Jelenetek egy háztartásból. Színházi jelenetek 5 részben. –

A játék elején Marianne vacsorázni hívja a hazaérkező Johant. Szendvicset kínál, majd megkérdezi: vagy kérsz valami komolyabbat?

Még boldogult ifjúkoromban írtam fel magamnak egy Thomas Mann-idézetet, amely most valahonnan előkerült. Így hangzik: „Mert utunk mindig nyomokon visz, és minden élet mitikus formák kitöltése jelennel.”

A mondat a József és testvéreiben található, mely regény a „mélységes mély” múltban játszódik. Annál inkább elgondolkodtató, hogy manapság is – kicsi és nagy dolgokban egyaránt – mennyire berögzült szokása, folyamatos és túlélési módszere az embernek a mitikus formák kitöltése jelennel. Így jönnek létre a nagy eszmék és filozófiai gondolatmenetek, az újabb és újabb, sajátnak tetsző ideológiával megalapozott társadalmi rendszerek, így működik az élet számos kisebb-nagyobb sorozatgyártása. Csak a tempó és a külsőségek változnak.

Simon Zoltán és Láng Annamária

Az Első Magyar Karantén-színház csapata például alig több mint kéthetes élete folyamán három (tipikus színházi) „formát” is kitöltött jelennel. Mert Az ember tragédiája, a Bánk bán, de Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című filmje is kitűnően használható olyan színházi formaként, mely kitölthető jelennel. Ez tulajdonképpen mindegyik valaha írt színdarabbal megtehető, a kérdés csak az, hogy közülük melyik lett mitikus.

A Tragédia és a Bánk bán esetében a kérdés egyértelmű, de szerintem a Bergman-film mítoszteremtő ereje sem szorul különösebb bizonygatásra: a legújabb kori ember házasság nevű intézményének működését járja körül, a cselekmény alakulásából és a felek egymáshoz viszonyulásából olyan mitikus formát teremtve, mely bármikor kitölthető bármelyik régió (és korszak) együtt élő emberpárjának jelenével. Ezúttal is jó tehát Magács László rendező témaválasztása, és beszédes a cím elferdítése is: Jelenetek egy háztartásból.

Láng Annamária

A házasság ugyanis manapság egyre inkább csak közös háztartást jelent, tipikus, hogy mind Bergmannál, mind Magácsnál a szakítás, az elhidegülés, az ellehetetlenülés nem a család felbomlásáról (a gyerekek megléte, sorsa nem nyom a latban, csak épphogy emlegetik őket), hanem két emberről szól. Két, közös háztartásban élő egóról. A bergmani alaphelyzet tökéletesen csereszabatos az „itt és most”-ra, a két főszereplő, Marianne és Johan (Láng Annamária és Simon Zoltán alakításában) nemcsak az eredeti mű alakjainak (kereszt)nevét viseli, hanem – legalábbis az első két részben – a filmdráma cselekményszálának fő stációit is végigjárja. Kitűnően valósul meg az interjú-motívum: barátjuknak, Henriknek (Rába Roland) válaszolnak közösen Skype-on, eredményül az álszent médiahazudozás remekbeszabott mesterműve készül el.

Minden adott tehát, hogy jó kis „életszagú” pillanatok kerüljenek lencsevégre. Az első két rész három színésze különösebb parádézás és nagyjelenetek nélkül is remek. Láng Annamária azzal teremt feszültséget, hogy szinte mindvégig (látszólag) tárgyilagos, nyugodt a hangja és az érvelése, de az arca (amikor ő látszik) mindent elárul: nemcsak a járvány miatti általános szorongás ül ki rá, hanem meglátszik rajta és benne kilenc éve romló házasságának gazdag, elfojtott lelkitrauma-gyűjteménye is. Simon Zoltán magába forduló, merev zárkózottsága, furcsa nézései akkor kapnak (utólag is) értelmet, amikor kiböki: még ma elhagyja Marianne-t, mert beleszeretett az egyik kolléganőjébe, Paulába. Rába Rolandnak Henrikként leginkább csak a hangja hallható (a laptop monitorján látható az arca rövid időre), de így, többszörös (eleve virtuális) korlátozottságban is tökéletesen átjön az általa megformált karakter: az egyenes adásban készített interjú közben negédeskedő társasági médiastílusban tesz fel fontosnak beállított, ám tartalmatlan szokványkérdéseket, utána a laptoppal erkélyre vonuló Johannal „négyszemközt” az őszinte emberi lénye is megmutatkozik.

Simon Zoltán és Rába Roland

Minden adott tehát… És éppen ezért sajnálatos, hogy (minden bizonnyal a gyorsaság és a folyamatos jelenlét igézetétől hajtva) az ötrészesre tervezet sorozat első két részét – mély és tartósnak tetsző értékei ellenére – belengi egyfajta feleslegesen beletett és benne hagyott, néha már-már fitogtatott ad hoc-jelleg, amolyan „gyorséttermi összedobottság”. Ez a felállás, az alapötlettel, a kreatív színészek közreműködésével nagyobb elmélyülést, alaposabb kidolgozást érdemelne. És miért is kell sietni? Egyáltalán nem lenne baj, ha a járvány után megerősödve megmaradna a virtuális színház műfaja. A Jelenetek egy háztartásból erre alkalmas kiindulásnak tetszik, mert nem egy színházba készült előadás rögzítése egy kamerával, hanem egy olyan hibrid műalkotás, amely játszani próbál az újfajta, rendkívüli helyzet okán előtérbe került médiummal. A 3. rész premiere április 7-re van kitűzve. Gondolom, utána ugyanígy, hetente jön majd a következő. Azt nem tudom, hogy ebben a műfajban mire elég egy hét, de az különös adottság, hogy a felvonások között egyhetes szünetek vannak. Ha innen nézzük, az egy hét igen nagy idő…  

A játék elején Marianne vacsorázni hívja a hazaérkező Johant. Szendvicset kínál, majd megkérdezi: vagy kérsz valami komolyabbat? Összedobhatok egy rántottát… Mintha manapság mindennel (a mitikus formák jelennel kitöltésével is) az lenne a baj, hogy csak úgy gyorsan össze akarjuk dobni. Arról nem is beszélve: egy rántotta már tényleg komolyabbnak számít?       

Jelenetek egy háztartásból 1-2. rész (Első Magyar Karantén-színház)

Szereplők: Láng Annamária, Simon Zoltán, Rába Roland és még sokan mások a későbbiekben.
Konzultáns: Divinyi Réka. Operatőr: Németh Kornél. Rendező: Magács László.
Külön köszönet Hárs Annának, Bálint Andrásnak és Sáfár Zoltánnak a segítségéért.

2020. március 24. és 31.

Jelenetek egy háztartásból 1. rész

https://www.facebook.com/tripbudapest/videos/242424670259437/

 

Jelenetek egy háztartásból 2. rész

https://www.facebook.com/tripbudapest/videos/660793621339187/