azonban, amit például a Tündérszép Ilona tapsrendjénél kapunk, egészen új élmény. A gyerekek azonnal jelzik azt is, ha leül az előadás. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy itt nincs kamu, az igazat kell játszani. Ott van például a Tesók című előadás, amelybe úgy ugrottam be Rab Viki mellé, én vagyok benne a kisebb testvér. Meg kell élni és végig kell vinni olyan, kívülről aprónak látszó történéseket, mint az, hogy lerombolom a másik várát, mert nagyobb, mint az enyém. Szeretem a másik átvett szerepemet is, az infantilis kislányt a Pom Pom meséiben. Ebben az a különleges, hogy minden kollégám ott van körülöttem, de én élő szereplőként végig bábokkal beszélgetek. A Gyigyimókában újra kipróbálhattam a bábozást is, és várom, hogy e téren tovább tanulhassak, fejlődhessek.

Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi / Rab Viki, Vitányi-Juhász István, Dunai Júlia és Bánky Sára / Fotó: Csapó Balázs, kisalfold.hul

A szerepátvételek és a Gyigyimóka egyik szerepe után most Vitányi-Juhász István mellett főszerepet játszol a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfiban.

Markó Róbert rendezői koncepciója az volt, hogy ne pátoszos hősökről, hanem két furcsa kamasz szerelméről beszéljünk. A koreográfus Ladányi Andrea volt, és ők ketten nagyon jó párost alkottak.

Ez a darab és az előadás is legalább annyira szól a felnőtteknek, mint a gyerekeknek. Fontos vonulata például a női áldozatvállalás. Mit adok fel saját magamból egy kapcsolatért?

Beszélgettünk erről is, hogy ez a vonal mennyire legyen hangsúlyos. Vagy például a szülő – gyermek kapcsolat, az elengedés, hogy mennyit árulok el a gyerekemnek a saját traumámból, és milyen tanácsot adok neki. Az elején tartottam tőle, hogy vajon lesz-e a gyerekeknek türelmük a csöndekhez, letett mondatokhoz, de érezhető, hogy szeretnének és tudnak is jönni velünk. Délelőtt ovisoknak, délután iskolásoknak játsszuk. Az ovisok persze hamarabb elfáradnak, többet kérdezgetnek.

Milyennek látod a karakteredet a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfiban?

Ilona egy klasszikus hősnő, ráadásul a számomra nagyon szimpatikus életkorból, a kamaszkorból. Dacos, mégis törékeny, melegszívű és határozott, és mint minden szerelmes, vak, fafejű is. Tele van vággyal és hittel, hiszen a szerelme kedvéért feláldozza tündérmivoltát. Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha cselekedni kell, és mégis légies és tünékeny csoda, hiszen amikor Árgyélus nem ismeri fel, ő azonnal elbújik zavarában. Ugyanakkor nagyon emberi is, minden hullámzó érzelmével és szerelmes dacosságával együtt. Öröm játszani egy ilyen kecses és tüzes lényt.

Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi / Urszinyi Ádám, Vitányi-Juhász István, Bánky Sára, Szukenyik Tamás / Fotó: Csapó Balázs, kisalfold.hu

Egészen különleges az előadás látványvilága, csodásak a jelmezek, az aranyalmafa, az égi és a földi szféra megjelenítése.

Mindez Svila Velichkova bolgár tervező munkája, aki már korábban is dolgozott a Vaskakasban, ő tervezte A dzsungel könyve látványvilágát is. Megtiszteltetés létezni ebben a közegben. De ugyanezt elmondhatom Rab Viki zenéjére is, aki a legkülönbözőbb stílusokat is eltalálja, és nem aláfest, hanem viszi a történetet a dallamaival – miközben az édesanyámat játssza az előadásban.

És a fenséges tündérkirálynői ruhájában szinte siklik a színpadon. Azon gondolkodtam, hogy ezt a saját mozgásával képes elérni, vagy használ valami guruló segédeszközt hozzá?

Speciális lépésekkel éri el ezt a hatást. Ladányi Andrea pontosan látta, hogy mire vagyunk képesek, és a munka vele valamennyiünk mozgását fejlesztette.

A zenével hogy állsz? A Gyigyimókában ukulelén játszol, itt énekelsz.

Nagyon fontos nekem. Játszom néhány hangszeren, de mindegyiken csak egy kicsit. Mindig szerettem énekelni, annak idején kórusba járó kislány voltam. Itt a daloknál arra kellett figyelnem, hogy valahol a prózai szövegmondás és az ének közötti lebegésben maradjak, nem elsősorban technikailag, hanem lélektanilag, igazodva ahhoz a regiszterhez, amelyben az előadás mozog. A prózai részeknél sem volt könnyű megoldani, hogy a verses formát élőbeszéddé tegyem, és közben figyeljek a szituációra, az énekre, a táncra.

Rajtad és az Árgyélust játszó Vitányi-Juhász Istvánon kívül a többiek (Szukenyik Tamás, Rab Viki, Bánky Sára, Urszinyi Ádám) több szerepben is feltűnnek. Például a remek ördögfiókás jelenetben.

Kevesen játsszuk, és annyi minden mozdul meg közben. Jófajta, közös gyúrás volt ez a próbafolyamat, azt hiszem, mindenkinek.

Az évadnak lassan vége, de vár rátok egy nagy kihívás, a Győrkőc Fesztivál.  

Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi / Rab Viki / Fotó: Csapó Balázs, kisalfold.hu

Mivel ez lesz az első fesztiválom, idén én még csak kisinaskodom Újvári Janka mellett a Meseszigeten.  

Beleszoktál a bábszínházak felnőtt színházaktól eltérő életritmusába?

Délutáni előadások Szombathelyen is voltak, de kétség kívül egy színésznek általában más az energiaszintje délelőtt tízkor. Meg kell tanulni úgy beosztani a napot, hogy a délelőtti előadásra ez a megfelelő magasságban legyen.

Mit gondolsz, újabb hat év elteltével is gyerekszínháznál leszel, vagy visszatérsz a felnőttekhez?

Hogyha hat év múlva megkérdezed, jó lenne, ha is-is lenne a válasz. Mindkét téren el tudom képzelni magam. Ilyen színvonalon gyerekszínházat játszani jó dolog, és ha lehetőségem lesz rá, szívesen lépnék az ifjúsági színház felé is.

2023. május 16.

Az inerjút Turbuly Lilla készítette.