A 12. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozóról –

…az ország jelentős független színházi fesztiváljává nőtte ki magát. Idén az öt nap alatt 14 társulat 17 előadását láthattuk.

Nem könnyű feladat az őket nem, hazai színházi viszonyainkat viszont valamennyire ismerőknek elmagyarázni, hogy létezik egy nehezen besorolható színház egy 12.000 lakosú kisvárosban, önálló (nem is akármilyen) épülettel, repertoárral, félig főállású, félig munka mellett ott játszó színészekkel, valahol a hivatásos és a független szféra határán. Lelkes helyi közönséggel, egyre több oda zarándokoló művésszel és érdeklődő nézővel. És ezzel még semmit sem mondtuk erről a közösségről, ahová nagyon jó lehet tartozni, és ahová nagyon jó ellátogatni. Ahol a társulat idén örvendetesen megszaporodott babái ott csúsznak-másznak a közösségi térben nekik leterített szőnyegen, és mindig az veszi fel őket, aki éppen ráér.

A Soltis Lajos Színház Celldömölkön / A fotók forrása a Soltis Lajos Színház fb-oldala

És van nekik egy (korábban kétévente, most már évente tartott) fesztiváljuk, amely (a Thealter mellett) az ország jelentős független színházi fesztiváljává nőtte ki magát. Idén az öt nap alatt 14 társulat 17 előadását láthattuk.

Köztük hat színházi nevelési előadást, melyeknek célközönsége az óvodás korosztálytól a felnőttekig terjedt. Ha hozzávesszük a kicsiknek tartott Veronaki-koncertet és a középiskolás közönség előtt játszott Apostolt, gyakorlatilag alig maradt olyan óvodás és iskolás gyerek Celldömölkön, aki ne találkozott volna a fesztivál valamelyik programjával.

Fesztiválkezdésre várva

A színházi nevelési előadások szakmai beszélgetésein itt is visszatérő téma volt azörökzöld kérdés: hogy lehet egyensúlyt teremteni színház és nevelés között? Agyoncsapja-e az élményt a játékot megszakító beszélgetés? A hazaiak jó példát adtak arra, hogy lehet egyensúlyban tartani a két szempontot. A Káva Kulturális Műhellyel közös előadásuk, a Sándor Júlia által írt Röppálya (r.: Sereglei András) már a díszlettel (Kiss Gabriella munkája) is megsegítette ezt. A színészek a kocka alakú, áttört ráccsal elkülönített belső játéktérből kilépve, de szerepben maradva szólítják meg a fiatalokat, tanácsukat kérve a történet egy-egy fordulópontján.

A k2 Színház Anyegin-átirata, az anyegin.hu (r.: Fábián Péter) a mai internetes társkeresők világába helyezi a történetet. Gyöngy Zsuzsa, Bán Bálint és Király Dániel magával ragadó, friss és pontos játéka képes a tanteremben is valódi színházi élményt adni, azonban az érződik, hogy a színészeknek nincs nagy gyakorlatuk a játékot keretező beszélgetésben, és ennek a keretnek nincs határozott fókusza sem.

Gyöngy Zsuzsa, Király Dániel és Bán Bálint az anyegin.hu-ban

A Muter és a dzsinnek Elekes Dóra mesekönyvéből készült (r.: Ecsedi Csenge Berta). Egy kislány beszél benne az életéről és az édesanyjáról, aki alkoholista. Az irodalmi szöveg igényes, rétegzett és áthallásos, tele utalásokkal, szójátékokkal (maga a cím is egy ilyenre épül). A kislány szerepében Boznánszky Anna egy gyerek felszabadult természetességével beszél minderről, és egy írásvetítő (a mai gyerekeknek már el kell magyarázni, hogy volt egyszer egy ilyen…) segítségével teremt különleges, néha költői látványvilágot a monológja köré. Az előadást követő feldolgozó foglalkozást itt nem láttuk, így arra a kérdésre sem tapasztalhattuk meg a választ, hogy vajon a gyerekek pontosan tudják-e dekódolni a szöveg utalásait. Az alkotók szerint igen, de még ők is kísérleteznek azzal, hogy pontosan melyik korosztály lehet a célközönségük.

A Káva Boszorkányüldözés című résztvevő színházi előadását óvodásoknak játsszák (r.: Romankovics Edit). Ez egy keretes mesejáték, amelyben az óvodába érkező doktor néni és a sofőrje (Patonay Anita, Kovács Gergő) játszanak el egy boszorkányos mesét a gyerekeknek. Kicsit hosszú az előadás a középső csoportosoknak, ami a keretjáték miatt is jobban működhet az egy-két évvel idősebbeknél. Patonay Anita és Kovács Gergő azonban nagyon empatikusan fordul a kicsikhez, játékuk viszi magával a gyerekeket.

Boznánszky Anna A Muter és a dzsinnekben

Szintén Romankovics Edit rendezte a szlovákiai Vekker Műhely Nem csináltam semmit című tantermi színházi előadását. Kuklis Katalin darabja az iskolai zaklatásról szól, és két idősíkban játszódik. Benes Tarr Csilla és Romada Rakottyay Katalin jól oldja meg a folyamatos idő- és szerepváltásokat, élnek a néhány vonással felrajzolt karakterek, és a történet is viszi magával a nézőt. A foglalkozásrészt viszont a felnőtt közönség nélkül kellett megtartani, mert a gyerekeket érezhetően lebénította a jelenlétünk.

Felnőtteknek készült, gyerekvállalásról, barátság és szerelem határvidékéről, szexuális orientációról szól a Kb35 Inárcs és a Trainingspot Társulat Nálatok is esik? című szobaszínházi előadása. Barna Lilla és Boda Tibor érzékeny, a szobaszínházi keretekhez szabott játéka is az oka, hogy volt, aki szinte merényletnek vette, hogy ezt a drámás foglalkozással „agyoncsapják”. Az ezzel kapcsolatos vitában viszont az is kiderült, hogy másoknak éppen a beszélgetésekkel lett teljes az élmény, új nézőpontokkal gazdagodtak.

Barna Lilla és Boda Tibor a Nálatok is esik? című előadásban

Két előadással képviseltette magát a fesztiválon a koncertszínház műfaja. A Párbeszéd, sötétben című Csoóri Sándor-est Vecsei H. Miklós rendezésében tulajdonképpen azt adja, amit ígér. Párbeszédet a sötétben, az alkotók és Csoóri versei között. Az előadók ugyanis végig sötétben ülnek, az arcukat csak a tapsrendnél látjuk. Mögöttük (látvány: Kiégő Izzók) folyamatos vetítés fut, többnyire nonfiguratív, időnként figuratív képekkel. Ez a megoldás látványos, ám (nekem legalábbis) erősen kontraproduktív. Egyszerűen nem lehet a szövegekre figyelni a villódzó háttér miatt. Így egy idő után csukott szemmel hallgattam a (jó) zenét és a verseket. A közönséggel való párbeszédhez szerencsésebb lett volna – legalább néha –arcokat is látni.

Hogy ez mennyire így van, azt a Kelet-Nyugati pályaudvar című Cseh Tamás-esten tapasztalhattuk meg. Orosz Ákos, Tóth András és Zoltán Áron (Kovács Márk és Laczi Sándor zenészekkel kiegészülve) Bereményi Géza segítségével egy teljes dramaturgiai ívet épített fel a Frontátvonulás, a Nyugati pályaudvar és a Levél nővéremnek 2. dalaiból. És a dalok között el is játsszák Vizi és Ecsédi elvesztős-keresős-nemtalálós történetét, szomorkás állapotjelentést adva egy újabb generáció szemszögéből erről „a Kelet és Nyugat között helyünket nem találásról”.

Ecsedi Erzsébet és Ecsedi Csenge Berta a Mintapinty című előadásra készülnek

Voltak persze „rendes” színházi előadások is a programban. Mindjárt egy bemutatóval indult a fesztivál, a Kovács ikrek Mintapinty című monodrámáját Ecsedi Erzsébet adta elő lánya, a végzős bábrendező szakos Ecsedi Csenge Berta rendezésében. Erős kezdés volt, és az egész fesztivál egyik legjobb előadása, méltó feladat a zalaegerszegi színház kiváló művészének. Máshol részletesebben is írok róla, itt csak annyit, hogy ha egy monodráma 90 percen keresztül a nézői figyelem lazulása nélkül visz magával, az már önmagában sokat elmond.

Szintén szóltam már (itt) a bajai Rábl Színpad Rém hangosan és irtó közel című előadásáról, amelyet most egy párhuzamos program miatt nem tudtam újranézni.

A Szegedi Pinceszínház és az Aradi Kamaraszínház közös produkciójáról, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiakról viszont eddig csak hallottam. A már több díjat nyert előadás Celldömölkön is elvitte a fődíjat. Tapasztó Ernő rendezése remekül kitalált látványvilágával (díszlet: Szvatek Péter, jelmez: Varsányi Anna), elrajzolt, a commedia dell’artétól a vásári komédián keresztül a marionett játékig sok elemből összegyúrt játékstílusával és kiváló színészi játékkal teremti meg a maga összetéveszthetetlen világát. Én akkor szerettem a legjobban, amikor a harsánysága mellett hol finom, hol drámai ellenpontokat helyezett el, néhány pillanatra megállítva a levegőt.

Éder Enikő, Kancsár Orsolya, Gerner Csaba és Gulyás Hermann Sándor Az özvegy Karnyónéban

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodévesei az Apostolból készült vizsgaelőadásukat hozták el (r.: Bajkó Edina), amely sokkal több egy beszédvizsgánál. Mozgással, tárgyanimációval és nejlonfüggönyökből készült, sokféleképpen használt díszlettel egészítették ki. A hallgatók egymást váltogatva léptek be a szerepekbe, mindenki kapott alkalmat a megmutatkozásra, amivel többen is jól éltek.

A TÁP Színház és a Füge közös produkciója, a rendkívül szórakoztató Roletti (írta és rendezte Vinnai András) egy férfibarátság története. Különlegessége, hogy a két színész, Jankovics Péter és Szabó Zoltán üres térben, a mozdulataikra támaszkodva, mindenféle díszlet nélkül játszik. Az előadást – hasonlóan a szintén TÁP színházas Utas és holdvilághoz –„szinkronizálják”. Ami itt azt jelenti, hogy addig, amíg a két férfi el nem jut a barátságig, a színészek nem élőben beszélnek, hanem „rátátognak” a saját, felvételről bejátszott hangjukra. Amikor a barátság megszületik, hőseink rátalálnak a saját hangjukra, és a kettősség megszűnik.

Nagy Zsuzsi és Marton Mercédesz, a Soltis Lajos Színház művészei a fesztivál legfiatalabb nézőivel, Julcsival és Ábrissal

A Soltissal kezdtem ezt a beszámolót, és azzal is fejezem be. Az utolsó napon látott Szerencsés Mária című előadásuk Celldömölk születéséről szóló, egyszerre mulatságos és megható krónika. Főhőse Koptik Odó, a néhai celldömölki apát, aki hosszas vesszőfutás után, Mária segedelmével templomot emelt a békák földjén, a helyben bányászott vulkáni kövekből és az ott élők hitéből. Benkó Bence és Fábián Péter már többször csinált színházat egy falu vagy város történeteiből, most is kutatómunka és közös ötletelés nyomán alakult a darab. Ami nemcsak a városról, de a Soltisról is szól, erről a különleges közösségről a számtalan csodát tévő dömölki Szerencsés Szűz Mária városában. És ez nem „cselecsala” (ahogy a darabban mondják), hanem olyan csoda, amelynek bárki utánajárhat, ha ellátogat például a következő SLOSzT Fesztiválra.

Gregorich Zsófia (csellóval), Horváth Nóra, Boda Tibor, Gyurkovics Zsófia (felső sor), Piller Ádám, Ecsedi Csenge Berta és Tóth Ákos (alsó sor) a Szerencsés Máriában

A fesztivál díjairól itt olvashatnak.

Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó, Celldömölk, 2021. október 5 – 9.