Anton Lachky és a Közép-Európa Táncszínház -

Lachky többször is nyilatkozta, hogy táncosait saját határaik átlépésére és bevett sémáik levetésére ösztönzi…

A szlovák származású belga koreográfus magyarországi jelenléte jól érezhetően fokozódott az utóbbi években. 2017-ben a Mellékhatások című (Side Effects, 2015) koreográfiája érkezett a Trafóba, nem sokkal később Anton Lachky rövid ideig együtt dolgozott a Közép-Európa Táncszínház (KET) társulatával, amelynek eredményeképpen 2018-ban megszületett a Special Society című félestés előadás. 2021-ben ismét visszatért hazánkba: Kristóf György Bunker című, szövegnélküli filmjének mozgásos jeleneteit koreografálta, illetve most már egy normál hosszúságú próbaidőszakot töltött együtt a KET táncosaival, ennek végeredménye a Set Your Mind Free.

Set Your Mind Free / Fotók: Dusa Gábor

Noha akkorra már repertoáron voltak olyan darabok is, amelyek színesebbé tették az egyébként meglehetősen homogén palettát^[i], a Közép-Európa Táncszínházról a Special Society 2018-as bemutatkozása fújta le a maradék port is. Lachky egészen más mozgásminőséggel, újszerű alkotói felfogással és (egy társulati előadásnál is megjelenő) személyes színpadi jelenléttel ismertette meg a táncosokat. Ami pedig minket, nézőket illet, az etűdszerűen egymást követő jelenetek Kovács Gerzson Péter (KGP) több darabjához hasonlóan egy széthullásának pillanatában csúcsra járatott, saját bőrünkön is megtapasztalt világot rajzolnak meg, miként a színpadi figurák grimaszai is közeli rokonai KGP világvégi alakjainak eleven arcmaszkjaihoz. Míg azonban KGP alakjai a maguk karneváli/világvégi álarcaival egy egyedi mitológia karakterei, Lachky színpadi figurái az adott táncosok személyiségéből táplálkozó egyéniségek, akikkel az adott koreográfiában egy közösség tagjaiként szembesülünk. A Special Society próbafolyamata így jó alkalom lehetett volna arra is, hogy a koreográfus megismerkedjen a KET táncosainak személyiségével, amire a Set Your Mind Free kapcsán már építhetett volna. Azonban időközben nagyrészt kicserélődött a társulat, így végül a februári előadásban mindössze ketten (Dabóczi Dávid és Ungi Krisztián) szerepeltek a 2018-as csapatból.

Külföldi koreográfusok munkáinál gyakran lehet érezni egyfajta frissességet, legyen az a világ bármely tájáról érkező nóvum. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az adott produkció értékesebb lenne a hazai daraboknál, de mindenképpen jelzi annak újszerűségét és az erre való rácsodálkozás nézőtéri élményét is. Ezt az élményt a Special Society is megadta nekünk majd négy évvel ezelőtt, azzal együtt, hogy rövidsége és a jelenetek különösebb szerkezet nélküli egymásra pakolása miatt az egésznek volt némi ujjgyakorlat jellege – például a Mellékhatásokhoz képest. Az „egymásra pakolás” mögött részben Lachky tudatos alkotói döntése áll: az a bizonyos „puzzle” munkamódszer, ami amellett, hogy a koreográfus táncpedagógiáját jelzi, egyben alapvető dramaturgiai elv is nála. Eszerint a jelenetek egymásutánja sokféleképpen variálható, mivel az egyes jelenetek nem az előzőből következnek, hanem közös gondolati/érzetbeli tőről fakadnak. A Special Society esetén úgy tűnt, hogy ez a közös tő kicsit el van kenve. Ezzel együtt a darab itthon ritkán látható virtuozitással, különleges energiákkal, szellemes táncnyelvi megoldásokkal és formákkal kápráztatta el a Trafó sokat látott közönségét.

Noha Lachky pedagógiai- és munkamódszerének, illetve előadásainak szigorúan véve nincsen olyan eleme, ami teljesen új lenne, ezek együttese a személyiségével mégis adnak számára egyfajta „szabadságharcos fenegyerek” jelleget. Tény, hogy egyedi stílusával mára önálló iskolát alapított és jelenleg Európa egyik legkeresettebb koreográfusa. Lachky többször is nyilatkozta, hogy táncosait saját határaik átlépésére és bevett sémáik levetésére ösztönzi, amit a Special Society annak idején vissza is igazolt. Az előadás felvezető szövege szintén a szabadságra/felszabadultságra volt kihegyezve: „A változó karakterek öntudatlan, spontán kinyilatkoztatásra törekednek, és felszabadulnak a tudatos elme kontrollja alól. A koreográfia energiája szétfeszíti annak kereteit…”.

A most bemutatott Set Your Mind Free már címében is utal a szabadságra, ahogy arra is, hogy itt már a nézők elméjének felszabadításáról is szó van. „Az elme szabadságáról, zabolátlan teremtő erejéből kapunk ízelítőt az est folyamán. (…) Anton Lachky káprázatos világa a fantázia határtalansága, amely porrá zúzza a minket gúzsba kötő béklyókat, felszabadítja a gondolatokat, a testet pedig vérpezsdítő tempóban hajszolja a katarzis felé” – olvasható a darabhoz írt szövegben. Mindez aztán legfeljebb nyomokban történik meg, ami nem az előadás hibája, mivel nem nagyon van olyan darab, amely ekkora hájppal bármilyen szinten pariban tud lenni. „A külvilág zaja elnémul, átadja helyét a képzeletnek, és beindul a kémia, amit már nem kell megmagyarázni. Engedd el magad!” – zárul a szöveg. Azt ajánlják tehát az alkotók, hogy ne okoskodjunk, ne elemezgessünk, inkább engedjük szabadjára képzeletünket, és hagyatkozzunk ösztönös megérzéseinkre.

A szitáló köddel finoman valószerűtlenné tett tánctérre a táncosok szokatlan dinamikával, egyesével robbannak be, mozgásuk egyszerre idézi fel és veti le magáról bevett táncos képzeteinket. Táncosok és szabadok, ki-ki saját mértéke szerint: a legtáncosabb Bozsányi Liliána, a legszabadabb talán Gyevnár Réka. A lendületes részek dinamizmusát himnikus/gregorián karénekek emelkedettsége ellenpontozza és választja szét, a kettő váltogatása egyben hatásosabbá is teszi mindkét hangvételt. Míg a Special Society többek között különféle közösségek mozgóképeit, gesztusokat és grimaszokat pörgetett ki a képzeletbeli középpontjából egyfajta ki mit tud jelleggel, a Set Your Mind Free esetén ez a bizonyos origó szándékosan üresen marad: ez ugyanis a teljes alkotói és befogadói szabadság fehér lapja. A felvezető szöveg mások mellett paripás hintót és cirkuszi elefántot rajzol rá, és egy koronát formázó kezekkel királynősített alak többször megjelenik az előadásban is, de szerencsére viszonylag ritkák benne az ennyire direkt, a képzeletet sokkal inkább lebénító, mint szárnyalásra sarkaló megoldások.

Ha nem is lehet végül tudni, mi jön ki a táncszínpadra vetett alakzatokból, a KET új és régi-új táncosai is megmutatják azt, ami a legjobb formájukon túl van. A legnagyobb súlyt Bozsányi Liliána vállára rakja a koreográfia, aki táncos képzettségével és színes színpadi lényével, feszességével és fesztelenségével könnyedén viseli a plusz terhet. A darabon belüli meghajlás gesztusa automatikusan előadói helyzetté teszi mindazt, amit látunk. A mozgásos sokféleség és játékosság így egyfajta csibészes kikacsintássá válik: ezt is megteszem a táncszínpadon, mert meg akarom és meg is tudom csinálni. Amit megcsinálnak, az kevésbé látványosság jellegű, mint például a Special Society akrobatikussága vagy karaktereinek és gesztusainak elrajzoltsága: olyan, mintha többet engednének látszódni magukból. Mintha még az őrületük is személyesebb lenne. A Set Your Mind Free így kevésbé káprázatos, viszont őszintébbnek hat.

2022. március 2.

 

^[i] A Horda2 című komplex színházi nevelési előadás mellett (amely a Káva Kulturális Műhellyel közös szakmai együttműködés keretén belül jött létre 2014-ben) elsősorban a K-Arcok elnevezésű szólósorozat egyes darabjaira gondolhatunk: Uraim (2016), Lépcső (2016), InSoundOut (2017), Lilith (2017).