Kutszegi Csaba: Húsz év múlva (Béla emlékkönyvébe)

Pintér Béla és Társulata: Jubileumi beszélgetések -

…túlvilági látószögből mindent tudva közlik: „ezt elbasztátok”.

Kreatívan és tehetségesen ünnepli a Pintér Béla és Társulata a 20. születésnapját. A Jubileumi beszélgetések című színházi happening bemutatója után mégis több az emberben a keserűség és a düh. Erről nem Pintérék tehetnek.

pintér1Friedenthal Zoltán, Bencze Sándor “Qpa”, Stefanovics Angéla, Thuróczy Szabolcs, Enyedi Éva, Pintér Béla és Szabó Zoltán / Fotók: Mészáros Csaba

Hanem a közállapotaink. Például a kulturkampf, ami állítólag nincs is. Szerintem sincs, hanem egyszerűen zord és kíméletlen testvérharc zajlik a színházi életben, amely még a bibliai Káin–Ábel-történetnél is rosszabb, mert abban legalább az egyik fél ártatlan volt. Ennél jobban nem erőltetem az ótestamentumi párhuzamot, nincs is szándékomban kiosztani a szerepeket a szcéna vezetőire, már azért sem, mert hogy az istennek melyik áldozat miért kedvesebb a másiknál, az bonyolult kérdés, ezzel szemben napjaink kulturális öldöklésének motivációi igencsak egyszerűen átlátható folyamatok: mindenkinek pénz kell(ene) és hatalom. A Jubileumi beszélgetéseken erre egy erősebb kutyáról szóló idézet utal.

pintér2Stefanovics Angéla és Thuróczy Szabolcs

A pénzért és hatalomért folytatott harc szükséges eszközeiről, módozatairól és elsősorban a közösség számára hasznos jó szándékúságáról könyvtárnyi szép, nemes és erkölcsös gondolatot lehet akár naponta is innen-onnan hallani, de az mind csak duma. Ezt tudják a harcoló testvérek is, ennek ellenére szórják a szöveget rendületlenül, talán azt gondolják, hogy akadnak még (pl. fiatalok), akik beszopják, vagy csak egyszerűen létszükségletté (és kötelezővé) vált a duma mindennapi kinyomása, mint a székletürítés. A Jubileumi beszélgetéseken a társulatvezető – artisztikusan felfokozott színházi pillanatban, rímes rigmusba szedve, konkrét nevekkel – egyértelműen kinyilvánítja azon véleményét, hogy mindkét oldal vezetőegyéniségei egyaránt sokat ártottak-ártanak a közösségnek és a közönségnek. Ezzel magam is egyetértek, de hozzáteszem: a másik megölésére alkalmas pozícióban most az egyik oldal van csak, ám ez könnyen megfordulhat. Mert azok a sok-sok különféle népek, akik szintén rossz testvérek, és nagyon nem szeretik egymást, de most közösen féltik az életüket, előbb-utóbb (vagy már most is) tesznek a szép gondolatokra, és – pénzért és hatalomért – készek lesznek összefogni. Megegyeznek, hogy majd egy ideig ők mondhassák meg, például hogy legyen-e, és ki kapjon színházi TAO-t.

pintér3Friedenthal Zoltán, Pintér Béla, Thuróczy Szabolcs és Enyedi Éva

A születésnap legszebb és minden szempontból leginkább hátborzongató pillanata az, amikor két volt pályatárs, Szemerédy Virág és Szűcs Elemér szelleme megjelenik az 1999-es Kórház-Bakonyból (Roszik Hella és Terhes Sándor játssza őket), és túlvilági látószögből mindent tudva közlik: „ezt elbasztátok”. Előtte már Pintér Béla – kacagtató jelenetekben – játékos öniróniával társulatvezető diktátorrá változott, aki lefejezte, feldarabolta és ünnepi asztalon feltálaltatta a neki nem tetsző tagokat, valamint sorra megerőszakolta a behódolt alattvalóit. Vajon ki mindenkire és mi mindenre gondolt Virág és Elemér? Kik baszták el? Erre – azt tapasztalom – mindenki kapásból kész a válasszal: nem mi, hanem ők. Szerintem meg mindannyian, közösen. Ráadásul azt is unalmasan, furtonfurt csupán két pozitúrát váltogatva tettük: mindig csak az volt az érdekes, hogy ki van fölül, és ki kerül alulra.

pintér4Enyedi Éva, Szabó Zoltán, Pintér Béla, Friedenthal Zoltán és Thuróczy Szabolcs

Az a két évtized, amelyben a Pintér Béla és Társulata húszévesre cseperedett, úgy fog bevonulni a magyar színháztörténetbe, hogy ekkor mélyült el igazán a magyar színház politikai megosztottsága. Mert ugyan mindkét oldalon szívesen harsogják, hogy nincs olyan, hogy jobb- vagy baloldali színház, ennek ellenére – alig néhány kivétellel – mindenki azon igyekszik, hogy a saját táborának megfeleljen. Az előadásokra, alakításokra, társulatokra mostantól számított húsz év múlva már senki nem fog emlékezni, a korszak címkéi az öldöklés és az állandó csetepaté lesznek, ezen nem segíthet a digitális mozgóképrögzítés és az írott kritika sem (mert az utóbbi jelen állás szerint húsz év múlva már nem is lesz).

pintér5Roszik Hella

Pintér Béla és Társulata születésnapjára azt kívánom (mindenkinek), hogy éljünk még meg olyan évtizedeket is, amikor a színházcsinálók (és tartozékaik) belátják, hogy nem egymás között kell magas, függőleges falakat emelniük, hanem a fent és a lent között kell a vízszintes vonalat meghúzni. Normális esetben a fent levők sem ellenségek, de velük szemben a lent levőknek vannak egymással közös dolgaik. Aki erre azt mondja, hogy hülyeség vagy naivitás, minden bizonnyal a megosztottságban érdekelt.

Jubileumi beszélgetések (Pintér Béla és Társulata)

Dramaturg: Enyedi Éva. Zene: Kéménczy Antal. Díszlet: Tamás Gábor. Jelmez: Benedek Mari, Pattantyus Dóra. Hang: Belényesi Zoltán. Fény: Varga László. A rendező munkatársa: Hajdú Rozi. Asszisztens: Hornyák Dóra. Produkciós munkatárs: Jékely Anna. Gazdasági munkatárs: Inhaizer Gyula. Írta és rendezte: Pintér Béla.

Szereplők: Bencze Sándor “Qpa”, Enyedi Éva, Friedenthal Zoltán, Kéménczy Antal, Pintér Béla, Roszik Hella, Stefanovics Angéla, Szabó Zoltán, Terhes Sándor, Thuróczy Szabolcs.

Fészek Művészklub, 2019. január 13.

 

© 2016 KútszéliStílus.hu