Vendégváró Fesztivál 2020 –

A Zentai Magyar Kamaraszínház három előadással vendégszerepelt a Bethlen Téri Színházban.

A Bethlen téren most már nyolcadik éve minden januárban vendégül látnak egy határon túli színházi vagy táncos műhelyt, lehetőséget adva arra, hogy a repertoárjukból három előadást is megmutassanak a budapesti közönségnek. Az előadásokat közönségtalálkozók és kiállítás egészíti ki (ez utóbbi idén a zentai előadások plakátjaiból készült), így aki mind a három estét a fesztiválon tölti, a futó benyomásnál jóval átfogóbb képet nyerhet a vendégtársulatról.

estiK / Fotó: Herédi Krisztián

Zenta húszezres lélekszámából tizenötezer a magyar, a színház azonban nemcsak a városban, hanem a Vajdaság más településein is játszik. A magyarországi néző legbiztosabban Sopronban láthatja őket,ugyanis a Soproni Petőfi Színházzal kötött együttműködésüknek köszönhetően több koprodukciójukat is bérletes rendszerben játsszák a nyugat-magyarországi városban. Jelenleg ilyen a Zenta, 1697 című rockopera és a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című gyerekelőadás. De már az is tudható, hogy a fesztiválon játszott A fogadósnőt a következő évadban Sopronban a középiskolás bérletben láthatják majd a nézők.

A 2008-ban alakult színház 2013 óta működik állandó társulattal, jelenleg hét színésszel.Valamennyien fiatalok, az Újvidéki Művészeti Akadémiáról kerültek a színházba. A korösszetételből adódik, hogy az idősebb szerepekre vagy vendéget kell hívni, vagy a fiatal színészeknek kell áthidalni a szerep szerinti generációs különbséget. Mindkét megoldásra láttunk példát a fesztiválon. Mivel főállású rendezőjük nincs, (általában visszatérő) vendégrendezőkkel dolgoznak.

estiK

Ha a fesztiválra elhozott három előadás között metszetet keresünk, annyi elmondható, hogy mindhárom klasszikus irodalmi alapanyagot vitt színpadra nem klasszikus módon, és hogy mindháromban kiemelt szerepe van a mozgásnak.

Mezei Kinga (aki maga is a város szülötte) 2016-ban már rendezett a színházban, akkor Szép Ernő három egyfelvonásosát állította színpadra Május van, Tisztelt úr! címmel. (Ezt az előadást is Sopronban volt szerencsém látni.) Most Kosztolányi Esti Kornél-novelláiból építkezett estiK címmel. Góli Kornéliával úgy válogattak a novellák közül, hogy a művész-sors álljon az összeállítás középpontjában. Ondraschek Péter díszlete a földön szétszórt papírlapokkal, a teleírt papirosokból készült lámpaernyőkkel az író dolgozószobáját idézi. Az előadás megsokszorozza Kosztolányi és/vagy Esti Kornél alakját. A „fő” Kosztolányi (vagy Esti Kornél) szerepében Balázs Áront (az Újvidéki Színház művészét) láthatjuk, a hét fiatal színész a jelenetek egy részében a vele együtt mozgó vagy éppen mozdulatlanul őt figyelő alteregó. Az előadás címében is jelzett játék a művészlét mellett az önazonosság vagy éppen a meghasonlottság kérdését hangsúlyozza.

A színészektől alázatos munkát követel ez a fajta „eltűnés” vagy feloldódás a közös estiségben. Vannak azonban jelenetek, amelyekben más szerepekben mutathatják meg magukat. Az emlékezet mindenképpen szelektál, és amellett, hogy a befogadóra is jellemző, melyik jelenet marad meg benne különösen élesen, jelzi azt is, hogy az előadás intenzitása szinte szükségszerűen nem lehet egyenletes. Kiugró, emlékezetes jelenet például az, amelyben a költő egyik barátja beteg fiáért aggódik, Kosztolányi viszont csak az új versével bír foglalkozni. Vagy az, amelyben az öreg, minden konferencián elnöklő és minden konferencián elalvó professzor jelenik meg.

Balázs Áron lázas, szenvedélyes Kosztolányija a maga művészi önzésével nem feltétlenül egyezik a bennünk élő Kosztolányi-képpel, de hiszen éppen ez az izgalmas az előadásban: hogy kit látunk tulajdonképpen, és mennyire tudunk a látottak alapján túllépni a saját beidegződéseinken.

Dévai Zoltán és Lőrinc Tímea / A fogadósnő / A fotó forrása: Zentai Magyar Kamaraszínház

A közönségtalálkozón megtudtuk, hogy az előadást csak nagyritkán tudják játszani, másfél év alatt mindössze négyszer. Ez magyarázhatja azt is, hogy a kiforratlanságot időnként külsődleges gesztusokkal vagy éppen hangerővel próbálták áthidalni a más jelenetekben szépen, érzékenyen teljesítő színészek.

Carlo Goldoni Mirandolina címmel jobban ismert darabját, A fogadósnőt Mészáros Tibor rendezte. A XVIII. századi történetet stilizált, kortalan közegbe helyezte. A díszletet mindössze három, színes ledlámpákkal jelzett, tologatható ajtó alkotja, a jelmezek is színesek, inkább maiak. Az előadás meghatározó eleme a zene. A zenekar az éppen nem (szín)játszó színészekből áll össze, akik egy magas emelvényen nemcsak zenélnek, de „szinkronizálnak” is: ők adják a zajokat, zörejeket a színpadi történésekhez, ami komoly összmunkát igényel. Nem beszélve arról, hogy sokszor igen rövid idő alatt kell lekeveredniük az emelvényről, és visszaugrani a saját karakterükbe.

Már a kezdőképben, az Éljen Bacchus, éljen Ámor… kezdetű pohárköszöntőre komponált táncos koreográfia jelzi, hogy a mozgás ebben az előadásban is fontos szerepet kap. Az elrajzolt, túlzó játékmód a commedia dell’arte világát is felidézi.

A címszerepet Lőrinc Tímea játssza. Mirandolinája öntudatos, karakán nő, aki biztos kézzel és kiadós önbizalommal tereli a körülötte forgó férfiakat az általa jónak látott irányba, míg csak rá nem kell jönnie, hogy mások érzéseit manipulálni nem veszélytelen foglalatosság. A nőgyűlölőből szerelmes lovaggá tört Rippafratta lovagot játszó Dévai Zoltánnal jó kettőst alkotnak.

Szilágyi Áron és Verebes Judit / Éva és Ádám naplója / A fotó forrása: port.hu

A fesztivál utolsó napján egy vizsgaelőadás szerencsés továbbélésének lehettünk tanúi. Verebes Judit még az akadémián mutatta be osztálytársával, Szilágyi Áronnal az Éva és Ádám naplóját. Mark Twain naplóregényét Verebes Ernő írta át színpadra. A két fiatal pedig, bár külső szemet igénybe vettek, rendező nélkül rakta össze az előadást. A címváltozat is jelzi, hogy ebben a feldolgozásban Éva a primus inter pares. Ő az, aki folyamatosan reflektál Ádám megnyilvánulásaira, figyel, megfejt, értelmez. Hogy Verebes Judit ígéretes, vibráló színésznő, az már az előző két előadásban is látszott, itt pedig még több alkalma van megmutatni magát. Szilágyi Áron kiváló partnere ebben. A jó arányérzékkel összerakott előadásba éppen annyi ötletet vittek bele, amennyi még gazdagítja, és nem szétveti az anyagot. Bár a közönségtalálkozón azt hallottuk, hogy az újvidéki színészképzésben kevesebb idő jut a mozgásos stúdiumokra, ez az előadás is jól meg van koreografálva, mozgásban gazdag. Erényei közé tartozik a humora is.

Jó zárása volt a fesztiválnak ez az este: egy fiatal társulat legfiatalabbjai mutatták meg, máris mire képesek.

Vendégváró Fesztivál 2020, Bethlen Téri Színház, 2020. január 22-24.