Tajgetosz Show -

A minap is túlságosan NEM mozgássérültszerűen ült a villamoson, és egy idős reumás néni fixírozni kezdte, hogy adja át a helyét.

Egy ember, egy kamera, egy szemszög… Egyfajta internetes-intellektuális stand up comedy divatja kezd kitörni. Persze, a járvánnyal párhuzamosan, de nálunk két, jelentős sorozatot nyitó, gyorsan terjedő esetet is (az Anzselika Habpatront és a Tajgetosz Show-t) még igazoltan a ragály kitörése előtt regisztráltak.

Nekem Fekete Ádám Tajgetosz Show-járól először az jutott eszembe, hogyan focizott a múltszázad hetvenes éveiben Deák Bill Gyula (a blúzzene élő királya) a Palán (értsd: a Palatinus strandfürdőn). A futball igen népszerű, kispályás műfajában a kaput őrizte egy igazi és két mankó falábbal, és nemcsak nagyszerűeket védett, hanem szenzációsokat indított is, mert szeme és esze volt a focihoz. És ami ennél is fontosabb: szeretett játszani.

Fekete Ádám / A kép forrása: trafo.hu

Biztos vagyok benne, hogy Fekete Ádámnak nem esik rosszul ez a párhuzam (a helyében én itt hangosan mondanám: sőt!), mivel ő sem rejtegeti egy kicsit sem (sőt!), hogy a mozgása korlátozott és egyénien koordinált. Fekete ismert alakja a színházi világnak, nemcsak ír és rendez, hanem beszél, játszik, ha kell, zenél, egyszóval bármikor szívesen kiáll a placcra. Sorozatának címválasztásával pedig egyszeriben az egy főre eső magyar önirónia (Fekete humor – ha-ha-ha…) koronázatlan királya lett. (Egyúttal innen üzenem neki is: mostanság jobb, ha senki nem igényel koronát, hanem MINDENKI marad otthon!)

Fekete Ádám meg is magyarázza (hátha valaki nem érti), miért is Tajgetosz…

Az első adás elején elmondja, amit a csatorna leírásában elolvashatunk: „Az ókorban az életképtelennek tartott embereket ledobták a Tajgetoszról. De ha végiggondolták volna, mindent és mindenkit le kellett volna dobniuk, mert az egész élet tele van képtelenségekkel.” Ezzel teljesen egyetértek, lám, a Tajgetosz legendája is merő képtelenség: görög régészek öt év helyszíni kutatás után 2007-ben jelentették be, hogy a rituális csecsemőgyilkosság minden bizonnyal kitaláció (a történetíró Plutarkhosz vetette papírra az egykori fake newst kb. 600 évvel Spárta fénykora után, mert nem szerette a kegyetlen katonaállam emlékét).

Mennyivel könnyebb lenne, ha a nehézségeinket egyszerűen csak ki tudnánk nevetni – folytatja Fekete a leírásban, és ezt is maximálisan osztom (némi aggodalommal ugyan, mert ha ez így volna, tömegesen hullanánk el röhögőgörcsben). A Tajgetosz Show lényege nem a történelmi hűség, hanem az egyszerű (ha tetszik: Deák Bill Gyula-i) példamutatás, hogy tudniillik akármit is rótt ránk a sors, fogadjuk el önmagunkat, és tegyük a dolgunkat, azt, amihez értünk, amit szeretünk csinálni. És ha merünk is nagyokat álmodni, ne legyen túl nagy a hübriszünk (ha már görögtéma…), annál is inkább ne, mert ha tényleg következetes önvizsgálatot tartunk, rádöbbenhetünk: sokan valóban nem úszhatnánk meg a legendás Spárta környéki hegyi kirándulást.

Fekete Ádám a hetente frissülő rövid, egyszerű mozgóképes dolgozatokban önmagával foglalkozik, miközben rólunk szól. A könnyű az nehéz, a nehéz pedig nehéz, körülbelül ez így a világ… – fogalmazza meg a szívünkből szólón. A második részből megtudhatjuk, hogy az embernek ad valami tartást, ha fehér telefonja van, pláne ha akad benne optical image stabilizer is, amelytől Ádám például azt is reméli, hátha – valamely furcsa együtthatásként – a remegő kezét is stabilizálja majd. De amíg idáig elérünk, túl kell jutni az új iPhone kontextusán: az alaposan körbeszigszalagozott csomagolásán. De az felbonthatatlan. Ezért Ádám lemegy sniccerért (barkácskésért), hoz is, de annak kemény műanyag csomagolásán nincs perforáció, ezért felbonthatatlan… Nem adja fel, de az újabb eszközt, amellyel ki lehetne csomagolni az iPhone kicsomagolására vett sniccert – a változatosság kedvéért nem sikerül kicsomagolni. A hiú ember nem szereti beismerni, hogy segítségre van szüksége, ezt már a következő részből tudjuk meg, mint ahogy azt is, hogy Ádámnak a villamos egy valóságos harctér. A minap is túlságosan NEM mozgássérültszerűen ült a villamoson, és egy idős reumás néni fixírozni kezdte, hogy adja át a helyét. Ádám tudta, ha feláll, a néni rosszul fogja érezni magát… A helyzet később még egy terhes nővel fokozódott.

Címszavakban a további részekről. A lusta ember úgy érzi, hogy mindent neki kell megoldania, pedig egész nap kanapén héderelni és nem csinálni semmit iszonyatosan rossz (Lustaság!). Lakat – ropi, bluetoothos hangfal – instant leves, magnézium tabletta – csúszásgátló, leukoplast – hajszárító, kóla – kávéfőző-gép… (Melyik a jobb? Nagy összehasonlító teszt!). A nagy VERSENY – Teknős vs. nyúlban Ádám teknőse „versenyt fut” közeli média-unokatestvére, Anzselika Habpatron (Stefanovics Angéla) nyulával. Nyertest nem hirdetnek, de fontosabb, hogy vesztest sem: a szárazföldön is tkp. úszó teknős és a zsákmányállatként folyamatosan cikázó-megbújó nyúl egyaránt nagyszerű teljesítményt nyújtott.

Fekete Ádám és Stefanovics Angéla a Tótferiben / Fotó: Csányi Krisztina

Hogy színház-e a „minek nevezzelek?” műfajú teátrális influencer marketing, én meg nem tudom mondani, de hogy a profi befolyásolók rám hatással vannak, az biztos, még akkor is, ha fogalmam sincs róla, mit is akarnak rámtukmálni (ez utóbbit egyébként színházban is gyakran érzem). Az Ádám által rakosgatott-mutogatott tárgyakat-termékeket kicsit sem kívántam meg, a reklámokat pedig a filmek elején (közepén) – amint lehet – megátalkodottam átugrálom. A Tajgetosz Show szerintem tökéletes anti-reklám. Azt kedvelem meg benne, amit jobb lett volna lehajítani a hegyről: az ügyetlenségeimet, a hibáimat, a gyógyíthatatlannak tetsző hülyeségeimet. Ha így megy tovább, még azt fogom gondolni, hogy – akár Tajgetosz-kompatibilisként is – többet érek egy fogyasztási cikknél.

2020. március 28.