Turbuly Lilla: Klasszikusok pop/rock ritmusban

MAFESZT 2025 / Nagyvárad

Ezek az alkalmak igen jók arra, hogy tájékozódjunk a részt vevő színházak friss előadásairól és jelenlegi helyzetéről, hiszen általában nem is csak egy, hanem két-három előadással vannak jelen…

A Magyar Színházi Szövetség öt romániai magyar színház közössége. Tagjai (Csíkszeredából, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Székelyudvarhelyről és Temesvárról) évente összegyűlnek, hogy bemutassák egymásnak és a helyi közönségnek legújabb előadásaikat. Az immár hatodik vándorfesztivált idén Nagyváradon tartották. Ez a közel egy hét alkalmat ad arra, hogy a földrajzilag egymástól távol eső társulatok is találkozhassanak, egy-egy workshop keretében együtt dolgozhassanak. (Idén ezt Urbán András vezetésével a színészek tehették meg, de a korábbi években szerveztek szemináriumot a kisegítő szakmáknak is.)

A romániai magyar színjátszás iránt érdeklődőben felmerülhet, hogy éppen a zászlóshajónak tartott nagyszínházak, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, valamint a sepsiszentgyörgyi nincsenek jelen, ők ugyanis nem tagjai a szövetségnek, ahogy a legkisebb erdélyi magyar színház, a gyergyószentmiklósi sem. Utóbbinak a lehetőségei (ideiglenes játszóhelyükön egyetlen kamaratermük van) sem nagyon teszik lehetővé egy ilyen volumenű fesztivál megrendezését, a „nagyok” esetében az okokról kívülállóként csak találgatni lehetne. Új fejlemény, hogy éppen a fesztivál idején csatlakozott hatodik tagnak a kézdivásárhelyi Udvartér Színház. A szakmai beszélgetéseken felvetődött az a kérdés is, hogy – meghívásuk ellenére – vajon ez a fesztivál mennyire észrevehető a román színházi és kritikai közvélemény számára, egyetlen, félidőben megjelenő román kritikus kivételével ugyanis csak magyarországi illetve romániai magyar kritikusok voltak jelen.

474205795 929042142753091 8091063464924576961 nSzigligeti Színház, Nagyvárad / Fotók: Vigh László Miklós

Magyarországi kritikusként azonban ezek az alkalmak igen jók arra, hogy tájékozódjunk a részt vevő színházak friss előadásairól és jelenlegi helyzetéről, hiszen általában nem is csak egy, hanem két-három előadással vannak jelen, ahol több tagozat van, onnan báb- vagy éppen táncelőadást is hoznak. Minden színház maga dönti el, hogy milyen előadásokkal érkezik, a fesztivál szemle jellegű, nincs zsűri és díjazás, a szakmai beszélgetések, amelyeket idén Karsai György vezetett, azonban lehetőséget adnak a visszajelzésre, és ezek most egy kivétellel jó hangulatban, a vitákat sem nélkülözve, de empatikus légkörben zajlottak. Persze, jó előadásokkal ez könnyebben megvalósítható, és idén többségükben ilyen, ha nem is hibátlan, de értékes, gondolatébresztő, párbeszédre inspiráló előadásokat láthattunk. Az udvarhelyiek Timonja esetében merült fel az örök probléma: hogy lehet úgy megfogalmaznia kritikát, hogy az ne keltsen rossz érzéseket az érintettben, és hogy lehet jól fogadni, feldolgozni azt.

A hatnapos fesztiválból négyen tudtam ott lenni, így összesen hét előadást láttam. A hazaiak Revizorja Kovács D. Dániel rendezésében erős, formátumos előadás. A fiatal rendező nem először találkozott a társulattal, A Schroffenstein család egy filmes eszközöket felvonultató, ironikus kavalkádként élhet az emlékezetünkben. A Revizor ehhez képest szinte klasszikus rendezésnek mondható, amely anélkül mutat be egy korrupcióval átszőtt, fojtogató kisvárosi mikrovilágot, hogy nagyon kitetten hivatkozna akár a hazai, akár a romániai politikai viszonyokra. (Igaz, amikor láttam, a Hlesztakov kabátja alá besöpört pénzhalmok még nem idézhették fel Majka legújabb klipjét.) Az előadás meglepetése, hogy a végén egy revizornő érkezik, ami annak fényében különösen izgalmas, hogy egy hangsúlyozottan macsó, a nőket semmibe vevő, verbálisan és tettleg is abuzáló közeget láttunk.

473369721 928268809497091 6274799777221004998 nRevizor

A Suttogások és sikolyokat Györfi Csaba koreografálta, aki már többször dolgozott együtt a Nagyvárad Táncegyüttessel. A színlap fizikai színházként jelöli az előadást, amely a filmet nem ismerő nézőnek is könnyen követhető dramaturgiával dolgozik (dramaturg: Czvikker Katalin). Valóban, a színház legalább olyan fontos része az előadásnak, mint a tánc. Györfi Csaba a szakmai beszélgetésen elmondta, hogy távol áll tőle az alapművet csak ugródeszkának tekintő, attól messze elrugaszkodó koreográfusi irányzat, szeretne elmondani egy történetet. Az előadás ennek a törekvésnek messzemenően megfelel. A táncosok a mozgás mellett színészi eszköztárukat is használják, a jellemek kibomlanak. A játék szöveges megerősítése nem lenne feltétlenül szükséges, de Ágnes naplójából elhangzik néhány részlet. A színpadkép erősen hajaz az Örkény Színházban látható előadásére, összességében azonban ez a változat jóval kíméletesebb a nézőkhöz, mint Kiss-Végh Emőke naturalista szenvedésábrázolása.

A programban két Shakespeare-adaptáció is szerepelt. Az udvarhelyiek Timonjában (r.: Zakariás Zalán) és a szatmáriak III. Richárdjában közös pont, hogy szakítanak a klasszikus színpadra állítással, helyette zenével megerősített mai olvasatot kívánnak nyújtani. A Timon esetében a trendi külsőségek (bulihangulat a nézőtéren, csillogó-villogó jelmezek, vagyonát delíriumos nemtörődömséggel herdáló Timon) között a néző nem kap kapaszkodót ahhoz, hogy megértse, valójában mi mozgatja a főhőst. Egy lehetséges olvasat, hogy a magány elől menekül a körülötte forgók megvásárlásába, és a csalódásokon keresztül innen jut el a magány óhajtásáig és a remetelétig. Barabás Árpád mindent megtesz, hogy erős kontúrokat adjon Timonnak, a rendezői koncepció azonban mérsékelt mozgásteret enged neki.

473979329 929041072753198 149503555425010197 nSuttogások és sikolyok

Albu István trilógiává nőtt kísérlete a klasszikus művek kortárs, illetve közelmúltbeli zenék összeházasítására szép sikereket ért el, a Szatmárban rendezett Woyzeck (itt a Rammstein zenéje volt a dráma társa) és a gyergyói, Tankcsapda-dalokkal házasított Liliom is a koncepció életképességét és Albu István rendezői erényeit bizonyította. Most a Doors és Jim Morrison lettek III. Richárd társai. Az előadás impozáns látványvilága, a hatalmas állványzaton, egy WC-trón körül mozgó színészek és a társulat kiváló hangszeres és énekes tudása, valamint Nagy Csongor Zsolt színészi és énekesi teljesítménye most is meggyőző. Ebben az esetben azonban a koncertrészletek nem szervesülnek úgy az előadásba, mint az előző két esetben, és annak a nézőnek, aki a drámát a maga komplexitásában szeretné viszontlátni a színpadon, támadhat hiányérzete. Miközben jó ötletek sokasága nyújt élményt, nagyon jól sikerült például a nézőtér bevonásával megrendezett, III. Richárdnak kampányoló jelenet. (A „lekenyerezett” nézők ez esetben nem krumplival, hanem egy-egy szelet nyers karajjal mehetnek haza, melyeket Richárd saját kezűleg hasított le egy nagyobb húsdarabból).

474141956 929043509419621 1408412804098299072 nTimon

Szintén Szatmárról érkezett A kripli Bélai Marcel rendezésében. Az előző bekezdések után talán nem meglepő, hogy a zene ebben is fontos szerepet játszik, mégpedig a filmforgatásra, Billy amerikai útjára és Helen Hollywoodba vágyakozására utaló jelenetekben. A Billyt játszó Szabó János Szilárd kiválóan eltalálja a karaktert. A testi hátrányokra nem játszik rá, Billy belső világát pedig olyan tisztán, sallangtalanul mutatja meg, hogy az embernek az a határozott gyanúja támad, erről a szerepről most már mindig eszébe fog jutni Szabó János Szilárd Billyje. Az előadást záró kettősük Budizsa Evelynnel pedig maga a halál árnyékában felfénylő szerelem, erős eszközökkel, sok vérrel és minden érzelmesség nélkül. Ehhez a katartikus véghez egy nagyon karakteres, de kitettségében, elrajzoltságában legalábbis kétesélyes kezdet után jutunk el. A pályakezdő rendező nevét pedig mindenképpen megjegyezzük.

474095869 929712522686053 1216693134597889165 nA kripli

A gyerekelőadások közül kettőt sikerült megnéznem. A szatmári Harag György Társulat Brighella Bábtagozata A hazudós egeret hozta el Szabó Attila rendezésében. A Lázár Ervin művéből készült mesejáték hőse egy Háry Jánosba oltott lélekbúvár, aki erdei társaiba kisebb-nagyobb lódításokkal önt önbizalmat. Így, miközben önmagát szórakoztatja, velük is jót tesz. Igényes színpadkép és bábok (Bartal Kiss Rita munkái), ötletes térrendezés, figyelmes, a nézőtérre is figyelő színészi játék nyújtott élményt a gyerekközönségnek. Szintén Bartal Kiss Rita rendezte a váradi Lilliput Társulat Lenka és Palkó című előadását, amely Szegedi Katalin meséiből és illusztrációi alapján készült. Mibe kapaszkodhat egy gyerek, ha valamiért kilóg a többiek közül? Az előadás nemcsak a kitaszítottaknak, de a kitaszítóknak is tükröt kínál. Gazdag képi világgal, többféle bábbal, tárgyanimációval téve vonzóvá az egyik vagy másik oldalról szinte minden gyereket érintő történetet.

474086194 929712532686052 5961918174427299523 nA hazudós egér

A január közepi ködös, szomorú időben Várad még a karácsonyi díszkivilágítással várta a fesztiválra érkezőket, akik az előadások és a szakmai beszélgetések mellett könyvbemutatókon is találkozhattak. Boros Kinga Javítgatott kiadás című tanulmánygyűjteménye, a Játéktér folyóirat újabb lapszámai és a jelentős romániai magyar előadásokról román nyelven megjelent filterkötet bemutatói alkalmat adtak arra is, hogy a kritikusok az előadások mellett szűkebb szakmájukról is beszélgethessenek. Rosszkedvünk telét bizony meg tudja édesíteni egy ilyen fesztivál.

MAFESZT, Szigligeti Színház, Nagyvárad, 2025. január 16-21.    

 

 

© 2016 KútszéliStílus.hu